Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💜 17. fejezet 💜

- Chris - lepődtem meg. - Mit keresel te itt?

- Mást vártál? - válaszolt kérdéssel a kérdésemre.

- Igen - tartottam egy kis hatásszünetet és folytattam. - A gyámhivatalt.

- Ohh, azt hittem valaki mást. De örülök neki, hogy nem, mert...

- Miért jöttél? - nem hagytam neki, hogy végig mondja, már nagyon érdekelt, hogy két hét után mi az, ami miatt képes hozzám szólni.

- Beszélnünk kéne.

- Hát én is ezt akartam, de te nem voltál hajlandó rá.

- Tudom - hajtotta le bűnbánóan a fejét - Csak sok minden történt egyszerre, amiről nem tudsz.

- Most sok a dolgom, úgyhogy nem fog összejönni ez a beszélgetés. Majd talán két hét múlva.

- Segítek. Közben tudunk beszélni.

- Honnan veszed, hogy tudsz segíteni?

- Gondolom, takarítasz - nézett rá a kezemben maradt felmosóra. - Abban meg csak tudok - villantotta meg a tökéletes mosolyát.

- Jó, gyere - tártam ki előtte az ajtót - De csak azért, mert késésben vagyunk.

- Késésben? A takarításban?

- Jön a gyámhivatal, és nekünk jutott a takarítás része - magyaráztam el. - Tessék - nyomtam a kezébe a felmosót. - A szobákba fel is moshatsz.

- A tiéddel kezdem - kacsintott, és elindult az általam mutatott irányba.

- Ő mit keres itt? - jött mellém Ryan.

- Nem tudom. Beszélni akar.

- Miatta voltál az elmúlt három hétben nyomott. De tegnap és ma végre tényleg úgy nézett ki, túlléptél. És most megint visszaengeded?

- Ennyire látszott? - csodálkoztam.

- Hát, az öcséd vagyok - vigyorgott.

- Igen, az vagy - mosolyodtam el én is. - És akkor, mint az öcsém, mit tanácsolsz.

- Azt, hogy felejtsd el - mondta ki azonnal. - De mivel ez már lehetetlen, így csak ne engedd magadhoz közel, mert újra eltaszíthat magától.

- Te mi miatt tennéd? Mi miatt kerülnél valakit és taszítanád el?

- Valami nagydolognak kell lennie. Valami nagy titoknak. Vagy valami szomorúnak, vagy félelem miatt. Hogy elveszhetem, vagy ő engem.

- Volt már ilyen?

- A volt sulimban - sóhajtott. - Sosem felejtem el, ahogy mondtam neki, hogy mindig mellette maradok. Hogy nem hagyom el, és számíthat rám.

- Barátnőd?

- Inkább ilyen legjobb barát, akik titokban szeretik egymást. Utolsó nap átmentem hozzá, és megcsókoltam. Búcsúcsók volt, de erről ő nem tudott, hogy annak szánom. De végül otthagytam, még most se tudja.

- Nem is hívtad, vagy írtál neki?

- Nem akartam elrontani az életét azzal, hogy egy árva gyereket szeret. Aki havonta cseréli a befogadó szüleit, mert megunják.

- Nemsokára önálló leszel. Senki miatt nem kell költöznöd vagy váltanod.

- Na, akkor majd megkeresem - indult vissza a nappaliba.

- De akkor már lehet túl késő lesz - szóltam utána. - Lehet, talál valakit, akivel elképzeli az egész életét, és végül teljesen túllép rajtad.

Ryan megállt egy pillanatra. Láttam rajta, hogy elgondolkodott ezen.

- Most kéne megkeresnem? - fordult felém.

- Most azonnal - szólalt meg Chris. - Már így is túl késő. Nem várathatod meg sokáig, hogy még egy apró magyarázatot se mondasz neki - nézett rám. - A lányok szeretik, ha őszinte vagy, bármennyire szomorú és nehéz elmondani.

- És mit mondjak neki? - Ryan szemében tehetetlenség látszódott. Nem tudta eldönteni, hogy ezzel árt vagy pont, hogy jó lesz minden.

- Az igazat. Mondd el neki, hogy érzel, és miért tetted. Mondd el, hogy szereted, nehogy túl késő legyen -mondta Chris, az utolsó mondatot a szemembe nézve.

- Mehetek most? - nézett rám Ryan.

- Menj csak. Majd mi befejezzük ezt Chris-szel - utaltam a takarításra. - Csak ötre itt kell lenned.

- Várj - szólt utána Chris, mielőtt még kiment volna az ajtón Ryan. -Vidd a kocsim. Ezzel gyorsabban odaérsz - dobta felé az autó kulcsát.

- Köszi - nézett rá hálásan Ryan, és már futott is ki, otthagyva minket kettesben. Aminek jelen esetben nem igazán örültem. Féltem a csalódástól, nem akartam újra megbízni benne.