Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💜 29. fejezet 💜

Ahogy mondta Chris, csak este értek vissza. A nappaliban elaludtam a Tv előtt, mert már nagyon fáradt voltam. Mivel délután Chelsea magával rángatott ruhákat vásárolni a bálra. Közeledett az év vége, és ezzel a végzősök bálja is.

Arra ébredtem, hogy Chris a karjaiban cipel fel az emeletre. Csak akkor nyitottam ki a szemeimet, amikor már lerakott az ágyamba, de ő nem vette észre, hogy ébren vagyok. Egy puszit nyomott a hajamba, és már indult is ki.

- Nem alszol itt? - szóltam utána.

- Szóval ébren voltál - hökkent meg egy pillanatra. - Azt hittem, tényleg alszol.

- Aludtam is. Egészen a lépcsőig. Utána meg már hagytam, hogy vigyél.

- Aha - jött oda az ágyra.

- Kijózanodtál?

- Nagyjából. Miért? Jobban tetszettem részegen? - mosolygott féloldalasan.

- Ki mondta, hogy valahogy is tetszel? - mosolyodtam el én is.

- Rosszul hazudsz -kerekedett fölém. A két karját a fejem két oldalára tette, és az egyik lábát átvetette fölöttem. - A testbeszéded elárul - nyomott egy puszit a nyakamba. Aztán elindult az szám felé. Az ajkainkat már csak egy milliméter választotta el egymástól. - Már most gyorsabban ver a szíved, pedig még meg sem csókoltalak.

- Seggfej - próbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült. Elvigyorodott, és közel hajolt, hogy megcsókoljon. De nem hagyhattam az előbbit szó nélkül. Elfordítottam a fejemet, így csak egy puszit sikerült az arcomra adnia. Felemeltem a fejemet, és a fülébe suttogtam: - Neked már akkor gyorsabban vert a szíved, amikor még csak a felemeltél, és cipeltél - vigyorodtam most én el.

A kezét gyengéden a nyakamhoz tette, ezzel megakadályozva, hogy újra elfordítsam a fejemet. Megszakította az ajkaink közötti távolságot, és megcsókolt. Én meg hagytam neki.

- Le kell fürödnöm még - húzódott hátra, amikor már egyre vadabb lett a csókunk.

- Ja, nem ártana - értettem vele egyet. - Jó hideg vízzel - tettem hozzá mosolyogva.

- Kösz a tanácsot - húzta össze a szemöldökét. - De utána jövök ide vissza - pattant fel.

Meg akartam várni, de már nagyon fáradt lettem. Félálomban voltam, amikor visszajött. Lekapcsolta a lámpát, és lesüllyedt a súlya alatt az ágy másik fele. Átkarolta a derekamat hátulról, és magához húzott.

****

Valahogy alvás közben átfordultunk. Mert reggel én Chris mellkasán feküdtem, és ő meg még mindig tartott a karjai közt. Ugyan úgy, mint tegnap délelőtt lent a kanapén. Nem volt szívem felébreszteni, ezért hagytam, had aludjon. Úgyse kellett neki sehova se mennie. Nekem viszont igen. Ma be voltam osztva a kávézóba reggelre. És már amúgy is késésben voltam. Gyorsan felöltöztem, és sminkeltem. Másra nem volt időm. De azért még írtam egy üzenetet egy papírra Chris-nek:

Elmentem dolgozni a kávézóba. Délután három körül jövök haza. Aranyos vagy, amikor alszol, ezért nem ébresztettelek fel.

****

Amikor már a suli felé sétáltam, akkor írt egy üzenetet Chris:

Chris: nem csak alvás közben vagyok aranyos

Nem válaszoltam semmit, mert rohannom kellett. Megint.

Az utolsó előtti órámon ültem, amikor jött még egy üzenet Chris-től.

Chris: sajnálom

Csak ennyi állt benne. Hirtelen azt se tudtam, mit írjak vissza.

- Miss Marshall - szólt Mr. Gibbons, a matek tanár. - Az órámon nincs telefonhasználat. Hozd ide az asztalomra - utasított szigorú tekintettel.

- Nem veheti el - mondtam neki. Azon agyaltam, hogy mi miatt írhatta ezt Chris. Írni akartam neki egy „miről beszélsz?" vagy egy „mi?" üzenetet, de ha odaadom Mr. Gibbons-nak a telefonomat, akkor nem tehetném.

- Most azonnal menj az igazgatóiba - parancsolta. - Velem így nem beszélhet diák.

Beletörődve elindultam kifelé a teremből. De azért még utánam szólt:

- És a telefonodat hagyd itt.

Leraktam az asztalára, de kiérve az osztályteremből, nem az igazgatóiba mentem, hanem haza. Vagyis Chris házába.

Már messziről láttam Chris-t a tele rakott csomagtartójú kocsija mellett állva. Nem vett észre.

- Ez az utolsó - jött ki Liam a házból. A vállán egy táska lógott, a kezében egy doboz volt.

Nem messze álltam tőlük. Ők nem láttak, de én tisztán hallottam őket.

- Köszi - vette el tőle Chris, és belerakta a kocsija hátsó ülésére. Kivett egy borítékot a kabátka belső zsebéből, és Liam felé nyújtotta. - Ezt majd odaadnád Ellá-nak?

- Persze - fogadta el Liam. - Biztos nem köszönsz el tőle személyesen?

- Nem tudnám akkor itt hagyni.

- Hova mész?

- Még nem tudom. Valahova messze.

És itt döntöttem el, hogy közbe kell lépnem. Nem gondolhatja komolyan, hogy lelép minden szó nélkül. Vagyis csak ír egy sajnálom üzenetet.

Vajon mi miatt megy el megint Chris, és miért nem árulja el Ellá-nak? Ha érdekel a folytatás, akkor írjátok meg.