A Valóság Határán | Befejezett

19. Fejezet

-Elegem van! – kiáltottam, miután felébredtem. Volt olyan, hogy valami, amire annyira rá akartatok jönni szinte az őrületbe kerget? Na pontosan ilyen nekem ez a rohadt álom.

-Kicsim, jól vagy? – kiabált fel anyu pár pillanattal később.

-Igen... - válaszoltam és felültem. – Csak izé... leestem az ágyról.

-Akkor jó. – mondta és visszament a dolgára. 

Folyamatosan újra és újra megjelenik az álmom és van és érzem, hogy meg fog történni, de egyszerűen nem tudok róla kideríteni semmit. Vagyis, semmi olyat, aminek segítségével el lehetne kerülni az egészet. Ma már végre sikerült egy kicsit tovább jutnom az átlagosnál, de csak még szarabbul jártam vele. Annyi biztos, hogy összesen 3 ember van ott és már az is, hogy ebből kettő tüzet használ. Egyet szorítanak sarokba, aki körül világos van, de mégis az a sötét erő, ami múltkor jelent meg, felé húzott. Valami számomra érthetetlen dologról beszéltek, de aztán meghallottam, hogy valaki azt mondja „Sebastiant" és egy kínzóan ismerős hang volt, de itt véget ért az álmom és felébredtem. Na, értitek miért gondolom azt, hogy ez az álom fog engem végleg megőrjíteni? Vagyis, nem maga az álom, hanem ez az eszméletlen tehetetlenség. Hogy tudom, hogy valami lesz, valami nagy baj lesz és fogalmam sincs arról, hogy mi. Pusztulat szar.

A telóm képernyőjén megjelent Sam gyönyörű arca és vonakodva ugyan, de felvettem.

-Haló? – szóltam bele.

-Egyen zabot.

-Haha, de vicces vagy...

-Tudom. Jössz ma dolgozni?

-Igen, de előbb eljövök a randi miatt.

-Jól van, az már nem érdekel. Csak annyit akartam, hogy elhozod azt a képregényt, amiről múltkor beszéltél? Elfelejtettem a címet és el szeretném olvasni.

-Persze, viszem. – mondtam.

-Nagyon köszi. Na, akkor majd találkozunk.

-Jaja. Szia. – köszöntem el és elindultam készülődni.

Lementem a konyhába és hogy még szebb legyen a reggelem, Rob ott ült az asztalnál, elkerülhetetlenné téve azt, hogy összefussunk egymással.

-Nagyszerű, most kezdtem volna enni. – morgott.

-Neked is szép jó reggelt. Így, hogy itt vagy, már értem mi ez az irdatlan bűz. – Hülye fasz.

-Vigyázz a szádra, mert pórul jársz. – fenyegetett. Na, azt megnézném.

-Anyu hol van? – kérdeztem és gyorsan elkezdtem csinálni egy szendvicset. Minél előbb végzek és elhúzok innen, annál jobb.

-Elment bevásárolni.

-Lehet mehettél volna segíteni, hogy legalább ne szakadjon meg. – szóltam be neki. Micsoda férj.

-Lehet befoghatnád a pofádat. – szólt vissza. – Mellesleg, így, hogy felszedtél magadnak egy másik ferdehajlamút és szerencsére pont összefutottunk, nem ártana lefektetnem néhány szabályt.

-Ó, igen? Figyelek. – fordultam meg.

-Először is – az én házamba ne merd behozni. Elég, hogy itt vagy, nem kell még egy olyan, mint te. – szögezte le. Éreztem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa, de tartottam még magam. 

-Másodszor is – ne is beszélj inkább róla a jelenlétemben. A harmadik pedig az, hogy nagyon ajánlom, hogy Leila ne halljon és ne lásson ebből semmit. Ne merd megrontani a lányomat. – mondta és fenyegetően felemelte a mutatóujját. De kis vicces, azt hiszi majd megijedek tőle.

