Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Nem tudtam levenni szemeimet SoRa-ról attól a perctől kezdve, hogy megjelentek az állomáson. Nem volt rajta egy márkás ruha sem, és a lehető legegyszerűbben volt öltözve, számomra mégis tökéletes volt. A lány egymaga testesítette meg mindazt, amire vágytam egy nőben, és akit a társamnak kívántam. A vonaton való beszélgetésünk is csak azt bizonyította, hogy ő egy roppant okos és értelmes lány, akinek helyén van az esze és a szíve is. Nem tudom hogyan, de még jobban belé zúgtam.
A megérkezésünk pillanatában SoRa arca felragyogott, szemei csillogtak és folyton mosolygott. Tekintete megállás nélkül a tájat figyelte, amitől kissé féltékeny lettem, de tudtam, hogy a táj nem versenyezhet velem. Ezt be is bizonyítottam, míg egymást átölelve gyönyörködtünk a tájban. Valóban csodás hely volt, de nyomába sem ért az én szerelmem szépségének. Imádtam a lány minden porcikáját és alig vártam, hogy többet kapjak belőle. Vágytam rá, de tudtam, hogy nem erőltethetek semmit és nem is akartam.
A lányok ugrándozva indultak átöltözni mikor közöltük velük, hogy elvisszük őket kirándulni és megmutatjuk nekik a környéket. Mi is ruhát váltottunk, majd egy nagyot sóhajtottam.
- Hyung?
- Jól vagyok. Csak szeretném, ha a lányok jól éreznék magukat.
- Tudom, én is ezt szeretném – ült le az ágy szélére. – HaNa az első lány, akit ennyire szeretek és minden vágyam, hogy boldoggá tegyem. Szeretném szilárd alapokra helyezni a kapcsolatunkat és biztosítani őt róla, hogy én igenis komolyan gondolom ezt.
- Hát, Jiminie, én pontosan ugyanezt érzem – ültem le mellé. – A baj az, hogy kicsit félek – vallottam be őszintén, mire Jimin kérdőn pillantott rám. – Félek, hogy elszúrom, vagy nem leszek elég jó. Mi lesz, ha nem tudok annyi időt együtt tölteni SoRa-val, amennyire szüksége van, és amíg távol vagyunk, addig talál valaki mást? – fakadtam ki.
- Hyung – tette kezét vállamra. – Az a lány oda és vissza van érted. Emlékezz, hogy végig kísértek minket a koncertek alatt. Végig dolgozták a szabad napjaikat, hogy minden fellépésünkön ott legyenek. Még a reptéren is képesek voltak aludni miattunk és ki tudja még, hogy mennyi mindent tettek meg értünk. Ez nem egyszerű rajongás, ez annál sokkal több.
- Mikor lettél te ennyire bölcs, Jiminie? – kócoltam össze haját.
- Az ember megváltozik, ha van kiért – ezzel felpattant az ágyról. Beláttam, hogy igaza volt. Nem a félelmeimmel és az aggályaimmal kell törődnöm, hanem a jelennel és azzal, ami előttem van. SoRa mindent megtett, hogy láthasson bennünket. Vagy inkább engem? Biztos, hogy engem, ha le sem vette rólam azokat a szépséges szemeit.
A kirándulás csodálatos volt. Végig fogtam a lány kezét, és sokszor nevettünk Jimin bolondos természetén. Persze én is megcsillogtattam magam, hiszen mióta SoRa itt van velem, azóta olyan boldog voltam, mint korábban még soha. A táj is sokkal magával ragadóbb lett, hogy a szerelmemet is magam mellett tudhattam. Minden, amit láttunk egy felejthetetlen élménnyé nőtte ki magát a szívemben, és tetézte a barátnőm selymes bőrének érintése. Még mindig furcsa volt azt mondani, hogy barátnő. Hiszen amióta ismertek lettünk, azóta magunkra sem volt időnk, nemhogy egy társra.
Miután visszaértünk a nyaralóba a lányok nekiálltak vacsorát készíteni, és mi türelmesen vártuk, hogy elkészüljön. Szerettünk volna segíteni, de nem hagyták. Annyira nem bántam, mert így végig tudtam csodálni SoRa minden mozzanatát.
A vacsora nagyon ízletes volt és én már el is döntöttem magamban, hogy nekem ezt a lányt feleségül kell vennem. Miután mindent elpusztítottunk, segítettünk mosogatni és elpakolni is.
