A Valóság Határán | Befejezett

34. Fejezet

Reggel mikor kinyitottam a szemem Chris még aludt. Úgy néz ki éjjel felkeltem és pozíciót váltottam, vagy akár álmomban tettem, de a lényeg az, hogy most a bal oldalamon fekszem Chris-szel szemben. És rohadt aranyos, már elnézést a kifejezésért. Úgy értem, napközben tényleg baromira komolynak tűnik, meg felelősségteljesnek, meg ilyesmiknek, de most egyszerűen olyan békésen alszik, mintha egy gyerek lenne. Mintha tökre normális életünk lenne, amibe nem szól bele pár természetfeletti képesség és azoknak a rosszindulatú felhasználóik. Csak egy átlagos 17 éves srác, aki a barátjával alszik. Még jobban belé szerettem.

Napról napra egyre többet jelent nekem ez a srác. Emlékszetek még mit gondoltam az elején? Hogy majd úgyis lekopik, engem meg nem érdekel? Istenem, olyan jó, hogy nem így történt. És hihetetlen, hogy minden egyes nap, minden egyes tettével egyre szerelmesebb vagyok belé. Mármint, nem hittem, hogy valakivel lesz ilyen kapcsolatom is. Hisz kivel tudnék nyugodtan úgy összejönni, hogy bármikor kitörhet belőlem az erőm? Persze, hogy Chris-szel, akinek vész esetén elég csak egy árnyék és máris biztonságban van. És tökre mindegy, hogy az volt a feladata, hogy jóban legyen velem, meg az is, hogy miattam van itt. Az a lényeg, hogy szeret és ezzel boldogabbá tesz, mint valaha voltam egész életemben. Nélküle még mindig az a kétlábon járó depresszió és elutasítás lennék, aki mindig voltam. És egyszerűen képtelen vagyok szavakba önteni azt, hogy mennyire fontos számomra.

-Jó reggelt. – köszöntem, mikor a szerelmem kómásan kinyitotta a szemét.

-Neked is. – mosolygott rám és sóhajtott egyet. – Mennyi az idő?

-Passz. – mondtam és a telefonomért nyúltam, hogy kiderítsük. – Tíz óra múlt pár perce.

-Na, akkor sokat aludtunk. – állapította meg.

-Wow, Sherlock, te vagy az? – nevettem.

-Hagyjál már, reggel van. – panaszkodott Chris és megcsókoltam őt.

-Nincs kedved úgy eltölteni egy reggelt, mint egy teljesen normális pár? – kérdeztem. – Erők és aggodalmak nélkül? Aztán gyakorolhatunk is, ha akarod.

-Én benne vagyok. – mosolygott.

-Akkor vállalom a reggelit. – jelentettem ki, mert eszembe jutott, hogy az ikrek tanították nekem múltkor azt a nagyon jó rántotta receptet, amt még nem is vetettem be. Kikeltem az ágyból és amikor mentem ki az ajtón, hallottam, hogy Chris is nagy szenvedések közepette ugyan így tesz.

-Ide tudod adni a tojást? – néztem Chrisre, aki az asztalnál ült és telefonozott. Már egy kicsit jobb állapotban van, mint fent volt, szóval elég gyorsan eljutott az agyáig mit kértem.

-Persze. – mondta és odahozta nekem.

-Köszönöm. – vigyorogtam rá. A szeme ismételten baromi sötét és őszintén szólva, nem is tudom, mikor láttam utoljára simán barnának, de még mindig baromi menő. És még mindig nem értem, hogyan lehetséges, hogy ennyire változó a szemszíne. – Lehet egy kérdésem?

-Bármi. – válaszolt Chris.

-Tudom, hogy én mondtam, hogy ma reggel offoljuk a természetfeletti témát, de van bármi köze a szemed színének az erődhöz?

-Ő, igen. – bólintott Chris. – Már ha arra gondolsz, hogy fekete szokott lenni. Nem ritka, hogy látszik a testünkön valami az erőinknek köszönhetően. Ha nemrég használtam, akkor szokott fekete lenni, ha elhanyagolom visszavált szépen lassan barnára.

-Akkor ezért volt az egyik ikernek is majdnem vörös a szeme. – állapítottam meg, miközben felraktam sülni a tojásokat.

-Bizony. Lehet neked is lesz valami ilyesmid, de nem kizárt az se, hogy nem. Majd kiderül, amikor sikerül használnod.