Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💚 34. fejezet 💚

Cami további sikítozások mellett elment, és akkor Liam felém fordult:

- Te meg velem jössz.

- Nem mehetek veled, hiszen dolgozol - próbálkoztam.

- Pont most végeztem. Gyerünk - kezdett el tolni kifelé.

- Ez nem szabályellenes, hogy bántalmazod a vendégeket?

- Senkit nem bántalmazok. Amúgy is, leöntöttél valakit, megérdemled, hogy kitiltsanak - nyitotta ki előttem az ajtót. De mikor látta, hogy nem akarok kimenni, kihúzott maga után.

- Ilyen nincs is. Sokan leöntik egymást, mégis ott maradnak.

- Igen. Csak sokan akkor nincsenek elázva.

- Nem is vagyok részeg - vágtam rá azonnal. - Egyetlen egy tequilát ittam, mert valaki nem volt képes kiszolgálni.

- Előfordul - mondta, mintha nem is ő lett volna az a pultos. - Most inkább szállj be - nyitotta ki a kocsija ajtaját.

- Nem. Inkább gyalogolok.

- Ella. Szállj be a kocsiba.

- Nem. Nincs szükségem arra, hogy cipelj. Egyedül is megoldom.

- Sötét van, és neked már az az egy tequila is megártott, szóval szállj be - mondta lassan.

- Nem - indultam meg hazafelé.

De Liam nem adta fel, azonnal a kezem után nyúlt, és nem engedett tovább.

- Engedj el - próbáltam kiszabadulni a szorításából.

- Amíg be nem ülsz az autómba, addig nem.

- Akkor örökké itt fogunk állni.

- Nem hinném - kapott fel a hátára.

- Ne, Liam tegyél le. Haza akarok menni. Egyedül. Nem akarok beülni a kocsidba, és azt hinni, hogy mindig számíthatok majd rád. Nem akarok bízni benned, és reménykedni, hogy végre valaki nem hagy el.

Azonnal letett, amint ezt kimondtam. De a karjával nem engedett el, hogy nehogy elfussak.

- Azt hiszed, hogy én is itt hagylak. Hogy képes lennék rá. Most is itt vagyok veled.

- Csak azért vagy itt, mert Chris megkért rá. Biztos elmesélte az egész életemet, és ezért megsajnáltál.

- Melletted vagyok, és vigyázok rád, de nem azért, mert Chris kérte. Ugyanannyira szükségem van rád, mint neked valakire.

- Nincs szükségem senkire.

- Dehogynem. Rájöttél az igazságra, és az első dolgod az volt, hogy el gyere inni. Mert azt hiszed, hogy akkor meg tudsz szabadulni a fájdalomtól. De nem tudsz. Az egyetlen dolog, ami segít elnyomni a fájdalmat, az az idő. De soha nem fog végleg eltűnni. Örökké benned marad, és ez tesz majd téged önmagaddá.

- Nem akarok már sírni miatta, gondolni se akarok rá. Csak el akarom felejteni. Normális életet akarok. Azon aggódni, hogy hova megyek továbbtanulni, vagy sikerül-e az érettségim - hiába nem akartam sírni, így is megindultak könnyeim. - Rá akarok jönni, hogy mit is akarok az életben. Eddig a célom az volt, hogy itt hagyjam a nevelő szüleimet. De... most már... nincs ki miatt elmennem - tudatosult bennem az igazság.

- Gyere ide - húzott az ölelésébe Liam.

- Köszönöm - suttogtam a vállába.

****

Reggel, amikor kinyitottam a szemem ismeretlen helyen találtam magam. Gyorsan összeraktam a fejemben, hogy mi is történt tegnap. Emlékszem, hogy megnyíltam előtte, és ő is ugyanígy tett. Aztán beszálltunk az autójába, és ha minden igaz, akkor most nála kell, hogy legyek. Hacsak el nem raboltak. Mondjuk, akkor nem hinném, hogy ilyen kényelmes ágyban feküdnék.

Felkeltem, hogy felfedezzem a házat. Nem volt nehéz, hiszen nem volt olyan nagy. Csak két szoba, egy kicsi nappali, fürdő és konyha volt. Tulajdonképpen egy kicsi lakás. Senkit nem találtam a házban.

- Hello - nyitódott ki hirtelen az ajtó. Liam jött be rajta kicsit megizzadva. Gyorsan, észrevétlenül végig néztem rajta. - Örülök neki, hogy ébren vagy, mert el kéne mennünk.

- Hova? - vettem el a tekintetemet az ujjatlanból kilátszódó válláról.

- Suliba.

- Ma nem hiszem, hogy bemegyek. Fáj a fejem - kamuztam.

- Valamiért ezt nem hiszem el.

- Nem vagy az apám, se a bátyám, úgyhogy nem mondhatod meg sajnos, hogy hova kell mennem. Amúgy hol voltál?

- Futni. Elmegyek zuhanyozni, utána meg elviszlek valahova reggelizni, mert nincs semmi kaja itthon.

- Az jó lesz. Éhen halok. Siess - kiabáltam utána.

Eszembe jutott az a levél, ami Colton-tól jött. Hihetetlen nagy kíváncsiságot éreztem, hogy abban mi lehet. Csak úgy lennék képes lezárni magamban a dolgokat, ha azt a levelet is elolvasom, bármi is legyen benne.