HaNa szólt, hogy kimegy a teraszra. Jimin is vele tartott, de mielőtt kilépett rám nézett, és egy mosollyal felém kacsintott. Nagyot nyeltem, majd megfogtam a mellettem ücsörgő lány kezét.
- Tudod .... én nem vagyok a szavak embere, de szeretnék neked köszönetet mondani.
- Mégis miért? – fordult felém teljes testével.
- Tudom, hogy nem tettél semmi olyan dolgot, amivel magadra hívtad volna a figyelmet, mégis minden alkalommal kiszúrtalak a tömegben. Rengeteget gondoltam rád és a legnagyobb szerencse akkor ért, mikor Párizsban találkoztunk abban a cukrászdában – a lány pirulni kezdett, ahogy eszébe jutottak a történtek. – Ott, akkor megértettem miért nevezik a szerelem városának. Gyönyörű hely, de én egy sokkal gyönyörűbb lányt ismerhettem meg azon a napon, és ezt semmire sem cserélném el. – SoRa szégyenlősen az összekulcsolt kezeinket nézte, majd hirtelen emelte fel a fejét és adott egy mézédes csókot. Kissé meglepődtem ugyan, de szinte rögtön viszonoztam. Hallottam, hogy HaNa odakint felkiált, ami nekem egy jel volt, hogy a kettőnk tevékenységét jobb privát körülmények között folytatni. – Figyelj csak – váltam el a csókunkból. – Lenne kedved esetleg .... azt akarom megkérdezni, hogy .... nem szeretnél ....
- Menjünk a te szobádba – szakította félbe SoRa a szerencsétlenkedésemet, majd beharapta alsó ajkát, amitől veszettül dögös lett. Nem kellett kétszer mondania, rögtön felpattantam és a lány kezét fogva indultam el az emeletre, és léptem be a legtávolabbi szobába. Alig csuktam be az ajtót SoRa az ajkaimra tapadt és karjait nyakam köré dobta. Csókja türelmetlennek tűnt, mintha már nem tudott volna tovább várni. Tenyereimet lassan a derekára simítottam és úgy húztam őt magamhoz még közelebb. Testünk egymásnak simult, ami egy apró kuncogást csalt elő a lányból. – Azt már érzem, hogy te készen állsz – mosolygott, az én fejem meg csak izzott.
- Elég .... khm .... elég magabiztosnak tűnsz – köszörülgettem a torkom.
- Oh, hát .... volt egy nagyon jó barátom, akivel aztán jártunk is egy ideig. Csak aztán rájöttünk, hogy nem vagyunk egymáshoz való, így maradtunk barátok – vonta meg a vállát. Bennem viszont fellobbant a féltékenység égető lángja. Ki merészelt hozzáérni az én barátnőmhöz? Csak tudjam meg és esküszöm, hogy kitekerem a nyakát! – Minden rendben?
- Persze, csak eszembe jutott valami – nevettem kínosan, ami feltűnt SoRa-nak, ezért megragadta a felsőmet és magával rántott. A lendülettől az ágyra estem, de le is fagytam, mikor fölém mászott, majd a csípőmre ült és csókolni kezdett.
Nagyon gyorsan vetkőztük le gátlásainkat és a barátnőm meglepő módon magabiztosan irányította a helyzetet, miközben csókjaival halmozott el, melyeket a felsőm feljebb tolásával hintett a hasamra. Folyamatosan araszolt felfelé, azzal együtt nyomta feljebb a pólómat. Készségesen ültem fel, mikor tenyerét a vállamra helyezte és maga felé próbált húzni. SoRa lábai szorosan ölelték körbe a csípőmet és csókunk közben mozgatni kezdte csípőjét. Levettem róla a felsőjét, hogy nyakát vehessem célba, amit hagyott, és még oldalra is döntötte fejét, hogy megkönnyítse dolgomat. Mellkasomat simogatta, majd könnyűszerrel lökött ismét hanyatt, hogy lehúzza rólam a nadrágot. Segítettem neki, mert már így is alig tudtam visszafogni magam. Az ágy mellé dobta azt, nekem pedig akkor ugrott be, hogy kell majd belőle a kis tasak.
No, a másik párosunk már .... khm .... tapasztaltabb, és még én is meglepődtem SoRa merészségén, nemcsak HoSeok :D A fejezet ismételten encourageing_words munkája, hálás köszönet érte :))
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
