Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💛 31. fejezet 💛

Ott aludtam Chelsea-nél. Vagyis nem aludtunk, egész este csak beszélgettünk.

Reggel hazamentem, hogy összeszedjem magam a suliba, de semmi kedvem nem volt menni. Szomorú és fájdalmas tekintettel léptem be suliba. A földet néztem egész végig, egyetlen egyszer se pillantottam fel. Így is éreztem magamon a tekinteteket. El tudom képzelni, miket gondolhattak rólam most. Nem akartam sokat időzni a folyosón, így hamar besiettem a terembe. Chelsea már ott ült Daniel-lel az oldalán. Bármennyire is nehéz volt, mutattam feléjük a legszebb kamu mosolyomat, és utána elfoglaltam magam az instával. Chelsea csak egy bólintással jelezte, hogy megérti, ha nem akarom, hogy Daniel bármit is tudjon. Nem is kellett megszólalnunk, mégis megértettük egymást.

Ebédig bent voltam a suliba, de utána már eléggé éreztem, hogy az este nem igazán aludtam. Ahogy láttam Chelsea is ugyanígy volt ezzel. De ő erős volt, és bent maradt. Én meg haza indultam. Vagyis indultam volna, ha Sebastian nem állít meg az ajtóban.

- Ella - kiabált utánam.

Megfordult a fejemben, hogy úgy tegyek, mintha nem hallanám. De hamar mellém ért, így ez esélytelen lett.

- Igen? - fordultam meg, de nem haladtam tovább kifelé.

- Hova mész? - kérdezte.

- Kétlem, hogy emiatt állítottál meg.

Nem nagyon szoktunk egymással beszélgetni Seb-bel. Bulikba néhányszor, de nagyon nem volt az több pár szónál. Suliba meg végképp nem. Főleg nem úgy, hogy direkt velem akar beszélni. Ezért csodálkoztam, hogy most mégis.

- Hát nem. Az előbb megállított valami Colton, vagy ki. Azt mondta, ezt adjam oda neked - nyújtott felém egy borítékot.

Már nagyon elegem volt a levelekből. Még amit Chris adott, azt se nyitottam ki.

- Mi ez? - kérdeztem, pedig tudtam, hogy Sebastian biztos nem tudja erre a választ.

- Fogalmam sincs - adta a kezembe. - Haza vigyelek? - mondta egy kis habozás után.

- Honnan veszed, hogy haza megyek?

- Ahogy ma elnézlek, nem hiszem, hogy szívesen vagy itt. És a legjobb hely, ahova el tudsz menekülni az az otthon.

- „Már akinek"- tettem hozzá magamban.

****

Seb a házunk előtt rakott ki. Úgy tettem, mintha mennék be, de csak azt vártam, hogy mikor gurul el, hogy átmehessek a szomszédba. Chris-nek a házába. Most, hogy elment, nem tudtam, hogy hol is fogok lakni. Vissza haza nem mehettem. Már eljöttem innen lassan egy hónapja.

Amint elhajtott a kocsijával, már mentem is át a másik házhoz. Belépve azonnal megpillantottam az asztalon lévő levelet, amit még tegnap adott Chris Liam-nek, hogy ő meg odaadja nekem. Mellé dobtam a ma Colton-tól kapott borítékot. Bevágódtam a kanapéra, és azonnal el is aludtam.

Hangos csengőszóra nyitottam ki a szememet. Nagy nehezen keltem fel, és mentem kinyitni az ajtót.

- Szia - jött be Liam, meg se várva, hogy beengedem-e.

- Öhm... hello - csuktam be utána. - Jöttél megnézni, hogy nem kaptam-e dührohamot, és vertem szét mindent a házba?

- Nem - mosolyodott el. - Inkább jöttem megnézni, hogy jól vagy-e.

- Az ugyanaz - ültem le a nappaliba.

- Elolvastad a levelet? - nézett az asztalra.

- Kellett volna?

- Jó lett volna.

- Tudod mi lett volna jó? Ha nem hazudik nekem, és elmondja az igazat személyesen. Nem csak egyik pillanatról a másikra lép le, főleg nem titokban.

- Nehéz volt ám neki - védte Chris-t. Bár szerintem ő se tudta, miért.

- Te elolvastad?

- A leveledet? - kérdezte. Bólintottam, ezért folytatta. - Dehogyis. Az csak neked szól.

