Széjjeltépett szerelem

26 (18+)

Megérkezett a másik páros szenvedélyes éjszakája, melynek szerzője ismételten encourageing_words

Köszönöm!!!

- Mit csinálsz? – állított meg SoRa, mert már nyúltam a nadrágom után.

- Csak biztosra akarok menni és kell a ....

- Nem kell – szakított félbe ismét. – A volt barátom óta gyógyszert szedek, ami rendben tartja a női dolgaimat – magyarázta, majd finoman visszatolt a párnák közé. Perceken belül semmi sem fedte a testünket. SoRa lassan, de magabiztosan engedte lejjebb a testét – miután kellően felkészítettem – és ült rám, hogy teljesen kitöltsem őt. Elképesztő érzés volt vele lenni, sokkal jobb, mint bármi, amit tapasztaltam. Szerelmem mozgásba kezdett hátra vetett fejjel, amitől egy sóhaj szakadt fel a torkomból. Nem hagytam neki több időt arra, hogy ő vezessen. Egy gyors mozdulattal fordítottam helyzetünkön, és mikor már ő feküdt alattam, akkor kezdtem őt ostromolni.

Sóhajok, nyögések és apró sikolyok nyomták el az éjszaka zaját a szobában. Legjobb tudásom szerint tettem a dolgom, de ez alkalommal mindent sokkal intenzívebbnek éreztem. SoRa nem olyan volt, mint az exbarátnőm. Vele sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk és ezért is tudtam, hogy nem akarok elszakadni ettől a lánytól. Sem testben, sem lélekben.

Hangos morgással borultam SoRa mellkasára, aki körmeivel a karomba mart. Édes fájdalom volt ez és egy kicsit sem bántam. Együtt kapkodtunk levegőért és próbáltuk lenyugtatni magunkat, de legalább rendezni a légzésünket. Legördültem a lányról és mellé feküdtem.

- Hát ez .... azta .... – lestem a plafont.

- Inkább hűűű .... de ahogy érzed – nevetett fel SoRa. Imádtam a kacagását, a hangját, az érintését. Imádtam mindent, ami hozzá kapcsolódott.

- Tudod mi lenne igazán 'hűűű'? – fordultam felé és támasztottam meg fejem.

- Micsoda? – nézett rám.

- Egy igazi hűűű a zuhany alatt – húzogattam a szemöldököm, mire a lányból kitört a nevetés. Igazán gyorsan egymásra hangolódtunk és úgy éreztem, mintha már régóta egy párt alkotnánk.

- SoRa –

A reggel olyan hamar utolért bennünket, hogy szinte fel sem fogtam. Csodálatos volt az előző nap a kirándulással, a közös vacsorával, és a HoSeok-kal együtt töltött idővel. Még mindig elpirulok ha belegondolok, hogy mennyivel bátrabb voltam. Mosolyogva néztem a mellettem alvó srácra, akinek a keze a derekam körül pihent, arcát meg a nyakamba fúrta. Egyenletesen vette a levegőt, amiből tudtam, hogy még mélyen alszik. Egy csókot nyomtam a puha hajába és cirógatni kezdtem a kezét. Nem akartam felébreszteni, mert nem tudom mikor aludhatott utoljára ilyen nyugodtan, de ki kellett mennem a mosdóba. Megpróbáltam levenni a kezét magamról, de mindig visszapakolta a mancsait és birtoklón ölelt magához.

- Korán van még – nyöszörögte és egy puszit nyomott a bőrömre.

- Lehet, de ha nem engedsz el pár percre, akkor hiába lesz korán – nevettem. HoSeok sóhajtott, majd nemtetszését kinyilvánítva vette le rólam a kezét. Felültem, hogy leszálljak az ágyról, ő azonban visszarántott és az ajkaimra tapadt.

- Siess vissza – mondta, mikor elvált a csókunkból. Vöröslő fejjel ugrottam fel és siettem a fürdőszobába, hogy összeszedjem magam.

Negyed óra múlva már a konyhában voltam, hogy nekiálljak a reggeli elkészítésének. Nem akartam semmi eget rengetőt, csak valami egyszerű, de laktatót. Percekkel később HaNa is megjelent, kissé kótyagos fejjel. Intett egyet köszönés helyett és rögtön a kávégéphez ment, hogy készítsen magának egy nagy adaggal.