Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💙 5. fejezet 💙

Nem sokkal később én is elmentem otthonról. Gyalog mentem mivel nem volt messze a Pub. Úgy volt, hogy találkozunk előtte valakinél, de aztán senki sem mondta, hogy nála jó lenne, ahol tudunk készülődni, így külön mentünk oda.

Mire én is megérkeztem már mindenki ott volt. Nem volt nehéz megtalálnom őket, hisz ők voltak a leghangosabbak. Ahogy beléptem, azonnal kiszúrtam őket a nagy tömeg ellenére.

Szembe volt a bárpult, jobbra kanapék, balra pedig asztalok. Azonnal megcéloztam az asztalokat. Valamiért nagyon elfáradtam ebben a sétában idefele. Leültem a lányok közé. Fogadtatásul egy teli poharat toltak felém. Éppen egy fiú volt a téma. Azon gondolkodtak ki menjen oda egy helyes sráchoz egy asztallal arrébb tőlünk.

-Szerintem, Nina neked kéne menned – kapcsolódtam én is bele a beszélgetésbe. – Pont egy olyan srácnak néz ki, aki a felejtésre jó.

A többiek helyeslően bólogattak. Ahogy rájuk néztem, látszott, hogy már elég régóta vannak itt. Én voltam az egyetlen józan. Még. De a tervem az volt, hogy lerészegedjek, aztán úgy hazamenjek. És ezzel kikészítsem a „szüleimet". A legjobban azt utálták, ha sokat iszok. Nem azért, mert féltettek. Azért, mert akkor eljuthat a templomba, ahova minden vasárnap jártak. És ott nem nézték jó szemmel, ha valakinek a gyereke hétvégente az utcán kóvályog, és azt se tudja, hol van a sok whisky és tequila után.

Nina felpattant a sok támogató szó után, és odament a sráchoz. Az elején mindannyian csendben figyeltük, de aztán meguntuk.

-Úgy néz ki bevágódott nála – szólalt meg mellőlem Chelsea.

- Hát ez nem is kérdés – mondta a velem szemben ülő Charlotte. - Látszólag oda van érte ez a gyerek.

- Elfogyott a tequila – visított fel Ashley. Már kelt volna fel, de én közbe szóltam.

- Ne, ez az én köröm – álltam fel. – Ha már késtem egy csomót, ennyivel tartozom.

Ashley beletörődve intett. Megindultam a bárpult felé, otthagyva a hangos társaságot. Jól esett most csak velük lenni. Régen mentünk el együtt csak lányok. Mindig jött valamelyikünk pasija, és ő meg hozta a haverjait. De most nyugodtan beszélgethettünk bármiről, és bármelyik fiút kielemezhettük.

A pulthoz odaérve egy ismerős alakot láttam meg. A szomszéd srác fordult felém, hogy felvegye a rendelésem.

-Mit adhatok? – kérdezte unottan, éppen egy másik italt csinálva. Aztán felnézett és a szemében felismerés villant meg.

- Whisky-t – válaszoltam neki.

- Inkább vodkás lánynak néztelek – vett elő pár poharat egy másik rendeléshez.

- Tényleg? Ez érdekes, mivel utálom a vodkát.

- Utálod? Hogy lehet utálni azt.

- Hidd el, könnyen.

- Eljöttetek a barátnőiddel bulizni? – nézett a hátam mögé a lányokra. – Mit ünnepeltek?

- Nina, az egyik barátnőm szakított a barátjával.

- Asszem nekem nem megy a megérzéseimre hallgatás. A vodkát se találtam el. Amúgy Chris vagyok – mutatkozott be.

- Ella.

- Nehéz volt felismerni rendes ruhába, és nem törölközőbe – húzta félmosolyra a száját.

- Emlékszel? - csodálkoztam.

- Ezt sosem tudnám elfelejteni – mért végig újra úgy, ahogy tegnap is.

- Elég gyorsan találtál munkát, ahhoz képest, hogy tegnap költöztél ide – váltottam témát, mert már kezdtem elég kényelmetlenül érezni magamat.

- Volt itt egy ismerősöm – végre elkezdte kitölteni a mi italunkat.

- Értem.

- Kivigyem nektek? – pakolta a poharakat egy tányérra.

- Ohh. A személyes pincérünk leszel.

- Nem. Csak a tiéd – mondta, aztán már el is indult az asztalhoz.

- Kit hoztál ide hozzánk, Ella? – kérdezte Charlotte, mikor odaértem. Belém nyilallt egy pillanatra a féltékenység, ahogy megláttam, hogy vetkőztetik le a szemükkel Christ. Chris nagyon jól nézett ki, és ebben a feszülős pólóban még jobb volt. Kiemelte az izmos mellkasát. A vállán, a póló mentén az izmok megfeszültek. De gyorsan elkaptam a pillantásomat róla. Nem nézhettem rá így, ha nekem ott van Wesley.

Chris a tudatában volt annak, hogy milyen jól néz ki. De most látszott rajta, hogy nem örül ennek a túlzott figyelemnek. A suliban a legtöbb fiú mindent megtenne azért, hogy ő lehessen a figyelem középpontjában. De Chris nem ilyen volt. Rájuk mosolygott, és mondott valamit, ahogy egy pultosnak kell, hogy bevágódjon, és többször jöjjenek vissza, aztán el is ment. Vissza a bárpult mögé.