- Kaptam ma egy levelet a tesójától is. Ha ő az igazi tesója, és nem hazudott erről is - gondolkodtam el.

- Colton?

- Igen.

- Akkor ő tényleg a tesója. Olvasd el a levelet - pattant fel hirtelen a kanapéról. - És tényleg olvasd el - nyomatékosította. Aztán már csapódott is be utána az ajtó.

Nagy nehezen összeszedtem magamat, és kinyitottam Chris levelét.

Ella,

Ha ezt most olvasod, akkor már rég elutaztam, messze a városból. Nem is fogok ide többet visszatérni. Emlékszem, amikor megígértem neked, hogy sosem lépek le újra. És most mégis azt teszem. Sajnálom. Hiszed vagy sem, de nagyon nehéz ez nekem, és gondolom neked is. Valójában nem kellett volna a városban maradnom ilyen hosszú ideig. Csak közben megismertelek téged, és nem hittem volna, hogy ilyen erős érzéseim lesznek. Viszont megérdemled, hogy tudd az igazat, de személyesen képtelen vagyok elmondani. Így maradt a levél. Valójában okkal jöttem a városba, és nem a mamám rejtélyes halála volt az. Volt egy barátnőm, akivel Virginiába találkoztam. Haley-nek hívták. Ő is Harry-nél és Mirandá-nál, a te nevelőszüleidnél lakott sokáig. Tizennyolc évesen ő is lelépett innen, és Virginiába költözött. Ugyanúgy én is csak menekültem abba a városba. Nem ott laknak a szüleim, hanem Aspen-ben. Az is csak egy apró hazugságom volt a sok közül.

Egyik nap Haley eltűnt. Az után két hétig senki nem hallott felőle. Auztán találtak egy holtestet a folyóban, és Haley volt az. Virginiába nyomozóként dolgoztam, így hamar értesültem erről. De elvették tőlem az ügyet, mivel érzelmi szálak kötöttek hozzá. Így egyedül folytattam a nyomozást. Haley itt nőtt fel, ezért jöttem a városba. Harry és Miranda is gyanúsítottá váltak, ezért hamar meg kellett oldanom, hogy el gyere abból a házból. Ryan költözése pont jókor jött. aztán egyre jobban biztos lettem abban, hogy ők a tettesek. És amikor megtudtam, hogy téged is vertek, már minden érthetővé vált. Nem akarták Haley-t elengedni, mint ahogy téged se akarnak. Tizenhat évesen lehetőséged lett volna lelépni, de ők ezt nem mondták neked. Ugyanezt tették Haley-vel, és amikor elment annyira nem tudta Miranda feldolgozni, hogy valaki elhagyta, hogy ő maga kereste fel a legjobb bérgyilkost. Csakhogy nem volt annyi pénze, hogy valaki meg is tegye neki, ezért neki kellett. Viszont most már börtönben van gyilkosságért. Harry meg bűntársként. Ő is tudott az egészről, mégis titkolta. Elmondása szerint félt a feleségétől. De az ő beismerése segített rács mögé juttatni őket. Meg Liam. Így a végén ő segített a legtöbbet. Ő oldotta meg azt is, hogy neked ne kelljem tanúskodnod a verések miatt. Sajnálom, hogy sosem említettem neked, és folyamatosan hazudtam.

Szükséged van valakire, aki meg tud védeni. De sajnos az nem én vagyok. Ha javasolhatok valakit, akkor az Liam. Ha tudnád, milyen sok mindent tett meg érted. Mondjuk, legszívesebben én lennék mindig melletted. Én lennék az, akire mindig számíthatsz. De sajnos nekem megint másik városba kell utaznom. Menekülnöm kell, ahogy eddig is tettem. Nem mondhatom el, miért, mert ha tudsz róla, már az céltáblává tesz téged. Mindent sajnálok. Nem kellett volna közel engednem magamhoz, de nem tudtam az érzéseimnek parancsolni, mert úgy érzem szerelmes lettem. Szeretlek, Ella. És remélem, hogy legalább egy másik életbe találkozhatunk egymással, ahol tényleg együtt lehetünk.

Chris

A könnyeim patakokban folytak le az arcomról. Fel se tudtam fogni hirtelen, újra el kellett olvasnom, hogy megértsem.

Már nagyon régen került ki egy rész, de most ezért cserébe hoztam egy extra hosszú fejezetet. Remélem tetszik.