A Valóság Határán | Befejezett

27. Fejezet

Mikor felkeltem egy tágas, tetőtéri szobában találtam magam. Egy ágyban feküdtem, baromi vastag takaró alatt és a szobában olyan meleg volt, mintha a sivatagban lennék. Jó, talán annyira nem, de tény, hogy előbb hasonlítanám a Szaharához, mint az Antarktiszhoz. Hála a paplannak, meg a 40 fokos fűtésnek, már azt is elfelejtettem, hogy mit jelent fázni, szóval egy kicsit magabiztosabban keltem ki az ágyból.

Nem teljesen emlékszem arra, hogy mi történt tegnap. Annyi még meg van, hogy hajnalban láttam Chris-t küzdeni, bár ebben nagyon nem vagyok biztos. Viszont az élénken él bennem, ahogyan a hideg teljesen átjár és egy kis tűz mellett próbálok valamilyen szinten felmelegedni, miután egész nap kint voltam és mentem a fejem után. Innentől pedig képszakadás és fogalmam sincs, hogy hol vagyok, bár szerintem ezen gyorsan tudok változtatni. Megpillantottam az ágy mellett lévő éjjeliszekrényen a telefonomat, feltöltve. Be kellene, hogy kapcsoljam, de nem akarom most megtapasztalni azt a fajta lekúrást, amit anyám ad, ha egy napig szó nélkül eltűnök. Vagy akár több ideig. Őszintén, azt se tudom, mennyi az idő, meg hogy egyáltalán mikor van.

Egy kicsit jobban körülnéztem a helyiségben, ahol vagyok. Az ágy a szoba jobb sarkában állt, a tető alatt. Mellette az imént említett éjjeliszekrény, illetve egy radiátor, ami fellett meg egy ablak. Ahogy kinéztem rajta, olyan reggel 10-re saccoltam az időt, de ismerjük mostanában az időérzékemet. Meg már nem tudom, hogy mi történik ebben a valóságban. A falak szürkék voltak, rajta világosabb és sötétebb színű foltokkal. Esküszöm, tök menőn nézett ki. Nekem is ilyet kéne a fehér falaim helyére csinálnom.

A bal sarokban volt egy asztal, rajta pár random dologgal, illetve egy laptoppal. Az előtte lévő széken pár ruhadarab várta, hogy méltó helyüket foglalhassák el a szekrényben, ami mellettük tornyosult, vagy a gazdájuk testén, akit még mindig nem tudok, hogy kicsoda. Bár, már érzem, hogy térnek vissza a dolgok estéről. Már rémlik, hogy megállt mellettem egy autó, valószínűleg az hozott ide, aki vezette a járművet. Megfordultam és az ajtóval találtam szembe magam, amin az egyetlen érdekes dolog egy The Score-os plakát volt. Chris. Biztos vagyok benne, hogy ő vett fel és most nála vagyok. De mióta tud ő vezetni? Meg honnan volt kocsija?

Az ajtóval szemben volt a szoba – szerintem – legjobb része kialakítva: egy olvasó sarok. Egy babzsákfotelből, egy könyvesszekrényből (ami roskadozott a könyvektől) és egy lámpából állt, ami gondolom azért kellett, hogy jól lehessen látni a könyvet, ami olvas az ember. Na igen, egy ilyet határozottan akarok otthonra. Tekintettel arra, hogy ez a rész fogott meg a legjobban, odamentem a szerkényhez és megnéztem a rajta lévő könyveket. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy minden volt itt, mint a vásárban, de még az is, ami amúgy nem. Romantikustól kezdve egészen 19. századi irodalomig, egyszerűen rengeteg könyv volt itt. Nem is értem, hogy hogyan férnek fel egyáltalán. Megpillantottam pár ismerős kötetet, például az Útvesztő sorozatot (tudtam én, hogy olvasta), Harry Pottereket (őszinte leszek, nem szeretem a Harry Pottert), annak a tavalyi filmnek a könyv változatát, amiben a srác levelezget egy másik sráccal és kiderül róla, hogy meleg, vagy a klasszikusok közül a Rómeó és Júliát, vagy épp a Twist Olivért. Meg néhány képregényt is találtam, de azokat speciel pont nem ismerem. Erre is kis esély volt, de vannak csodák. Sőt, lehet, hogy épp egy másik kis esélyű dolognak a küszöbén állok amúgy. Mert amint találkozok Chrisszel, ami elkerülhetetlen tekintve, hogy (valószínűleg) az ő házában vagyok, akkor nagyon sok kérdésünk lesz szerintem a másik felé. Leülhetnék megvárni, amíg visszajön, de szerintem belehalnék az unalomba, szóval inkább úgy döntöttem, hogy megkeresem őt.

A kinti folyosóhoz képest Chris szobája ridegnek tűnik. A falak halvány narancssárgák voltak, ami szerintem nagyon családias hangulatot kölcsönzött az emeletnek. A padló meg barna parketta volt, ebben viszont nem tért el a barátom szobája. Velem szemben egyből a fürdőszoba nyílt, amit nem néztem meg, gondolom ugyan azok a dolgok vannak benne, mint minden fürdőszobában, inkább elindultam a folyósó végén lévő lépcső felé. Elhaladtam pár másik ajtó mellett, amiket nem néztem meg, hogy hova vezet, hiszen nincs jogom ahhoz, hogy átkutassam valaki házát csak úgy. Lent egyből a nappali fogadott – barna falak, barna bőr kanapé, kandalló felett egy tv, meg minden más fajta bútor. Elárulom, nem szeretem az ilyen stílusú házakat. Úgy értem oké, szép meg minden, de körülnéz az ember és azt látja, hogy az milyen drágának tűnik, pláne az, meg az. Szerintem ez teljesen felesleges mutogatás, semmi szükség nincsen rá. Nem tudhat sokkal többet az a kanapé például, mint egy olcsóbb és szerényebb darab. Vagy legalább csak szerényebb. De mindegy, ez nem az én házam, nem nekem kell, hogy tetszen, csak a véleményemet fejtettem ki.