-Na, akkor hagy szögezzek le én is néhány dolgot. – vettem át a szót és már lassan el kellett kezdenem számolni azt a nyugtató 10 számot. 1... 2... 3... - Ez a ház az apám háza. Eredetileg az ő és anyu nevén volt, halála után pedig anyu elintézte, hogy 17 éves koromtól fogva az én nevemre kerüljön. Ergo, ez a ház még hírből se a te házad. – 4... 5... 6... 

-Másodikként szeretném azt tisztázni, hogy te csak egy szarfolt vagy az életemben és nincs jogod megmondani azt, hogy én miről beszélek és mit csinálok az ÉN házamban. Ha úgy tartaná a kedvem, idehoznám Christ és úgy smárolnánk előtted, hogy majdnem lenyeljük egymást. – Istenem, de jó is lenne. – Harmadszor is pedig, arról beszélek Leilával, amiről akarok és ha ő kérdez valamit rólunk, akkor nem fogok csendben ülni tovább, mert te azt mondtad. – 7... 8...

-Mit képzelsz magadról, hogy így beszélsz velem?! – állt fel a székéből és szinte hallottam, ahogyan bedurran az agya. Az enyém is kezdett. – Te kis hülye buzi, nem fogsz te NEKEM parancsolgatni, az egyetlen dolog, amit te kapni fogsz maximum egy kurva nagy verés, tőlem. – 9... Milyen szép Rob felett az a csillag. Eddig észre se vettem, hogy ott van.-A lányommal meg inkább ne is beszélj, mert még a végén átragasztod rá a betegségedet! - 10... Milyen jó lenne, ha az a nagy csillag véletlen ráesne Rob fejére. 

A következő pillanatban megjelent a tipikus vörös fény a csillag tartómadzaga felett. Ránéztem a kezemre, de ott viszont nem volt semmi. Még ökölbe se volt szorítva. Visszanéztem és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha elszakadna a madzag, az pedig következő pillanatban pedig elengedett és egyenesen Rob kopasz feje búbjára száguldott a csillag.

-A rohadt... - dörzsölte a fejét és felnézett. Nem igazán volt ott mit nézni – csak egy szakadt kötél. Viszont én annál inkább próbáltam visszatartani a nevetésemet és a meglepődésemet.

-Szép napot. Remélem valami úton-módon nem leszel itthon, mire hazaérek. – mondtam gúnyosan, miután felkaptam a szenyámat, meg a cuccomat és gyorsan kimentem a házból. Most... komolyan használtam az erőmet? És nem kitörésem volt? És én irányítottam? Ráadásul a szememmel? Ilyen eddig sose történt.

Haladtam tovább a munkahelyem felé. A hó megint esett, csak most erősebben, hideg volt, a leheletem olyan sűrű volt, mintha cigiznék és senki nem volt az utcán. Időm viszont még nem szűkölködtem és pár méterre tőlem megláttam egy üres sörös dobozt az egyik árokban. Megálltam és kinyújtottam a kezem a doboz felé, miközben arra gondoltam, hogy felemelem. A doboz körül megjelent a vörös fény és most a kezem körül is. Nem emeltem túl magasra, nehogy valaki meglássa, bár ezen a szakaszon nincsenek lakóházak. Letettem a dobozt és úgy döntöttem megpróbálom most kéz nélkül. Összehúzott szemmel, erősen koncentráltam arra, hogy felemelkedjen, majd a következő pillanatban szinte szemmagasságig repült. Arra gondoltam, hogy préselődjön össze és mikor újra letettem a földre, már csak egy összenyomott doboz volt előttem. 

Egy gondolatom van már csak összesen – aztarohadt. 

Sziasztok! 😁

Összehoztam ma még egy fejezetet, mert szerettem volna még egy részt adni nektek így szilveszter/újév alkalmából és nem akartam, hogy az legyen az utolsó kommunikációm felétek, hogy szüneteltettem a KVT-t. 😂 Szóval, nagyon remélem, hogy tetszik nektek, meg minden. De nem is tartalak fel tovább titeket, menjetek bulizni, érezzétek jól magatokat! Holnap azért jó sok vizet, meg fejfájás csillapítót vegyetek magatokhoz, ha esetleg durva lett volna ez az este. 😂 Na, puszi a fejetekre és boldog új évet! 😘🎉Sziasztok!