A Valóság Határán | Befejezett

18. Fejezet

-Nagy bajban vannak. – közölte halált jósló hangon velünk az igazgatónőnk. Egy erősen 60-as, ráncos nőt képzeljetek el, ősz, feszes kontyba fogott hajjal, amibe két pálcika van x alakban belerakva. A szája egyszerre volt egy kicsit szigorúan csücsörítő és közben vonalvékony. Szeméből pedig villámok jöttek volna ki, ha lehetséges lenne. – Nagyon nagyban.

-Igazgatónő, kérjük hagy – kezdte Chris, de az említett személy csak feltartotta a kezét, amiból Chris rájött, hogy jobb inkább hallgatni. Mind a négyen bent voltunk az irodájában és egymás mellett, székekben ültünk. Bal szélen én, jobb oldalamon Chris, az övén Sam és végül pedig egy kis távolsággal Justin foglalt helyet. Sam és én inkább csendben ültünk a székünkben, Chrisen látszott, hogy majd felrobban, Justin pedig vészjóslóan nyugodt volt és egy jegeszacskót tartott a szeme elé. Chris szépen behúzott neki. Szerencsére, amit ő kapott vissza, annak nem lett annyira maradandó nyoma.

-Majd ha kérdezem, Flatcher. – jelentette ki hidegen a nő velünk szemben. Egyébként az összhangot az se szépíti, hogy tipikus kosztümben volt, és hófehér a bőre. – Ki kezdte a balhét?

-Justin. – jelentette ki határozottan Chris.

-Meg a francokat, te döntöttél úgy, hogy behúzol nekem, én csak megvédtem utána magamat. – játszotta az ártatlant az említett.

-Ne hordjál itt össze mindenféle faszságot, te gáncsoltad ki Sebastiant, majd egyszerűen be is húztál volna nekem, ha nem hajolok el.

-Flatcher! – szólt az igazgató.

Justin felállt a székéről és ledobta a földre a jeget. – Hogy merészelsz te kis mocsok rágalmazni engem? – kiabált kihangsúlyozva az engem szót. – Arról nem tehetek, hogy a kis buzi barátod elesett a lábamban, legközelebb arra figyeljen, ami előtte van!

-Elég! – ordított az igazgatónő és megfagyott a levegő az irodában. Ő is felállt, mire Justin visszaette a jeget a földről és visszaült. – Hogy képzelnek maguk az irodámban nem hogy veszekedni, de káromkodni, a jelenlétemben? Arról biztosíthatom magukat, hogy annak amit itt művelnek még súlyos következménye lesz! – kapta a tekintetét egyik fiúról a másikra. – Douncan, magát is behívtam, mint szemtanút. Elmondaná mi történt? – kérdezte Samet. Lehet még nem mondtam, de Douncan a vezetékneve. Bár, már úgy is tudjátok.

-Hát, mentünk az ebédlőbe és beszélgettünk, mikor Justin fogta magát és kitette Sebastian elé a lábát. – kezdte.

-Hát ezt nem hiszem el... - játszotta a felháborodottat Justin. Amúgy mit képzel magáról? Próbálja menteni a seggét az egész alól?

-Maradjon! – kiáltott az igazgató, majd Samre nézett. – Folytasd.

-Aztán azt mondta neki, hogy lám, lám, még mindig buzi vagy és itt jött képbe Chris. – magyarázta tovább Sam és a nő tekintete rám vándorolt, majd Chrisre. Asszem összerakta a képet, hogy miért keveredett verekedésbe. – Ő visszaszolt neki, mire Justin azt mondta, hogy nehogy ő is a földön végezze. Próbáltuk Christ visszatartani, de felesleges volt azután, hogy Justin meg akarta ütni őt. Behúzott Justinnak, aki ugyancsak behúzott a szeme alá. Egy ideig begörnyedt, utána pedig gyomorszájon vágta Justint és végül félbe lett szakítva a bunyó.

-Hazudik igazgatónő, minden szava hazugság! – tiltakozott hangosan Justin.

-Jól van, most már tényleg elég legyen! – kiabált vele. – Ezzel árulja el magát, hogy folyton tagad mindent, amit itt elmondanak. Kitalálom, a maga verziójában Flatcher kezdte el indokolatlanul verni magát, nemde?

Justin csak hallgatott és látszott rajta, hogy nem tetszik neki az, hogy nem hiszik el amit összehord. Nekem viszont annál inkább.

-Morales – fordult felém az igazgató. – így volt, ahogy Douncan mondta?