Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💛 23. fejezet 💛

Mikor hazaérkeztünk, a kocsiból megláttam Miranda és Harry kocsiját. Szóval akkor itthon vannak. Fantasztikus. Nem akartam bemenni, sőt holnaptól újra egyedül leszek, mert Ryan elmegy.

- Ha nem szeretnél hazamenni - szólalt meg Chris, látva a vonakodásomat. - Akkor nyugodtan alhatsz nálam. Jó nagy az a ház, elférünk. Ha a barátod nem bánja - tette szóvá először Wesley-t.

- Ő nem a barátom - tagadtam azonnal. - Csak volt.

- Értem - látszott rajta, hogy még akar valamit erre mondani, de inkább nem tette. - Na, gyere - szállt ki a kocsiból.

Beérve a házba Chris bement a szobába, és pár perccel később a kezében ruhákkal jött ki.

- Ha szeretnél zuhanyozni, akkor arra van a fürdő - biccentett a fejével, hogy merre találom. - És hoztam neked ruhákat - nyújtotta felém. - Gondolom, nem ebben akarsz aludni - nézett végig rajtam. A tekintete egy pillanatra megállt a hasamnál kilátszódó bőrfelületen, de aztán gyorsan el is kapta.

A feszülős farmerom és a has pólóm nem éppen alvásra alkalmas ruhadarab volt, de attól még vágtam rá egy grimaszt, és elindultam az általa mutatott irányba.

Mire végeztem, Chris-t nem találtam sehol. Viszont a konyhát tudtam, hol van, így arra indultam meg. Meghallottam Chris hangját az egyik szobából. Nem akartam hallgatózni, de Chris kezdett egyre hangosabban beszélni. Általában, ha dühös vagy ideges, csak akkor kiabál.

- Nem, még nem - hallottam meg egy tiszta mondatot tőle. - Majd holnap tovább keresem - elindultam felé, nyilván meghallotta a hangomat, mert gyorsan el is vágta a beszélgetését a telefonon. - Jó, most mennem kell. Nem egyedül vagyok - nyomta ki, és felém fordult. - Bocsi, csak...

- Semmi. Család?

- Valami olyasmi - vett egy nagy levegőt. - Nem vagy éhes? Maradt még pizza - sietett ki gyorsan a konyhába.

******

- Jó reggelt - jött Chris be a szobába ébreszteni reggel. Tegnap este még egy külön szobát is keresett nekem, hogy ne a kanapén aludjak. Be is ágyazott, sőt még porszívózni is fel akart, de nem engedtem neki. Mivel én voltam, akinek kellett a szoba, így nekem is kellett valamit csinálnom érte. Nagy nehezen beleegyezett, de aztán ott maradt, és magyarázta nekem a hülyeségeit. Így hajnali négykor, miközben én porszívóztam, Chris a legabszurdabb dolgokkal próbálta elterelni a figyelmemet a szüleimről. Több-kevesebb sikerrel.

- Jó reggelt - motyogtam a takaró alól. - Mit csinálsz te ilyen korán már fent?

- Délután egy van - ült le az ágy szélére. - Nem akartalak zavarni, de mintha azt mondta volna tegnap este, hogy ma menned kell dolgozni.

- El is felejtettem - pattantam fel hirtelen. Képzelem milyen csodásan nézhettem ki kócos hajjal, és minden smink nélkül. - Mi az? - kérdeztem tőle, mert elég furcsán nézett rám. - Ennyire szarul nézek ki?

- Nem, dehogyis - pillantott el, és a tekintetét a földre szegezte. - Csak gondoltam... hogyha nem akarsz hazamenni... nem mennél most Ryan nélkül vissza... akkor itt lakhatsz.

- Nem kell megsajnálnod engem, Chris.

- Nem is erről van szó. Óriási ez a ház, és egyedül túl magányos. Nem is miattad hívlak ide - húzódott széles mosolyra a szája. - Inkább magam miatt, hogy valaki takarítson is.

- Ohh, igen? - mosolyodtam el én is.

- Persze.

- Beszéltél Ryan-nel, igaz? - váltottam át komollyá.

- Igen. Csak aggódik miattad - védte azonnal.

- Inkább bűntudata van.

- Hányra mész dolgozni? - kezdett el beszélni teljesen másról.

- Kettőre.

- Akkor siess. Talán még el tudlak dobni - hagyott ott a szobába.

- Miért, hova mész? - kiabáltam utána.

- Találkozok pár haverommal - jött a válasz.

- Nem is tudtam, hogy vannak neked olyanok - mentem ki utána. Minden cuccom, köztük a ruháimmal a szomszéd házban volt.

- Ebbe akarsz jönni - vezette végig a tekintetét rajtam úgy, mint este. Nem zavartatta magát, sőt még talán tetszett is neki, hogy az ő ruhájában vagyok. - Mármint engem nem zavar, jól áll nagyon.

- Az összes ruhám a szobámba van. Ami történetesen nem ebben a házban van - indultam meg kifelé az ajtón a méregető tekintete elől.

- Még -mondta, mielőtt még becsukódott volna az ajtó utánam.