Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💙 47. fejezet 💙

Egész úton hazafelé mosolyogtam. A velem szembe jövő emberek biztosan kattantnak néztek, hiszen ki az, aki csak magába mosolyog. De nem érdekelt. Végre boldog voltam.

És ennek Liam volt az oka.

Ő az utóbbi hónapokban folyamatosan mellettem volt, és nagyon sokszor bíztam abban, hogy meg fog csókolni.

De sosem tette.

Mindig elhúzódott.

Aztán jött Chris, és akkor már nem Liam érzéseit próbáltam megfejteni. Sokkal inkább azzal foglalkoztam, hogy vajon Chris mire gondolhat velem kapcsolatban.

Erre a kérdésre Emily jelenléte megadta a választ.

Hiszen ha szeretne, mint ahogy a levélbe megírta, akkor nem jött volna össze egy másik lánnyal.

- Hol voltál? - kérdezte Chelsea, amikor beléptem a házba.

- Sétáltam - válaszoltam elhaladva mellette.

Keresnem kellett valami ételt, hiszen nem ettem nagyon sokat, és hosszú volt az út hazafele.

Beérve a konyhába, megtorpantam. Emily ott ült a konyhapultnál, és éppen valakivel beszélgetett telefonon. Intett köszönésképpen, aztán folytatta a monológját a telefon másik felén lévő emberhez.

- Ő meg mit keres itt? - kérdeztem Chelseatől halkan, hogy Emily ne hallja.

- Hát az úgy volt... - kezdte. - Hogy megkérdezte, mit csinálunk este. És...

- Chelsea, a lényeget - vágtam közbe.

- Ő is jön este a buliba - hadarta le gyorsan.

Aggódott, hogy ez mennyire zavar engem.

Hiszen ott volt, amikor Chrisszel összejöttünk, és akkor is, amikor elment. Mindent vele beszéltem meg Chrisről, ezért tudta, hogyan érzek.

Vagyis hogyan éreztem akkor. Most nem mondtam el neki, hogy mit érzek, amikor visszajött Chris, de nem is kellett.

Annyira kiismertük egymást az évek során, hogy nem volt szükség szavakra ahhoz, hogy tisztában legyünk a másik érzéseivel.

Tudta, mit érzetem tegnap este, amikor elhozta bemutatni nekünk Emilyt.

- Oké - nyugtáztam ennyivel. - Én úgyse megyek. Legalább akkor nem leszel egyedül lányként.

- Nem. Nem. Nem - ismételte magát. - Nem hagyhatod, hogy egyedül menjek.

- Nem is mész. Ott lesz Daniel, Chris, akkor úgy néz ki Emily is. És még nagyon sokan, akikkel ismerkedhetsz.

- És te mióta nem akarsz ismerkedni? Vagy csak úgy leinni magadat, és önfeledten táncolni? Sosem hagynál ki egy ilyen alkalmat.

- Ma estére mást terveztem - hazudtam.

- Igen? - nem hitt nekem. - Nézed a sorozatokat, és eszel?

- Neeem. Nem is tudom, hogy ilyet, hogy feltételezhetsz rólam - pont ez volt a tervem. - Úgy gondoltam keresek egy edzőtermet, és beiktatok minden estére egy kis boxot. Sosem árt, ha meg tudom védeni magamat.

- Akkor megyek veled - jelentette ki. - Sosem jó egyedül belekezdeni valamibe.

- Igazad van. Csak Liammel terveztem menni.

- Tudom, hogy zavar ez a Chris és Emily dolog - halkította le a hangját. - De miattuk nem kéne itthon maradnod.

- Nem is miattuk. Csak ma nincs kedvem bulizni, főleg nem a kampuszon - vallottam be egy töredékét az igazságnak.

Mert valójában inkább mentem volna a Kelly's-be Liamhez. Vagy csak szimplán maradtam volna itthon vele.

****

Végül Chelseanek sikerült meggyőznie, hogy menjek. Mondjuk nem nagyon adott más választást.

Ebből lett az, hogy én sminkeltem ki Emilyt.

Most, hogy nem az ellenséget láttam benne, rájöttem, hogy sok mindenben ugyanaz a véleményünk és még talán jó barátnők is lehetnénk. Sokat nevettünk hárman készülődés közben, és segítettünk egymásnak kiválasztani a tökéletes ruhát egy kampuszi bulira.

Amint beléptünk a házba, Daniel és Chris azonnal megjelent előttünk. Csókkal köszöntötték a barátnőjüket.

Eléggé kínosan éreztem magamat, ezért elindultam felderíteni, hogy hol is lehetnek az italok.

- Ella Marshall - szólalt meg egy hang a hátam mögül.

- Igen? - fordultam felé.

Egy ismeretlen alak állt előttem. Lehet láttam párszor a suliban, de nevet hozzá nem tudtam kapcsolni.

- Garrett Luthor vagyok - mutatkozott be. - A tekintetedből ítélve fogalmad sincs, hogy ki vagyok.

- Nem. Tényleg nincs. Sajnálom - szabadkoztam.

- Igazából nem is vártam - felém nyújtott egy poharat.

Kedvesen elfogadtam, de biztos voltam benne, hogy amint lelép, kidobom. Nem mintha úgy nézett volna ki, mintha be akarna drogozni, de akkor se bíztam benne.

- Én már születésed óta tudom, hogy ki vagy - folytatta. - Vagyis csak a nevedet tudtam. És amint megláttam az új tanulók névsorában, elterveztem, hogy muszáj bemutatkoznom neked.

Nem is tudtam erre mit válaszolni. Furdalt a kíváncsiság, hogy miről beszél most pontosan. De Liamnek pont most kellett megjelennie.

- Hello - ölelt át egy erős kar hátulról. - Ki az új barátod? - kérdezte Liam a fülem mellett.

- Garrett Luthor - mutattam be neki.

- Örülök neked Garrett - nyújtotta felé a kezét. - Most elrabolnám a barátnőmet egy pillanatra.

- Oké - fogott vele kezet. - Majd még beszélünk - nézett rám, és elsétált.