Az este folyamán rengeteg whiskey csordogált le a torkomon, hogy a társaságunkban levő lányról ne vegyek tudomást, de egyre nehezebb volt. Egyre kihívóbban viselkedett, egyre kacérabb lett, nyíltan flörtölt velem. Taehyung és MiHi persze csak egymással voltak elfoglalva.
Aztán elpattant valami, valószínűleg a rengeteg ital és EunJi .... de egy szobában találtam magam, ahol épp egymásról ráncigáljuk le a ruhát, miközben vadul csókolózunk. EunJi készségesen elfeküdt az ágyon, és már csak a fehérnemű volt rajta, én pedig épp arra készültem, hogy megcsaljam a barátnőmet. Mikor bevillant HaNa szomorú arca, megálltam, és fejem szorongatva azon gondolkodtam, hogyan jutottam el idáig? Képes lettem volna lefeküdni ezzel a vadidegen lánnyal? Képes lettem volna megcsalni HaNa-t?
- Ne haragudj, nekem ez .... nem megy – és lekászálódtam az ágyról, majd öltözködni kezdtem.
- Most itt akarsz hagyni? Így?
- Nekem .... nekem barátnőm van .... – bújtam bele nadrágomba és próbáltam minél hamarabb eltűnni innen.
- És ez eddig nem jutott eszedbe? Milyen barátnő az olyan, akiről megfeledkezel egy buliban? Miért is nem hoztad magaddal?
Ez a kérdés összeszorította szívemet, és olyan mértékű lelkiismeret furdalást okozott, de azonnal ki is józanított. Tisztáznom kell az érzéseimet HaNa iránt, de nem csalhatom meg. Magamra kaptam minden ruhámat és sietősen távoztam. Taehyungnak írtam egy üzenetet, hogy ne keressen, taxival hazavitettem magam.
Otthon a zuhany alatt sikerült kijózanodnom, és belevágódtam az ágyba, hogy elfelejtsem ezt az egész estét.
Hétvége volt, aludhattam nyugodtan, nem kellett korán kelni. Egyedül voltam, HoSeok bizonyára SoRa-nál van. Ekkor ismét eszembe jutott HaNa, vajon mit csinálhat most? Talán el kellene mennem hozzá, de úgy éreztem, az este történtek után nem pofátlankodhatok oda.
Ebéd előtt Taehyung és MiHi is előbújt a szobából, mire a lány felém fordulva ennyit mondott.
- Jimin, beszélhetnénk? – remélem nem számonkérni akarja az elmaradt akciómat a barátnőjével.
- Persze, menjünk a szobámba.
- Aztán semmi huncutkodás! – vigyorgott Taehyung, mire egy morcos fejjel belefojtottam a szót. A szobában MiHi leült HoSeok ágyára és látszott, hogy nagyon zavarban van.
- Mit szeretnél? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam miről lehet szó.
- Jimin .... tudod, hogy én nagyon bírlak, és sokáig gondolkodtam, szóljak-e. Úgy döntöttem, hogy tudnod kell róla.
- Mégis miről?
- Jimin .... HaNa nem olyan ártatlan, mint az te gondolod – miközben kezét tördelte és szája szélét rágta.
- Ezt .... hogy érted?
- Hát így – ezzel megnyitotta a telefonját, majd felém fordította. A kijelzőn HaNa volt. De nem egyedül. Elszorult a torkom, ahogy láttam, milyen boldogan nevet egy férfira, aki nem én vagyok. Tudtam én valaha ilyen boldog mosolyt csalni az arcára?
- Ez honnan van? – adtam vissza a telefont.
- Még karácsony előtt .... akkor láttam őket.
- Miért csak most szólsz? – kérdeztem halkan.
- Láttam mennyire magányos vagy, és nem akartam, hogy ....
- Menj most el ....
Amikor behúzta maga után az ajtót, térdemre könyököltem, így tartva meg fejemet. Hogy jutottunk el idáig? És még nekem volt lelkiismeret furdalásom az este ....
- HaNa –
Újabb napok egyedül, HoSeok sem mond semmit, ha eljön. Mintha kerülne engem.
Aztán történt valami, ami mindent más megvilágításba helyezett. Már összeránduló gyomorral vettem észre MiHit, aki újra a boltba vetődött. Nem is hiszem, hogy nem engem akar idegesíteni, mert sosem vett semmit, csak körbejárt. Mint most is.
- Szia, adhatok valamit? – kérdeztem arcomra erőltetett mosollyal.
- Szia, én csak .... beszélni szeretnék veled.
- Velem?
- Igen. Lehet, hogy nem a legjobb a viszonyunk, de úgy érzem, valamiről tudnod kell – mondta zavartan, szemét sűrűn lesütve.
- Mit akarsz mondani?
- A múltkor .... mikor a buliban voltunk .... Jimin olyat tett, amit nem lett volna szabad – hirtelen vasmarokkal szorította valami a torkomat, és szinte tudtam, mit fog mondani. – Jimin megcsalt téged.
- Honnét veszed ezt?
- Innét – és egy darabig babrált a telefonjával, majd a képembe nyomta azt, amit soha nem akartam látni. Jimin önfeledten táncol egy szőke lánnyal, aki neki háttal van, de látható, hogy a fenekét az én barátomhoz nyomja. Alig volt rajta ruha, elöl a dekoltázsa is a tűréshatáron volt. – De nem csak ennyi – lapozott hosszú műkörmeivel a képek között -, volt folytatása is.
A következő kép láttán könnyek gyűltek a szemembe, mert egyértelműen felismertem a szerelmemet csókolózni a szőke lánnyal, még ha félhomály is volt a szobában. MiHi szép lassan megnyitotta a következő képet, és az már .... az ágyon találta őket. Nem akartam többet tudni.
- Nos, azt hiszem ez az oka annak, hogy Jimin már nem keres téged. De nem is fog. Azóta együtt vannak. És mivel ő a barátnőm, én támogatom őt. Úgyhogy vésd eszedbe, soha többé nem találkozhatsz Jiminnel, ha véletlenül hívna is, nem beszélhetsz vele. Megértetted? – és megszorította csuklómat.
- Eressz el!
- Jól jegyezd meg, ha bármilyen módon kapcsolatba lépsz vele, nem csak téged teszlek tönkre, de ő is búcsút mondhat a karrierjének, ha ez a fotó nyilvánosságra kerül.
- Nem teheted ....
- Ó dehogyis nem! Nem ismersz még engem – azzal egy újabb szorítás után elengedte kezem és távozott.
Ugye bíztatok abban, hogy Jimin nem követ el nagyobb butaságot? De az a fotó ... HaNa valóban megcsalta őt? MiHi igencsak jól keveri a lapokat ....
YOU ARE READING
Széjjeltépett szerelem
FanfictionKét lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...