Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💜 10. fejezet 💜

- Már csak fel kéne oda valahogy jutni - mondtam ki a nyilvánvalót.

Chris elment valahova, ami talán a garázs volt, és pár pillanat múlva egy létrával tért vissza. Kacsintott, és felállította egy olyan helyre, ahol nem borulhatott el.

- Megnézem, hogy ki tudom- e nyitni - indult meg felfelé. Nem tudtam semmit se csinálni, szóval megfogtam a létrát azért, hogy ne boruljon el. Chris csak rántott egyet az ajtón, és az már azonnal ki is nyílt. - Nem jössz? - kérdezte, mielőtt még bement volna.

- Ne hozzak lámpát?

- De lehet, az jó lenne. Bent van az asztalon.

Amint megtaláltam a lámpát, én is felmásztam a létrán. A padlás tele volt dobozokkal. Alig lehetett mozogni fent.

- Ha van itt egy széf, akkor azt nehéz lesz megtalálni - szólalt meg Chris, amint én is ott álltam mellette.

- Akkor kezdjünk el most keresgélni.

Úgy is tettünk. Dobozokat bontogattunk, és közben beszélgettünk. Mindenről. Megtudtam, hova járt suliba, mit csinált Virginiába. Volt egy jól fizető munkája, de mégis otthagyta. Mert nem élvezte. Én is elmondtam, hogyan éltem a nevelőotthonba. Hogy mindig, ha jöttek örökbe fogadni valakit, mennyire reménykedtem, hogy én leszek az. Sok mindent megtudtunk egymásról, de széfet nem találtunk.

Chris-nek el kellett mennie, mert kezdődött a műszakja. Megbeszéltük, hogy holnap folytatjuk a keresést.

Házba belépve csendre számítottam, de nem az volt. Nappaliba ültek páran, és videó játékoztak meg beszélgettek.

- Ryan? - kérdeztem, mert őt nem láttam sehol. - Daniel? Te mit keresel itt?

- Ryan elment valami italt keresni - kezdett el magyarázni Daniel. - Engem meg meghívott, mint mindenki mást - mutatott körbe. - De igazából azért jöttem, hogy megtudjam minden rendben van-e. De nem voltál itt, szóval...

- Igen - jelent meg mellettem Ryan. - Hol is voltál?

- Egy barátomnál - válaszoltam röviden neki, hogy ne kérdezzen többet. - De mióta is érdekel ez téged?

- Csak leléptél hamar suliból. Féltem, hogy valami kárt teszel magadban.

- Miért?

- Hát szakítottatok Wesley-vel - magyarázta el, és már el is ment az italokkal a kezében a TV elé a többiekhez.

- Hogy kárt teszek magamban - ismételtem meg, amit az előbb mondott Ryan. Inkább magamnak, mint a még mindig előttem álló Daniel-nek.

- Ne vedd komolyan. Még nem ismer annyira, mint én. Tudom, hogy nem lennél rá képes - próbált megnyugtatni.

- Daniel, pont ez a baj. Hogy csak te hiszed azt. Mindenki azt hiszi megviselt a szakítás? Mintha Wesley szakított volna velem. Pedig én vele.

- Akarod, hogy elmenjünk?

- Nem kell, köszi. Úgyis dolgozni kell mennem.

Meg se várva mit felel, bementem a szobámba átöltözni. Gyorsan, amikor nem figyelt senki, kisurrantam. Nem akartam senkivel még egy beszélgetést. De nem dolgozni indultam. Azt majd csak holnap kell. A Pub-ba mentem. És nem inni, hanem Chrishez. Az egész délutánt vele töltöttem, de most is vele akartam lenni. Jól éreztem magamat vele, és önmagam lehettem.

A bárban azonnal kiszúrtam Chris-t, és ő is engem. Amint beléptem rám emelte a tekintetét, és el sem vette, amíg oda nem értem közvetlen a pult másik oldalához.

- Mit adhatok? - kérdezte széles mosollyal.

- Ásványvizet - csak megrázta a fejét. - Jégkockákkal - tettem hozzá.

- Hiányoltál, vagy csak le akartál lépni otthonról - tolta felém a rendelésemet.

- Kicsit mindkettő.

Erre a válaszra számított, mert félmosolyra húzta a száját.

- Igazából - folytattam. - Az új öcsém meghívta az új haverjait, akiknek persze én mutattam be.

- És idegesítőek? Hangosak?

- Örülnék, ha csak ez lenne. De a volt barátom haverjai is egyben, akikkel akkor lógtam, amikor vele még együtt voltam.

- És még nem léptél túl rajta?

- De, teljesen. Csak rossz emlékeket idéznek fel bennem. Azt, amikor még együtt voltunk.

- Ha ennyire rossz volt, miért nem szakítottál vele előbb?

- Őszintén, féltem. És borzasztó is volt.

- A szakítás sosem könnyű.

- Az egész suli hallotta, és mindenki minket figyelt. Ezért nem jó álompárnak lenni.

- Ha álompár voltatok, miért lett vége?

- Megcsalt. Minden buliban másik lánnyal. Ma meg ott ültünk tök nyugodtan az ebédlőben, és ő meg a velünk egy asztalnál ülő lányt próbálta felszedni. Azt hitte nem figyelek. De én addig bírtam.

- Mi? Azt mondod ma? - lepődött meg. - Ma szakítottál vele?

- Aha.

- Akkor ezért sírtál.

- Hát nem egészen. Vagyis ez is benne volt, de inkább az zavart abban, hogy mindenki velünk foglalkozott, és mindenki látta.

- Oké, mert neked nem kéne egy fiú miatt sírnod. Inkább ő tegye miattad - odanyúlt a hajamhoz, és eltűrt egy hajszálat.

Csak néztem a szemébe, és nem válaszoltam semmit. Chris tekintete átsiklott a számra. De hirtelen egy hang szólalt meg mögötte:

- Chris. Vannak mások is, akik arra várnak, hogy kiszolgáld őket.

Chris elkapta a kezét, és a tekintetét is. De azért még visszaszólt, mielőtt elment volna a többi vendéghez.

- Örülök neki, hogy szakítottál vele.