A Valóság Határán | Befejezett

43. Fejezet

Mikor felkeltem, hirtelen azt hittem, hogy az egészet csak álmodtam. Amilyen természetességgel szuszogott a fejem alatt Chris és amilyen tökéletes volt az egész pillanat. Az egészre csak úgy gondoltam, mint egy nagyon-nagyon rossz álomra, ami lehetőleg az is marad és nem pedig egy látomás volt. Inkább visszacsuktam a szemem és próbáltam visszaaludni Chris lassú és halk szívverésére, de a mozgolódásából rájöttem, hogy már ő is ébren van, így felé fordultam. Talán most vágja kapcsolatunk során a legaggodalmasabb arcát, pedig már láttam párat.

-Nem álom volt, igaz? – kérdeztem és hasra feküdtem, hogy jobban láthassam őt.

-Nem. – rázta meg a fejét.

-Basszus... Boldog új évet. – motyogtam és ráejtettem a karjára a fejemet. – De mégis mit akarhatnak?

-Nem... Nem tudom. – mondta Chris, de nekem nem igazán tűnt így. Mármint, úgy néz ki, mint aki nagyon is tud valamit, csak nem akarja elmondani és ez egy kicsit irritál. Szerintem most igazán nem kéne titkolózgatni. De mindegy, lehet nem kéne bolygatnom, ha tudnom kell, úgyis elmondja.

-Lemegyek reggelit készíteni. – mondtam hidegen és lemásztam Chris-ről.

-Rendben. Nekem beszélnem kell erről a többiekkel. Én is megyek mindjárt, jó?

-Jó. – jelentettem ki és érezhető feldúltsággal kiviharzottam a szobából.

Oké, nem azt mondom, hogy sért az, hogy nem avat be valamibe Chris, meg az, hogy nélkülem intézi el ezt a telefonhívást. Vagy azt, hogy semmit nem tudok a helyről, ahonnan jött, meg a barátairól. Sőt a múltjáról se mond el igazából sok mindent. Jó, tudjátok mit? Sért. Baromira. Vagyis, inkább bánt. Egy kapcsolatban nem az a lényeg, hogy mindent megosztasz a másikkal? Mármint én szinte mindent elmondtam eddig Chris-nek, szerintem nagyjából már csak a péniszméretemet meg az ilyen infókat nem tudja, olyannyira megnyíltam előtte. Alapból az, hogy egyáltalán megbízom benne annyira, hogy elmondjak neki bármi belső dolgot, nemhogy azokat, amiket tud. Én minden kétségemet, minden félelmemet és érzéseimet mindenről elmondtam neki és cserébe ezt kapom. Hogy eltitkolja előlem még az apró dolgokat is, amiket szerintem jogom lenne tudni, mert rám is vonatkozik az, hogy vajon az a két rohadt hülye mit akar tőlünk és amúgy meg hol van az az „ott", ahova mennünk kéne. Szóval igen, most mérges vagyok Chris-re. Vagy inkább csalódtam benne.

Mivel egy lusta dög vagyok, odareptettem magamhoz a cuccokat inkább, minthogy én szedjem össze őket és nekiálltam egy olyan rántottának, amit még Mike-ék tanítottak jó régen. Hiányzik már a hülye fejük, mit ne mondjak, de a szabadságom még tart egy ideig. Ezzel jár, ha egész évben csak halmozod, majd év végén kiadják és még a következőbe is átcsúszik. De nem tudom, van valamiért egy olyan gyanúm, hogy nem fogom őket sokat látni idén.

Szóval oké, mindamellett, hogy Chris számomra most egy rohadt seggfej és gyűlölöm, ismételten egy nagyon rossz érzés van bennem. Bár, ezt már nagyon megszoktuk, hogy őszinte legyek... Szerintem egyébként a második képességem üti fel éppen a fejét és baromira meg kéne tanulni kezelni. Mindegy, ez majd ráér. Visszatérve a tárgyhoz, úgy érzem, mintha valami nagyon nagy és rossz jönne akkor, ha nem megyünk el Chris-szel „oda" és addig se fognak éppen jó dolgok történni. Illetve akkor se, ha odamegyünk. De ha komolyan gondolták azt, amit írtak... Több ezer ember élete lehet veszélyben, köztük anyuéké, Saméké és mindenki másé. És akkor viszont egyértelmű, hogyan kell cselekednünk.

Gyorsan felütöttem a tojást, meg előkészítettem a cuccokat, amik még kellenek, közben elkezdtem vizet is forralni teához és még tányérokat is előszedtem. Azt kell, hogy mondjam, hogy amióta itt „lakom" Chris-nél, eléggé elháziasodtam. Főzünk, meg takarítunk, meg ilyenek, ami amúgy tökre jó, mert ha majd esetleg egyszer együtt élünk, már ez se lesz sok újdonsággal számunkra. De, most nem tervezgetek vele jövőt, mert mérges vagyok rá ugye, illetve arról se feledkezzünk meg, hogy a legközelebbi jövő, amin gondolkodhatunk az öt napra terjed ki. És ez elég nyomasztó, hogy őszinte legyek.