A Valóság Határán | Befejezett

44. Fejezet

-Akkor most reménykedjünk abban, hogy továbbra is gyorsan fogsz fejlődni. – mondta Chris és hátrébb lépett tőlem egy kicsit. – Három nap alatt meg kell tanulnod pajzsot teremteni.

-Pajzsot? – kérdeztem vissza, mire ő felemelte a kezét és egy fekete, maximum háromméteres fal jelent meg előttem. Kicsit olyan volt, mintha az űrbe néznék. Még szinte a csillagokat is láttam. De az a kísérteties, de mégis kellemesen borzongató érzés is teljesen megvolt, mint amikor a csillagos égre nézek éjjel. Chris eltűnt mögötte, de egyből elkezdett beszélni, mielőtt még megijedek, hogy elnyelte ez a valami.

-Igen, pajzsot. Gyere ide mellém. – hívott én meg megkerültem a sötét falat és beálltam mellé. Ott már át lehetett rajta látni, de nem éppen a legjobban. Mintha alkonyat lenne a másik oldalon. – Ez az én pajzsom. Mint láttad a sötét köddel csinálom meg. Tulajdonképpen úgy funkcionál nekem, mint egy feketelyuk. Bármi, ami belekerül ott marad, sőt van egy olyan elméletem, hogy ez akár tényleg egy feketelyukba nyílhat. Nem tudom, de szeretek ilyenekkel játszadozni.

-Aham, értem. – bólintottam és leeresztette a kezét, azzal együtt pedig a pajzs is eltűnt. – És akkor nekem is meg kéne próbálnom egy ilyet csinálni?

-Eltaláltad, de nem csak megpróbálnod kell, hanem megtanulni és egy pillanat alatt előteremteni. Már ha az álmod igaz és tényleg azzal nyitnak, hogy fel akarnak minket gyújtani.

-És... Pontosan hogyan is kéne nekem ezt a dolgot elérnem? – kérdeztem.

-Na, figyelj. Ez már egy kicsit nehezebb játék, mint a gömb, de anno az se nagyon hatott meg így remélem most se lesz más a helyzet. Az alap ugyan az, elképzeled azt, hogy mit kell csinálnia az erődnek, okés?

-Igen. – válaszoltam.

-Szóval kitalálod, hogy a te esetedben valószínűleg egy vörös fal fog megjelenni. A kinézete olyasmi lehet majd, mint az erőgömbödnek és szerintem vörösesen ugyan, de át lehet majd látni rajta. Te hogyan gondolod?

-Én is valami ilyesminek képzelem el. – gondolkodtam el.

-Remek. Akkor, most jön az, hogy hogyan idézd elő. Neked valószínűleg még két kéz fog kelleni hozzá, nem lesz elég csak egy. Próbáld meg elképzelni azt az érzést, hogy az erőd kiáramlik és felveszi a pajzs formáját, ami mindentől megvéd.

-Aha... - bólintottam. – Nagyon muszáj ezt? Mármint... nem tudsz olyan pajzsot idézni, hogy mindkettőnket védje?

-Nem tudom Seb és nem akarom ezt kipróbálni, mert ezek az idióták éppen elég szart okoztak már az életemben és az baromira nem kell, hogy téged is elveszítselek. – csattant fel Chris, majd utána stresszesen a hajába túrt és megölelt. – Ne haragudj, nem akartam durva lenni. Csak... kicsit félek.

-Semmi baj. – válaszoltam és viszonoztam az ölelést és elhaladtam afelett, hogy nem akar engem „is" elveszíteni. Tudni akarom, hogy ezzel mire utal, persze. De akkor, amikor Chris úgy akarja, hogy tudjam. Amúgy az ikrek azóta eléggé durvába kapcsoltak át. Folyamatos tűzeseteket jelentenek szerte a városban és a körülötte lévő erdőkben, kisebb robbanásokat és egyéb károkat, amik mind-mind hozzájuk köthetőek. A normál emberek csak fura egybeeséseket látnak, már ha észrevették őket, de mi sajnos tudjuk az okát. És nagyon nem nyugtat meg minket. – Hülye lennél nem félni egy kicsit. Mindenki szokott.

-Tudom, csak... Mindegy. – sóhajtott és elengedtük egymást. – Na, gyere, próbáld meg te is.

-Okés. – egyeztem bele és felemeltem egy a mellkasomhoz mindkét kezemet.

-Ne feledd, koncentrálj arra, hogy mindentől megvédjen. – mondta Chris.

Bólintottam és becsuktam a szememet és kiürítettem az elmémet, majd csak erre az egy dologra gondoltam. Egy vörös fal, ami képes blokkolni minden támadást, tök egyszerű, nem? Éreztem, ahogyan az erőm lassan kiáramlik a kezeimen át és mintha valamilyen alakot öltene, ami remélem, hogy már pajzs. Kicsit bizsergető érzés amúgy, mikor a Káosz elhagyja a testemet, de tökre megszoktam már. Kinyitottam a szememet, de nagy fal helyett csak egy kicsi, kör alakú valami lebegett előttem. Chris nekivágott egy párnát, ami szépen lepattant róla és a földre esett.