Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💛 8. fejezet 💛

Végül nem szakítottam a hétvégén Wesley-vel. Tudtam, hogy ez lenne a helyes döntés, de nem mertem megtenni. Őszintén, féltem. Hogy mit reagál, hogy mit reagál mindenki más. Azzal nyugtattam magamat, hogy majd megteszem hétfőn suli után. És most itt ülök mellette az ebédlőben, hétfő van, és még most sincs ötletem, hogyan tegyem.

- Ella. Ella - hallottam meg a hangját, ahogy a nevemen szólít. Úgy elmerengtem a gondolataimban, hogy észre se vettem.

- Mi az? - néztem fel rá.

- Min gondolkodtál ennyire? - meg se várva a válaszomat, folytatta. - Amúgy arról volt szó, mit csinálunk délután. Ma nem lesz edzés, úgyhogy elmegyünk valahova. Jössz, vagy megint táncot tanítasz?

Úgy mondta ezt, mintha zavarná. Tisztában voltam vele, hogy még nem békült ki azzal, hogy fontosabb nekem az oktatás, mint az ő igényei. Mondtam le már sokszor programot a tánc miatt. De azt hittem, megérti. Fájt egy pillanat alatt elveszteni az egyetlen dolgot, ami teljes mértékben kikapcsolt. És ezt neki kellett volna a legjobban tudnia. Neki is ugyanennyire fontos volt a foci.

- Ma nem megy. Inkább hazamennék - válaszoltam neki, miután sikerült lenyelnem neki, amit az előbb mondott, vagyis inkább, ahogy mondta.

- Persze. Mindig ez van. Ha nem tánc, akkor csak nincs kedved hozzám.

- Mi bajod van? - néztem rá már idegesen. Nem akartam jelenetet rendezni az ebédlő közepén mindenki előtt.

- Csak elmondtam, ahogy érzek. Nem ebből áll egy kapcsolat? Mindig kéred, hogy nyíljak meg előtted - válaszolt szarkasztikusan.

- Ja - feleltem, és a figyelmemet visszafordítottam az ebédemre. Nem akartam itt szakítani vele. Mert ebből az lett volna. Aztán végül visszanéztem Wesley arcára. Kíváncsi voltam, hogy ő most hogyan érez. De ő már rég nem velem foglalkozott. A vele szemben ülő Meghan felé vetette be a csábító mosolyát. Nem foglalkozva azzal, hogy a barátnője itt ül mellette. Közben körülöttünk mindenki nyugodtan beszélgetett, figyelmen kívül hagyva a szemezésüket. És nekem itt lett elegem. - Ez komoly, Wesley? Itt szeded fel mellettem a következő kurvádat? Ennyire nem lehetsz seggfej.

- Miről beszélsz? - kapta felém a tekintetét.

- Szerinted nem tudom, hogy minden buliba másik csajt fektetsz meg? Aztán eljátszod nekem a tökéletes pasit, és még te vagy ideges, ha mással látsz - mondtam, még mindig nyugodtabban, mint, amilyennek Wesley tűnt.

- Az új tesókád mondta? Mert ha igen, akkor csak fel akar szedni.

- Neki ehhez semmi köze. Pár napja van csak itt. És te nem csak most csináltad. Meg amúgy is, nem hihetted, hogy ez titokban marad. Tudod, a lányok is mesélnek az öltözőbe. És az ilyen sztorikat elég hangosan mondják.

- Akkor eddig miért nem hoztad fel? Tűrted az egészet csendben. Csak nem új pasijelölt van dologban?

- Eddig nem flörtöltél ennyire nyitottan. De igazad van. Szakítanom kellett volna már rég. Sőt, össze se kellett volna veled jönnöm. Ha visszamehetnék az időben, akkor tuti, hogy ez lenne az első, amin változtatnék, mert...

- Be ne fejezd a mondatot! - szorította meg a kezemet. Most hallottam meg, hogy teljes csent van az ebédlőben. Senki nem beszélt. Mindenki minket figyelt. Ennyit arról, hogy nem akarok nyilvánosan szakítani.

- Eresz el! - rántottam ki a kezemet az erős fogásából.

Felpattantam a székből, de Wesley nem hagyott nyugodtan elmenni. Utánam kapott, és közel húzott magához.

- Nem fogsz szakítani velem - mondta közvetlenül a fülem mellett, hogy csak én halljam. Neki is feltűnt, hogy mindenki minket néz. - Azt mondod, hogy nem hiszel a kitalált pletykákban, és teljes mértékben megbízol bennem. Aztán megcsókolsz - adta az utasításokat fenyegetve.

- Azt hiszed, megmondhatod, mit csináljak? - hátráltam el tőle. - Téged csak az zavar, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem feküdt le veled.

Hallottam, ahogy szépen lassan a körülöttünk levőknek elakad a lélegzete.

- Én szerettelek - mutatta a csalódott arcát Wesley. Nem tudom, hogy azért, mert kiderült az egész suli előtt, hogy 3 hónapig nem sikerült neki megfektetni, vagy azért, mert nem akart elveszteni engem. De inkább az elsőre fogadnék.

- Elég érdekesen mutatod ki. Vagy neked az a szerelem, ha megcsalsz az összes veled szembejövő lánnyal? Mindegy ki, csak lány legyen - most kezdtem el már ideges lenni. - Bocs, nem akarlak megbántani - néztem Meghan-re. - De sokkal jobbat érdemelnél nála - biccentettem Wesley felé. A teljes figyelmemet visszafordítottam Wesley-re. - Talán neked ilyen a kapcsolat, de nekem egy igazira van szükségem. Olyanra, aki nem csal meg. Aki mellettem van, még péntek este is, és nem egy másik idegen mellett fekszik. Aki, ha beteg vagyok, ápol, és nem menekül, nehogy megfertőzzem. Aki megérti milyen fontos nekem a tánc. Akire számíthatok, és tényleg törődik velem. Te ezek közül semelyik se vagy.

Hazugság volt az egész. Vagyis tényleg ezeket akartam, de nem itt. Nem akartam valaki miatt meggondolni magamat abban, hogy lelépjek. Ne akartam bárkihez is kötődni itt. El kellett mennem, és ezen egy komoly kapcsolat nem segített volna.