Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💜 21. fejezet 💜

Amint beértünk óriási tömeg állta az utunkat. Ennyi embert még a suliba se láttam. Egy csoportba tömörültek. Valamit nagyon néztek, de azt én még nem láttam, amíg Chelsea be nem húzott a tömeg közepére. Az összes tekintet felém fordult, aztán vissza.

Daniel és Wesley verekedett. Éppen Wesley húzott be egy nagyot, a már földön fekvő Daniel-nek.

- Mi történt? - fordultam Chelsea felé válaszra várva.

- Miattad kezdték - felelte. - Szóval te vagy az egyetlen, aki véget is tud ennek vetni.

Daniel-nek már vérzett az orra a sok ütéstől, de nem adta fel. Próbált felülkerekedni, de egyértelműen semmi esélye nem volt Wesley ellen. Wesley sokkal erősebb és magasabb is volt. Még mindig ütötte, és senki sem mozdult, hogy szétválassza őket. Nem tett senki semmit. Csak nézték, valaki még videózta is.

Éppen húzott volna be még egyet Daniel-nek, amikor közbeavatkoztam. Megpróbáltam megállítani az ütést indító kezét, bízván abban, hogy nem húz be nekem is. De azért mégse sikerült teljesen megúsznom. Ahogy megérintettem a kezét, hátralökött.

- Ella? -kapta hirtelen felém a tekintetét. Meglepődött. - Sajnálom - nyújtotta felém a kezét, hogy felhúzzon.

Nem fogadtam el, inkább saját magam keltem fel. Nem akartam megfogni a Daniel püfölése miatti véres kezét. Wesley észrevette az undorodó pillantásomat, és a másik kezét nyújtotta, hogy kihúzzon a tömegből. Csak megráztam a fejemet, és leguggoltam Daniel mellé.

- Jól vagy? - aggódva kérdeztem tőle.

- Éppen most tiporták földbe a magabiztosságomat és meg is vertek - válaszolta. - Mégis hogy lennék?

- Akkor csak feküdj itt. Hagylak az összetört egóddal - keltem fel mellőle, és átfurakodva magamat a tömegen, elsiettem a mosdóba.

Daniel bunkó volt most nagyon. Nem szokott ilyen lenni. Valami nagy dolog miatt verekedhettek.

Megmostam az arcomat friss vízzel, úgyse volt rajtam sok smink csak szempillaspirál. Erre volt csak időm.

- Nem akartalak ellökni - jelent meg mögöttem Wesley. - Sajnálom - kért újra bocsánatot. - Azt hittem valamelyik hülye haverom vagy, aki azt hiszi, le tud állítani.

- Úgy néz ki, tényleg az vagyok, mivel azt hittem, hogy nekem sikerülhet.

- Sikerült is. Már nem térdelek rajta, és ütöm.

A szemem megakadt a még mindig véres kezén.

- Ezt le kéne mosnod - utaltam rá.

Szótlanul odalépett a csaphoz, és elkezdte rá folyatni a vizet. Felszisszent, ahogy hozzáért a víz. Felszakadt egy sebe a verekedéstől. Kihúztam a fiókot valami kötszert vagy legalább ragtapaszt keresve. Azért mégis csak Sebastian családja itt lakik, szóval valahol kell lennie. Találtam is egy elsősegély csomagot.

Némán megfogtam a kezét, elkezdtem lefertőtleníteni a sebe körül.

- Régen volt, hogy hozzáértél a kezemhez - szólalt meg Wesley. Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Nem néztem fel az arcára, minden figyelmemet a seb tisztítására fordítottam. - Tudom, hogy már késő, de sajnálom, ahogy viselkedtem veled, amikor jártunk. Nem ezt érdemelted. Sokkal jobbat érdemelsz nálam. Mint például Daniel. Ő tényleg jobb választás. Ő viszi is valamire majd a jövőben.

- Hogy jön ide Daniel? - néztem rá kérdőn.

- Együtt vagytok, nem?

- Nem, és nem is leszünk. Ő inkább egy jó barát.

- Erről lehet őt is kéne tájékoztatnod.

- Ezért verekedtetek? Chelsea azt mondta, miattam kezdtétek.

- Azt mondta lefeküdtetek.

- És ezt a te nagy egód meg nem bírta el - jöttem rá.

- Valahogy úgy.

- Sosem kellett nekem valaki más rajtad kívül. És inkább én nem voltam elég jó neked - válaszoltam a korábbi hirtelen jövő őszinteségi rohamára.

- Ez nem igaz. Tökéletes barátnőm voltál. Amikor együtt voltunk, akkor erre még nem jöttem rá. Most realizáltam, hogy elvesztettelek.

- Elég későn - bekötöztem a kezét, és mentem volna ki, de visszarántott a másik karjával. Túl nagy erővel húzott vissza, mert az orrunk szinte súrolta egymást.

- Mindig is szerettelek, és titokban abban reménykedtem, hogy megtudod, hogy megcsaltalak. Emiatt szakítasz velem, és tovább lépsz. Nem lettem volna képes én megtenni, úgyhogy valahogy rá kellett, hogy vegyelek - sóhajtott. - Én nem megyek tovább főiskolára vagy egyetemre. Elutazok Európába az apámhoz dolgozni. Nem tudok neked jövőt teremteni, a biztos támpontod lenni. És azt nem kérhetem tőled, hogy gyere velem. Én mindig is szerettelek, még most is nagyon. Amikor más lányokkal voltam, csak rád gondoltam. De Caine vagyok, nem lehet komoly kapcsolatom.

Nem értettem, hogy a vezetéknevének mi köze lehet a kapcsolatunkhoz, de inkább nem tettem szóvá. Meghatott, amit mondott, és elvesztem a szemeiben. De azt ő soha nem kérdezte, hogy én mit akarok. Nekem se volt tervbe az egyetem, és messze akartam menni innen. Európa meg nincs közel.

Elkezdett egyre közeledni felém. Az ajka elérte az enyéimet, én meg csak álltam ott, mint valaki, aki azt se tudja, hol van most igazából. Észrevette, hogy nem csókoltam vissza, ezért elhátrált, de nem szólt semmit. Csak rám nézett a zöld, vággyal teli szemeivel.

Felélesztette bennem azokat a pillanatokat, amikor ott volt mellettem, ha menekültem egy családi gond miatt. Sosem mondtam el, hogy mi is történt mindig, és ő sosem nyaggatott. Csak behúzott az erős, védelmező karjai közé, és hagyta, hogy nyugodtan sírjak.

Kizárólag ezek az emlékek miatt a tarkójánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt, és a csípőmet fogva felrakott a mosdó szélére.

Rájöttem, hogy milyen helytelen, amit most csinálunk. Ő már hányszor megcsalt, és ez a magyarázta nekem nem elég. Eltoltam magamtól, és amikor kinyitottam a szememet, Wesley válla felett megláttam Chris-t. Az ajtóban állt, és a tekintetéből meglepettség és talán egy kicsi fájdalom áradt. Csak megrázta a fejét, és kisétált.