Két lány, akik érdeklődnek a koreai kultúra iránt, ezen belül is megdobogtatja szívüket egy konkrét banda. Amikor meghirdetésre kerül egy európai turné, képesek minden állomáson végig kísérni őket. Talán ez már több is, mint szimpla rajongás. A konc...
Nem lehet ilyen szerencsénk, hogy beszélnek koreaiul .... Imáim meghallgatásra kerültek. El sem tudtam képzelni, hogy fogjuk magunkat megértetni, amikor kiderült, hogy angolul nem értenek. Vagy lehet, hogy igen?
- Lányok, ti beszélitek az angolt? – kíváncsiskodtam, mire ők egymásra néztek és elnevették magukat – Tehát igen – sóhajtottam. Ezek szerint a bolondját járatták velünk.
- Bocs, fiúk, de kíváncsiak voltunk meddig mentek el a próbálkozásban. JungKook meg olyan aranyos volt, hogy segíteni akart nektek – válaszolt HaNa, mert most már tudom a nevét. Már nem szőke lány, hanem HaNa. HaNa, ízlelgettem nevét. Aztán eszembe jutott valami – Szóval JungKook aranyos?
- Igen, ő mindig aranyos. Ő a golden maknae.
- Ááá, JungKookie-t mindenki szereti! Ez nem igazság! – zsörtölődött HoSeok.
- És ti mióta ismeritek a zenénket? – kérdeztem a lányoktól.
- Mióta debütáltatok. Mi elég régóta tisztában vagyunk a kpop-pal, nagyon szeretjük ezeket a zenéket.
- A miénket is?
- Gondolod, hogy itt lennénk a koncerten, ha nem? – fordult SoRa hyung felé.
- Tényleg, miért is jöttök minden koncertre? Nem azért, hogy baj, csak ...... - aish, hogy magyarázzam ezt meg. Úgy láttam viszont, hogy a lányokat is váratlanul érte a kérdés, mert csak egymásra néztek és nem szóltak. Valami titok lappang itt, de micsoda?
- Maradjunk annyiban, hogy nagyon nagy rajongótok vagyunk és imádjuk a zenéteket – válaszolt HaNa, de láttam, hogy zavarban van.
- Srácok, mennünk kell! – NamJoon hangjára riadtan kaptam fel a fejem. Ne már, még nem is beszélgettünk velük igazán, még nem mehetünk!
- Hyung, csak öt perc még, rendben? – könyörögtem.
- Rendben. Öt perc!
- Lányok, mennünk kell. De holnap szabadnapunk van, nem találkozhatnánk valahol? Egyáltalán itt lesztek még Párizsban? – reménykedve néztem HaNa-ra, hogy igent mond.
- Péntekig itt leszünk, a reggeli géppel megyünk tovább Münchenbe – megörültem, mert ma kedd van, tehát holnap találkozhatunk velük.
- Megadjátok a telefonszámotokat? – elkérték a mobiljainkat és belepötyögték a számot. Megcsörgettük és azt mondtam – Most már nektek is megvan a miénk. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy Bangtan telefonszámát tudja.
- Azt hiszed, hogy elárulnánk? – nézett rám csodálkozva HaNa, de láttam, hogy nagyon örül.
- Nem hittem ilyet.
- Akkor viszlát lányok, holnap találkozunk! Majd még kitaláljuk, hogy hol és hogyan! Sziasztok! – integetve búcsúztunk tőlük és csatlakoztunk a többiekhez. Tae vállon veregetett és beleboxolt a vállamba.
- Csak sikerült megismerkedni velük, ugye?
Igen, sikerült. És már hiányzik is. Ahogy beültünk a mikrobuszba, a sötétített üveg mögül csak HaNa-t néztem, s láttam ők is követik szemükkel távolodó autónkat. Már a holnapi napon törtem a fejem, hol fogunk velük találkozni és hogyan? Talán lesz a srácoknak valami épkézláb ötlete.
- HaNa -
Amikor Jimin rákérdezett, miért vagyunk ott minden koncerten, mindketten zavarba jöttünk. Végül is azt nem mondhattuk nekik, hogy srácok, belétek vagyunk zúgva, ezért dolgoztunk egy évig, hogy most egy hónapig kísérhessünk titeket. Azt válaszoltam, maradjunk annyiban, hogy nagy rajongóik vagyunk. Aztán megjelent NamJoon és szólt, hogy indulniuk kell. Jimin öt percet kért. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor azt mondta, találkozhatnánk-e holnap, itt leszünk-e még. Közöltem, hogy pénteken utazunk csak tovább Münchenbe, tehát nincs akadálya a találkozónak. El sem tudtam képzelni, hogyan és hol. És elkérte a telefonszámunkat! Mikor bepötyögtük a telefonjukba, csak hab volt a tortán, hogy megcsörgettek és így szólt.
- Most már nektek is megvan a miénk. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy Bangtan telefonszámát tudja.
- Azt hiszed, hogy elárulnánk? – néztem rá csodálkozva, de nagyon örültem.
- Bízunk bennetek – mondta halkan Jimin. – Akkor viszlát lányok, holnap találkozunk! Majd még kitaláljuk, hogy hol és hogyan! Sziasztok! – integetve búcsúztak és csatlakoztak a többiekhez. Láttam, hogy Tae vállon veregeti és beleboxol a vállába.
Beültek a mikrobuszba és elhajtottak. A sötétített üveg miatt mi nem láttunk be, de addig néztünk az autó után, míg csak el nem tűnt a szemünk előtt egy kanyarban.
Hol és hogy fogunk holnap találkozni velük?
Másnap délelőtt 10 óra tájban megcsörrent a mobilom és a kijelzőn Jimin neve jelent meg.
- Szia, HaNa! El tudtok készülni 1 órán belül? Mert értetek mennénk, ha megadjátok a címeteket.
- Szia! Igen el tudunk! – válaszoltam izgatottan és megmondtam Solange lakáscímét.
- Köszönöm, és egy óra múlva ott vagyunk! – ezzel letette a telefont.
- SoRa, öltözz, egy óra múlva itt vannak a fiúk!
- Mi?!
- Jönnek értünk és elvisznek valahová. Valamit csak kitaláltak, tudod, hogy a rajongók elől bujkálniuk kell. Képzeld el, ha velük mutatkoznánk nyilvánosan, mi sem lennénk biztonságban.
- Akkor kapjuk össze magunkat!
Tehát szerveződik egy találkozó a fiatalok között .... vajon sikerül észrevétlenek maradniuk a rajongók előtt?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
