Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💙 24. fejezet 💙

Két hét múlva

- Eljössz majd ma a Pub-ba? - kérdezte Chris, miközben jött le a lépcsőről.

Chris házába már két hete költöztem be. Az óta minden napomat itt töltöm. Ezzel kapcsolatban volt egy apró beszélgetésünk a „szüleimmel". Az apró alatt egy egész utca által hallott beszélgetésre gondoljatok. Nem akarták, hogy elmenjek, ha még csak a szomszéd házba is. Viszont én nem akartam abban a házban maradni. Ryan is és én is elmentem, de ők mégse voltak több időt otthon. Sőt még talán kevesebbet is.

- Miért, mi lesz ma? - pillantottam fel Chris-re. Rossz ötlet volt, mivel most zuhanyozott, és még nem húzott fel pólót magára. Ott állt egy nadrágban, háttal nekem, és a konyhapulton csinálta a szendvicsét. Láttam a kidolgozott hátát, és amikor felém fordult, megmutatta a még kidolgozottabb hasát is.

- Semmi, csak péntek délután van, és te itthon ülsz egyedül - ült le velem szembe az asztalhoz, így már csak a vállait láttam. - Mostanában nem szoktál nagyon sehova se menni.

Igaza volt. Nem mozdultam ki a házból nagyon, ha nem volt muszáj. Párszor találkoztam Ryan-nel és barátnőjével, akik amúgy nagyon aranyosak együtt. De másokkal nem mentem sehova. Buliba meg főleg nem. A buli egyenlő volt Wesley-vel. És én jelenleg kerültem őt. Ha megláttam a folyosón a suliba, elmentem a másik irányba. Nem tudtam, mit kezdjek vele. A csók után nem voltam tisztába az érzéseimmel. Valójában nem éreztem iránta semmi komolyat. De hallván mindenki mástól, hogy ő szeret engem, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Ezért inkább a könnyebb utat választottam. Amennyire csak lehetett, elkerültem.

- Talán benézek - válaszoltam Chris-nek, és felsiettem. Nem volt kedvem megvárni, hogy kifaggasson.

***

Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek a Pub-ba. Wesley-ék úgyis megint egy Sebastian által rendezett bulin voltak, így nem találkozhattam vele.

- Szia - köszöntött a pultos egy széles mosollyal, mintha ismerne, amikor lepattantam a pult melletti bárszékre. - Mit szeretnél?

- Bármit, csak ne vodkát - jelent meg azonnal Chris is. Felidéztem magamban, amikor először találkoztunk itt, és mondtam neki, hogy utálom a vodkát.

- Akkor lesz tequila - mondta a pultos még mindig mosolyogva. Jobban megnézve ismerősnek tűnt ez a mosoly.

- Ő meg ki? - kérdeztem Chris-t, amikor elfordult a srác kitölteni az italomat.

- Liam Turner - válaszolta. - Miért? Csak nem bejön?

- Nem, csak valahonnan ismerős - védekeztem azonnal.

- Gabe buliján találkoztunk - fordult vissza felénk Liam. - Vagyis nekem jöttél, és utána elrohantál. Még a nevedet se tudtam meg.

- Ja, igen lehet - emlékeztem vissza. - Sajnálom, de akkor nem igazán fogtam fel a dolgokat. Máson gondolkoztam.

- Wesley-n - vágta közbe Chris.

- Nem. Akkor éppen téged kerestelek - néztem rá.

- Ja, igen, mert akkor már otthagytad Wesley-t - tekintete megváltozott, mintha féltékeny lenne.

Csak megforgattam a szemeimet, és beleittam a tequilámba. Chris elment egy másik embert kiszolgálni, Liam meg ott maradt velem.

- Milyen lett? - kérdezte, megtörve a kínos csendet.

- Finom. Ahhoz képest, hogy még sosem láttalak itt dolgozni.

- Igen, még csak három napja dolgozok itt - elpillantott Chris-re, aki minket figyelt. Chris gyorsan elkapta a tekintetét nehogy lebukjon, és a figyelmét az előtte álló vendégre összpontosította. De azért a szeme sarkából minket figyelt. - Mi volt ez az előbb? - tette szóvá az előbbi beszólását Chris-nek.

- Bárcsak tudnám - sóhajtottam.

- De amúgy még most sem tudom a nevedet - terelte el a témát, mert látta, hogy nem beszélek erről. Nem is tudtam volna miről beszélni, mert nem volt semmi.

- Ella - mosolyodtam el.

- Ella Marshall?

- Igen - húztam össze a szemöldökömet. Furcsa volt, hogy tudja az egész nevemet. - Honnan tudod?

- Sokat beszélnek itt rólad az emberek.

- És miket?

- Mindent, vegyesen. Jót is, meg rosszat is.

- Tudod mi a durva? - vártam egy pillanatot, ő csak megrázta a fejét, ezért folytattam. - Az, hogy te meg is jegyezted az egész nevemet.

- Hát, tudod elég sokszor említenek - magyarázta. - Általában valami Wesley-vel egy mondatban. És most, hogy Chris is mondta, már érdekel, miért beszél rólatok mindenki.

- Engem is - mosolyogtam rá, és felkeltem. Pisilnem kellett, és haza is akartam már menni. Vagyis Chris házába. Már nem volt igazából valódi otthonom.

Meghoztam az új részt. Ha érdekel a folytatás, akkor jelezzétek egy csillaggal, vagy írjátok meg.