Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💙 36. fejezet 💙

- Te vagy az egyetlen, aki meg tudja ezt érteni - sóhajtott. - Chris is ezért ment el. Ugyanazért, amiért a szüleimet is elvitték. Ha nem megy el, akkor őt is elviszik.

- Kik?

- Azt nem mondhatom el. Annyira sok minden van ebben az egészben, amit nem mondhatok el. Nem értem, miért bízol bennem. Nem kéne.

- Hát pedig bízok benned - tettem a vállára a kezeimet. - És bízni is fogok. Bármit is mesélsz, nem fogok elmenni.

- Van egy társaság - kezdett bele nagy nehezen Liam. - Ha jól tudsz verekedni és lőni, akkor kerülhetsz csak be. Gondolom most már sejted, hogy mit is csinálnak.

- Bérgyilkosok - jöttem rá.

- Igen. A szüleim is benne voltak. Olyanokat öltek, akik tényleg megérdemelték. De ez akkor sem magyarázza a gyilkolást. Általában sorozatgyilkosokat, vagy más veszélyes embereket öltek csak meg. Aztán a szüleim elhatározták, hogy kilépnek. De ez nem volt olyan könnyű, hiszen látták a többi tagnak az arcát. Gyorsan kellett költözni, de mielőtt elmehettünk volna, megtaláltak. A szüleimet elvitték, engem meg ott hagytak egyedül. Szerencsére már tizennyolc voltam, ezért nyugodtan élhettem az életemet úgy, hogy nem jött a gyámhivatal. A rendőrség talán még most is keresi őket, bár nem fűzők hozzá nagy reményt. De aztán jött Chris és ő is belépett ebbe a bandába. Azt mondta kideríti, hogy hol vannak a szüleim, és nem engedte, hogy én is beléphessek. Soha nem ölt meg senkit, csak megkereste, és leszállította őket. De aztán kapott egy olyan ügyet, ahol ölnie kellett volna, ezért elment. Sikerült neki elmenekülni, és azóta is folyamatosan azt teszi. Mondjuk, őt annyira nem üldözik, hiszen nem látta a legtöbbnek az arcát, de ha a kezük közé kerül, akkor megölik. És még most sem adta fel, hogy megtalálja a szüleimet. Még most is keresi őket.

- Nem olyannak nézem, aki feladná.

- Én sem. És biztos vagyok benne, hogy addig meg nem áll, amíg meg nem találja őket. De szerintem már nem élnek.

- Liam - emeltem fel a fejét. - Ha meg akarták volna ölni őket, akkor megteszik ott azonnal, amikor megtaláltak titeket. De nem tették. Szóval vagy bezárták valahova, vagy újra munkába állították őket.

- Nem, Ella. Ők bérgyilkosok. Azonnal képesek ölni mindenféle habozás nélkül. Nem hiszem, hogy bármi is megállítaná őket ebben.

- Ha viszont így lenne, akkor már Chris tudna róla. De nem tud semmit. Szóval a szüleid el vannak zárva egy nagyon védett helyen.

- Hiszel ebben?

- Igen. Mint abban is, hogy a szüleimnek van egy normális magyarázata arról, hogy miért mentek el.

- Felkeresed őket? - kérdezte.

- Nem. Még nem. Majd talán, ha végeztem a sulival.

- Én a helyedben megkeresném őket. Ha nekem lenne rá lehetőségem, akkor megtenném.

- Most nem tudnám elviselni, hogy az a két ember, akinek a legjobban kéne szeretnie, újra lemond rólam.

- És ha nem?

- Ebben nem reménykedek, mert nem akarok csalódni.

Erre nem válaszolt semmit, csak közel húzott magához, és átölelt. Nem is kellett semmit se mondani. Megértettük egymást szavak nélkül is. Én megértettem őt, ő meg engem.