A Valóság Határán | Befejezett

42. Fejezet

Oké, szóval ne haragudjatok, hogy nem volt múlt hétvégén rész, egyszerűen így alakult. A sztori végénél járunk és nagyon nem szeretném elcseszni, mert azzal sok minden más is meghiúsulna, így egy fejezeten egy kicsit többet tökölök. 😅 Na, jó olvasást, majd jelentkezem és kellemes húsvétot mindenkinek! 😘

-Na jó, várj. Hogyan is kell ezt a cuccot játszani? – kérdeztem meg másodjára, mikor egy pingpongasztal előtt álltunk négyen, aminek a végén tíz-tíz pohár volt felállítva háromszög alakban, benne valami itallal. Gondolom sörrel mert sörpongozni fogunk, vagy mi a fenét csinálni. Igen, nézhettek rám így, nem tudom, hogy hogyan kell, mert talán egész életemben egyszer hallottam magát a szót ezen kívül és akkor is csak véletlenül egy beszélgetésből csíptem ki, mikor mentem ki a suliból, de még nem kapcsoltam be a zenémet.

-Figyelj. – fordult hozzám Chris. – Vannak a poharak és a labdák. A lényeg, hogy mi innen beledobjuk a labdákat Sam-ék poharaiba. Amelyikbe beletalálunk, azt az ellenfélnek ki kell innia, ők majd eldöntik ki, de például nem ihatok meg mindent én, hanem neked is kell majd ugyanúgy. Elviekben az egyenlőségre kell törekedni, de lehet egy kicsit jobban bírom az alkoholt, mint te, szóval én jobban kitartok.

-Hékás, ezt miből gondolod? – „háborodtam" fel. Persze csak poénosan. – Lehet jobban bírom, mint te.

-Először iszol piát egész életedben, igaz? – nézett rám.

-Hát... - nevettem el magam, mire ő csak bólintott egyet és megértette.

-Jó, szóval valószínűleg én jobban fogom majd bírni, de nem is ez számít most.

-Vannak szabályok is. – szólt közben a Sam párja, Elijah. Valami kosaras srác azt hiszem, nem sokat beszélgettem vele eddig, de egyébként jó fej. Ez most egy értelmes mondat volt, tudom, de nézzétek el nekem. – Nem sok és nem bonyolult. Most úgy játszunk, hogyha egymás után háromszor bemegy a labda, akkor automatikus a csere. Nem lehet semmilyen módon befolyásolni a labda útját, szóval fújni, meg ilyenek. Ugye az sem szabad, hogy mindent a csapattársad iszik, te pedig csak dobálsz és egyértelműen az veszít, akinek először fogy el minden pohara.

-Világos? – kérdezte Sam.

-Teljesen. – bólintottam és beálltunk a helyünkre. – Dobok én először.

-Okés, hajrá. – adta át a helyét Chris én meg a kezembe vettem az egyik labdát. Nem tudom, hogy miért döntöttem így, bár lehet, hogy egy kicsit az az előbb megivott sör beszélt belőlem (aminek a végére tök jó íze lett) és most azért átkozom magamat. De nembaj, kicsit felkészültem, hogy ne égessem le magamat annyira, majd eldobtam és épphogy betalált a hozzám legközelebbi pohárba.

-Szép. – veregette meg a vállamat Chris én pedig kicsit büszke voltam magamra, miközben Sam-ék azon veszekedtek kié legyen az első pohár. A második dobást már átadtam Chris-nek, aki ugyanúgy bedobta, de a harmadikat már nem sikerült betalálnunk így jöttek Sam-ék. Először ő dobott, aztán Elijah és látszott, hogy sokkal nagyobb gyakorlatuk van ebben a dologban, mert ők lazán célt találtak. Kettő pohárt kiürített Chris, aztán pedig egyet én és megint mi következtünk és így tovább ment ez az egész. Körülöttünk persze mindenki nagyban élte a bulit, ránk se hederítettek itt a szoba sarkában. A zeneválaszték elég változó volt, voltak pár éves slágerek, aztán pedig felcsendült pár régebbi örök klasszikus is, mondjuk a Queen-től, vagy épp Bon Jovi-tól.

A szoba egyik felében, sőt, inkább nagy részében csak ilyen diszkófények villogtak, felettünk volt egy villany felkapcsolva, meg még a velünk szembeni sarokban egy. Ez a hely inkább olyan pihenő rész lett, ahogy elnézem. Mindenki ugrál, meg énekel, meg táncol, meg iszik, meg smárol, meg minden ilyesmit csinál, amihez én még szerintem nem ittam eleget. De lehet ezután a játék után mi is ott fogunk állni a tömegben. Az a helyzet, hogy már nincsen sok hátra éjfélig, szerintem maximum olyan kettő óra lehet, szóval már kezd mindenki megőrülni. Az utcán már random petárdák durrognak, csóró kutyák ugatnak meg idebent is kihallani néha egy-egy trombitaszót is.