Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💜 33. fejezet 💜

Szerencsére nem várakozott senki a mosdó előtt. Már a kezemet mostam, amikor meghallottam egy halk sírdogáló hangot az egyik WC-ből.

- Minden oké? - szóltam be. Nem jött válasz, ezért lenyomtam a kilincset, bár biztos voltam abban, hogy zárva, mégis kinyílt. A lehajtott WC-n ült egy lány. A haja eltakarta az arcát, ezért nem láttam, ki az. - Jól vagy? - guggoltam le elé, hogy lássam az arcát.

- Nem - mondta sírva.

- Mi történt? - kérdeztem. Szerettem volna, ha tudja, hogy én itt vagyok mellette. Meghallgatom, és segítek neki. Fordított helyzetben én is örülnék ennek, de mondjuk nem mondanám el, hogy mi bánt.

- Megcsalt - nyílt meg. - Eljöttem ide, mert azt mondta, szeret engem. De nem szeret. Az egyik sötét sarokban smároltak, amikor észrevettem őket. A barátom és legjobb barátnőm - ahogy befejezte, még jobban kezdett el sírni. - Cami még észrevett is engem, de nem zavartatta magát - Cami gondolom a legjobb barátnője lehetett.

- Jól van, figyelj - emeltem fel a fejét. A sminkje lefolyt az arcán, és ahogy megtörölte a szemét, még jobban el is kenődött. - Borzasztó lehetett, és biztos óriásit csalódtál, de nem éri meg. Mutasd meg nekik, hogy jól szórakozol nélkülük is. Gyere - húztam fel. - Van nálam szempillaspirál és púder. Lemossuk az elkenődött sminkedet, aztán megcsináljuk, és kimegyünk. Nem veszed észre őket, és hidd el ez segíteni fog.

- És ez beválik? - kérdezte szipogva.

- Igen - láttam a kétkedést a szemében, ezért folytattam. - Volt egy pasim. Minden buliban, ahol nem voltam ott, másik lánnyal csalt meg. Tisztában voltam ezzel, de mégse tettem szóvá. Inkább nem foglalkoztam vele. Aztán elegem lett, és sikerült sajnos az egész suli előtt szakítanom vele. Megmutattam neki, hogy túlléptem, és jól érzem magam nélküle. Ha az elején nem is volt így, ő ezt látta. Most meg már ő keres engem, és újra össze akar jönni. Csak a baj az, hogy én tényleg túlléptem, és már nem akarok a pasimként tekinteni rá. Hiába érez ő máshogy.

- Azta. Én nem lettem volna erre képes.

- De én most itt vagyok, és tudok segíteni neked. Ha szeretnéd.

- Hát most vesztettem el a legjobb barátnőmet és a barátomat is, szóval csak örülök neki.

- Oké - mosolyodtam el. - Amúgy Ella vagyok.

- Samantha - mutatkozott be ő is.

Amikor kimentünk Samantha azonnal megmutatta őket. A sötétben voltak, és ilyen messziről nem vettem ki az arcukat. A csaj a srácnak az ölében ült, és nem igazán titkolták, hogy mi van közöttük. Gondolom, nem hitték, hogy Samantha is itt lesz.

- Oké - fordultam felé. - Először is észre kell venniük téged. Tudniuk kell, hogy zavar a dolog, de nem rontod el velük az estédet. Mennyire szoktál fiút felszedni egy buliban?

- Régen mindig hagytam, hogy megtaláljanak itt, de amióta összejöttem Gabe-bel azóta nem is voltam buliba.

Nagyon ismerősnek hangzott ez a név.

- Gabe Salvatore?

- Igen. Honnan tudod? - csodálkozott.

- Azt hiszem hallottam már ezt a nevet - pontosabban Chris-től hallottam Seb buliján. - Az egyik tesójával egy suliba járunk.

- Melyikkel? Sebastian vagy Thomas?

- Seb. Jó, most gyere, el kell mennünk előttük.

Cami már messziről észrevett minket, de nem zavartatta magát. Sőt még jobban Gabe ölébe mászott.

- Sam? - vette észre Gabe is, és azonnal ellökte magától az ölében ülő lányt. - Hogyhogy te itt vagy?

- Csak ennyit tudsz mondani? Azt hittem ezek után legalább elkezdesz magyarázkodni - mondta teljesen komolyan Samantha, mintha az előbbi síró lány eltűnt volna, és helyette egy sokkal erősebb magabiztosabb lánnyá vált volna, ezen rövid idő alatt.

- Én... ööö... sajná... - kezdett el magyarázkodni, de Sam nem hagyta neki, hogy befejezhesse. Megfogta az asztalon lévő poharat, és a tartalmát Gabe arcára öntötte.

- Gratulálok - mondtam, miután már hallótávolságon kívül voltunk. A legjobban azt bántam, hogy a csaj nem kapott belőle, pedig szerintem ő sokkal jobban megérdemelte volna. - Jó diákom vagy - tartottam a kezemet, hogy csapjon bele. - Most mehetünk táncolni. Ezek után csak téged fog figyelni.

Eléggé megszomjaztunk, ezért elmentem újra a pulthoz. Az előbbi srác, akivel táncoltam azt mondta, hogy hoz italt, de még most se került elő, ezért nekem kellett mennem érte.

Már éppen mondtam volna a pultosnak, hogy mit kérek, de Liam megjelent.

- Majd őt kiszolgálom én - lökte félre szegény srácot.

- Ne már. Ezért nem akartam én jönni az italért.

- Tudtam, hogy az a gyerek azért jött, hogy neked vigyen inni. És neki se adtam, mert neked haza kéne menned.

- Mit csináltál vele?

- Itt mindenki szeme láttára kiütöttem, és bezártam a raktárba. Talán most már ébredezik.

- Haha. Nagyon vicces vagy - forgattam meg a szemeimet. - Komolyan kérdeztem.

- Örök rejtély marad, a többi titkaim mellett - húzta gúnyos mosolyra a száját. - Tessék - tolt felém egy pohár fantát. - Ilyet ihatsz.

- Most komoly fantát adsz nekem?

- Majd azt mondod, hogy vodka narancsot iszol.

- Nem szeretem a vodkát.

- Ez van - rántotta meg a vállát, és már a másik vendégnek áldozta az osztatlan figyelmét.

Ahogy hirtelen megfordultam nem vettem észre, hogy valaki éppen arra jön, és véletlenül leborítottam az italommal.

- Uhh, sajnálom - mondtam automatikusan, de ahogy ránéztem az arcára, azonnal felismertem. Cami volt az. Az áruló legjobb barátnő. Eszembe jutott, hogy én őt is leöntöttem volna Sam helyében, és most véletlenül sikerült is. Mosolyomat nem tudtam visszatartani, amit ő észre is vett.

- Normális vagy? Ez tudod milyen drága volt? - kiabálta sipítozva. - És te ezen nevetsz? Várj, te voltál az előbb Sam-mel. Tuti direkt csináltad.

- Csak örülnék neki, ha direkt csináltam volna. De sajnos véletlen volt - vágtam vissza azonnal.

- Oké - jött oda Liam, megakadályozva ezzel, hogy megszólaljon Cami. - Ha szeretnéd lemosni... vagy valami, akkor arra van a mosdó - mutatott az említett helység felé.

Cami további sikítozások mellett elment, és akkor Liam felém fordult:

- Te meg velem jössz.