Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Amikor meghallottam, hogy nincs szállásuk a koncert utáni éjszakára, körvonalazódott bennem egy terv.
- Hyung, te tudod, hogy a lányok a repülőtéren éjszakáznak ma?
- Mi?!
- Nem tudtak szállást intézni, így ott alszanak a váróteremben.
- Daebak, mire nem képesek .... Érünk mi ennyit, Jiminie?
- És ők mennyit érnek nekünk, hyung? – HoSeok elgondolkodott.
- Tudod, Jimin, én még nem voltam szerelmes. Volt már barátnőm, még a középiskolában, de elhagyott mikor gyakornok lettem. Azóta nem volt senkim. De SoRa, minél többet vagyok vele, annál jobban tetszik nekem. Bele sem merek gondolni mi lesz, ha vége a turnénak és hazautazunk.
- Hyung, erre most ne gondoljunk, van még időnk. Valamit ki fogunk találni. De most van egy ötletem.
Félóra múlva már a taxiban ültünk a repülőtér felé. NamJoon hyung nem igazán örült, hogy elmegyünk, de valamilyen szinten megértette. Azt kérte viszont, hogy nagyon vigyázzunk, lehetőleg ne keltsünk feltűnést, és próbáljunk meg elrejtőzni. Kösz, hyung, ázsiaiként elrejtőzni Európában. De ezt is megoldjuk.
Hajnali egy körül járt az idő, mikor a reptérre értünk. A baseball sapkát jól a szemünkbe húztuk, HoSeok egy szemüveggel álcázta még magát. Napszemüveget mégse tehettünk magunkra az éjszaka kellős közepén.
A váróteremben nem voltak sokan, azok is a széken ülve vagy csomagjaikra feküdve aludtak. Körbenéztünk és az egyik sarokban megláttuk a lányokat a padon fekve. Aish, milyen kényelmetlen lehet. Vajon alszanak már vagy csak zenét hallgatnak? Csendben odamentünk hozzájuk és leguggoltunk. Óvatosan megpusziltam HaNa homlokát és megcirógattam arcát. Rémülten pattant ki szeme.
- Mi a ...? Jimin! Te mit keresel itt? – súgta felém, majd felült – HoSeok! Te is? Fiúk mit csináltok? Megőrültetek?
- Shhh, eljöttünk, hogy ne unatkozzatok éjjel – válaszoltam kuncogva és két kezét kezembe fogtam.
- És ha valaki felismer?
- Nézz körül, alig vannak. Mire reggel szaporodnak, addigra visszamegyünk a szállodába.
- Ti most tényleg ezért jöttetek ide? – ámuldozott.
- Igen – és megcsókoltam.
- HaNa -
Félálomban voltam már, a zene elringatott, mikor valaki megpuszilta a homlokom és puha ujjak cirógatták arcomat. Azonnal kipattant a szemem és azt hittem álmodom. Jimin és HoSeok guggolt előttünk.
- Mi a ...? Jimin! Te mit keresel itt? – súgtam, majd felültem – HoSeok! Te is? Fiúk mit csináltok? Megőrültetek?
- Shhh, eljöttünk, hogy ne unatkozzatok éjjel – válaszolta kuncogva és megfogta két kezem.
- És ha valaki felismer?
- Nézz körül, alig vannak. Mire reggel szaporodnak, addigra visszamegyünk a szállodába.
- Ti most tényleg ezért jöttetek ide? – ámuldoztam.
- Igen – és megcsókolt.
SoRa-val elmentünk kávéért, mi mégsem vagyunk annyira feltűnő jelenség, a fiúk addig vigyáztak a csomagjainkra. Annyira hihetetlen volt, hogy kijöttek a reptérre csak azért, hogy velünk legyenek. Eddig is imádtam Jimin-t, most még jobban.
Úgy ültünk le a padra, hogy háttal legyünk mindenkinek, és a nagy üvegablakon át a kifutópályát láttuk. Így a fiúk rejtve maradtak az emberek elől. Jimin karjaiban gyorsan telt az éjszaka, észre sem vettük és már világosodott. A reggel közeledtével az utasok is kezdtek szaporodni és bármennyire is nem tetszett, de el kellett küldenünk a fiúkat.
- Mennetek kell – öleltem át Jimin nyakát, miközben apró kis csókokat hintett vállgödrömbe.
- Csak nem vagy csiklandós? – kérdezte huncutul.
- De igen – mire még utoljára újra körbepuszilta a nyakamat.
Elmentek. SoRa-val benyakaltunk egy nagy pohár kávét, hogy véglegesen felébredjünk, bár a holtponton már túl voltunk. Megreggeliztünk, majd elindultunk a check-in pulthoz. Észrevehetően szaporodtak a rajongók, hogy ezek honnan tudják melyik járattal mennek?
Ahogy a srácok a tranzitba értek, megláttak bennünket és mosolyra húzódott szájuk. Máris megcsörrent a telefonom.
„Jól aludtál?"
„És te?"
„Nem bántam a virrasztást, mert velem voltál. Ezt Budapesten is megcsinálhatjuk"
„Oda más tervem van"
„Van terved? És mi az?"
„Meglepetés. Csak mondj egy napot, amikor szabad vagy"
„Kedd és szerda"
„Rendben. Majd hívlak"
„Ennyi? Addig semmi? Még csak szombat van"
„Marad a telefon. A repülőn feltétlenül aludjatok, mert nem fogjátok bírni az estét"
„Aranyos vagy, hogy így aggódsz"
Alig szálltunk fel a repülőre lehunytuk szemünket, ekkor már fáradtak voltunk. Nem kellett zene sem, aludtunk anélkül is, a gép monoton zúgása csak rásegített. Hogy a mosdós akció megvolt-e, nem tudjuk, de reméltük a fiúk is aludtak.
Álmunkból arra ébredtünk, hogy valaki finoman ütögeti karunkat. A stewardess volt és közölte, hogy tíz percen belül leszállunk, kapcsoljuk be az övet. Kedves volt, hogy utolsó pillanatig hagyott aludni.
Itthon vagyunk.
Milyen önfeláldozók ezek a fiúk, hogy együtt virrasztottak a lányokkal a reptéren :) Vajon HaNa milyen tervvel fog előállni .... ?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
