Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💚 26. fejezet 💚

A csókunkat az ajtócsengő szakította meg. Chris felpattant.

- Na, gyere - nyújtotta felém a kezét. Megfogtam a kezét, és felhúzott. Aztán már ment is ajtót nyitni.

Mire én is összeszedtem magamat, ő már be is engedte a házba a csengetőt. A nappaliba érve, fel is ismertem tegnapról. Ő volt Chris tesója, aki tegnap kiakadt.

- Szia - szakította meg Colton a Chris felé intézett mondatát, amikor észrevett. - Ki az új barátnőd? - nézett vissza a tesójára.

- Semmi közöd hozzá - állt be Chris úgy, hogy eltakarjon előle.

- Már régen hoztál haza valakit - állt odébb Colton is, hogy lásson. - Hogy hívják? Csak nem Emily?

- Fogd be, Colt - kezdte el kirángatni a nappaliból. De előtte felém fordult egy „itt maradsz" nézéssel. Látszott, hogy nem akar egy térségben látni a testvérével. Ugyanígy nézett rám tegnap is.

Inkább felmentem a szobába, felöltözni, és a hátsó ajtón kisurrantam. De azért írtam egy üzenetet Chris-nek, hogy elmentem a Grillbe találkozni a barátaimmal. De a gáz az volt, hogy senkivel sem beszéltem meg, hogy elmegyünk oda. Így megérkezésem után egyedül ültem le az egyik bokszba a reggeli kávémmal és krumplimmal.

De nem sokáig voltam magányos. Lepattant a velem szemben lévő üres helyre Liam.

- Milyen érdekes, hogy mindenhol összefutunk - szólalt meg. - Ez már biztos a sors.

- Az biztos - forgattam meg a szemeimet.

- Mintha nem örülnél nekem.

- Tudod, túl sok a véletlen. Elég furcsa, hogy már a harmadik helyen találkozunk, ahol eddig még sosem láttalak.

- Csak nem számolod? - mosolyodott el féloldalasan.

- Csak szeretnéd. De amúgy mit keresel itt ilyen korán? - váltottam témát. Mert valójában nem szerettem társaság nélkül lenni egy kajáldába. Így ha nem is mondtam ki, örültem Liam-nek, meg a véletlenjeinek. - Nem dolgoztál este sokáig?

- Korán kelő vagyok - vágta rá azonnal.

- Te nem vagy normális.

Sosem értettem meg azokat, akik korán keltek hétvégén, pedig nem kellett dolgozniuk menni. A legnagyobb ok, amiért utáltam a sulit, az a korán kelés miatt volt. Már egészen kicsi koromban elterveztem, hogy olyan munkám lesz, ami esti vagy délutáni. De tuti nem reggel nyolckor kezdődik. Erre itt van Liam, aki esti műszakba dolgozik, és mégis ébren van ilyenkor.

- Igazából csak most végeztem egy órája - vallotta be. - Sok volt még a papír munka, és sokáig kellett takarítani is. Gondoltam, jól jönne egy munka utáni reggeli kávé.

- Nem is tudtam, hogy nektek, csaposoknak ennyit kell dolgoznotok.

- Nem is. Csak nekem. Mivel még csak most kezdtem. Minden olyan munkát, amit senki se akar szívesen csinálni, azt én csinálom.

- Ez volt a célod? Befejezed a sulit, és csaposnak állsz?

- Nem valami elismert munka, de én szeretem. Viszont... valójában egyetemre készültem.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Ehhez több sors miatti találkozás kell - fojtotta magába.

Nem akart beszélni róla. Én meg nem faggattam tovább. Én se meséltem el magamról semmit, ami személyes lenne, sőt igazából semmit nem mondtam magamról neki.

- Most inkább mondj te magadról valamit - mintha olvasott volna a gondolataimban.

- Jó. Mit szeretnél tudni?

Jól elbeszélgettünk a reggelink mellett. Ő mesélt magáról, hogy hova járt suliba, hogyan szívatták meg a Pub-ba az első napján. Én meg magamról osztottam meg pár apró történetet. Elmeséltem a nyilvános szakításunkat Wesley-vel és olyan sztorikat, amik a sulihoz kapcsolódnak. Semmi olyat, ami a szüleimhez vagy az árvaházhoz. Mint ahogy ő mondta nekem is több találkozás kellett ahhoz, hogy megnyíljak, és megosszam a titkaimat.

- Öhm... sziasztok - jelent meg Chris az asztal mellett. Úgy belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre se vettük őt, amíg meg nem szólalt. - Látom jól elvagy a barátaiddal - emelte ki a barátaiddal szót. Odahúzott egy széket, és leült, a kétszemélyes asztalunkhoz.

- Mit keresel te itt? - néztem rá meglepődve.

- Leléptél, én meg tudni akartam, hogy jól vagy-e.

- Nem akartam zavarni. Liam-mel csak itt találkoztam - magyaráztam el neki, mert úgy éreztem ezt tudnia kell.

- Nem találtalak a szobába. Hívni akartalak, és csak akkor vettem észre, hogy írtál.

- Nála aludtál? - vágott közbe Liam.

- Együtt lakunk - fordult felé Chris.

- Ti együtt vagytok? - kérdezte.

- Nem - vágtuk rá egyszerre Chris-szel.

Utána egymásra pillantottunk. Azt hittem, ő azt mondja majd, hogy igen. Mert nekem reggel a fürdőszobába történtek többnek tűntek. Liam csak kapkodta a fejét közöttünk. Senki nem szólt semmit. Én arra vártam, hogy Chris szólaljon meg, ő meg nyílván arra, hogy én.