Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💛 27. fejezet 💛

- Nekem mennem kell - törte meg a csendet Liam. Hálásan néztem rá, mert már kezdtem kínosan érezni magamat. - Majd este találkozunk - fogott kezet Chris-szel.

Chris csak bólintott. Csak akkor szólalt meg, amikor Liam már kilépett az ajtón:

- Nem tudtam, hogy Colton csak úgy beállít - látszólag, kerülte az előbb történteket. - Tegnap megbeszéltük, hogy elmegy. Vissza. Haza.

- De most mégis itt volt.

- Igen - mondta szűkszavúan.

- Jó, Chris - álltam fel. - Én most hazamegyek.

- Ne - fogta meg a kezemet.

- Valami nagy dolgot nem mondasz el nekem. Nem húzhatom ki belőled, nem is várom, hogy elmond. De most egyedül kell lennem.

- Oké. Akkor elmegyünk boltba, mert nincs semmi kaja otthon.

- Nem, Chris. Úgy látszik nem érted. Nem hozzád megyek, hanem haza - húztam ki a karomat a szorításából. Kimentem az ajtón, de hamar utolért, és újra megállított.

- Nem mehetsz oda vissza - jelentette ki.

- Miért? - fordultam vissza, felé.

- Az nem is az igazi otthonod.

- Miért? Akkor mi az? - kérdeztem. - Nálad komoly két hete lakok, szóval nem hinném, hogy azt mondhatnám hazának. És ki tudja, mikor lépsz le, és hagysz itt újra.

- Nem megyek el.

- Nehéz hinnem neked- sóhajtottam. - Valójában Colton nem azért jött, hogy hazaküldjön. Nem igaz? - nem válaszolt, ezért folytattam. - Nem utazna senki se ilyen sokat, csakhogy meggyőzzön erről. Ezt telefonon is elintézhetné.

Még mindig nem szólalt meg. Ezért elindultam a másik irányba.

- Ella - ragadta meg újra a karom. - Nem mehetsz vissza abba a házba.

- Miért? - kérdeztem meg megint, bár tudtam, hogy nem kapok választ.

- Csak kérlek, ne tedd. Bíznod kell bennem - elengedett. - Megértelek, ha nem akarsz most látni, se beszélni velem. Most úgyis dolgom van, és nem megyek haza. Este meg dolgozok, úgyhogy egyedül lehetsz. Csak ne menj oda vissza - nyomatékosította már sokadszorra.

- Oké - egyeztem bele. Nem is nagyon akartam vissza menni, de most meggyőzött, hogy tényleg ne tegyem. Elfordultam tőle, és megindultam hazafelé.

- Ella - szólt utánam. - Ígérd meg.

- Nem megyek - mondtam, és otthagytam.

Unatkoztam egész nap, ezért áthívtam Chelsea-t. Csajos estét tartottunk. Hozott chipseket és filmeket néztünk. Már úgyis régen csináltunk ilyet.

Elpanaszkodtam neki a Chris-szes ügyet. Vagyis csak annyit, hogy valamit nagyon titkol, meg a reggeli csókunkat. A mamájáról, és a tesójáról nem mondtam semmit.

A legfurcsább az volt, hogy nem is csodálkozott, hogy Chris házában lakom. Biztos csak azért, mert éppen rózsaszín felhők közt járt. Még amikor idekerültünk a suliba, ő volt az első barátnőm, és nagyon tetszett neki Daniel. De aztán egyre nagyobbak lettünk, és teljesen másokkal kezdett el randizni. Aztán Wesley közreműködésével nagyon sokat találkoztak utána. Mivel amikor Wesley-vel randiztam, ő hozta a legjobb haverját, Daniel-t, én meg Chelsea-t. Csak akkor Chelsea-nek pasija volt, és miután szakítottak Daniel-nek is lett barátnője. Aztán később annak is vége lett. Komoly két hétig tartott. De mégse jöttek össze, egészen tegnapig. Chelsea elmondása szerint tegnap sokat ittak, és úgy mentek együtt táncolni. Ott túl közel kerültek egymáshoz, és abból csók lett. Aztán folytatták a WC-be, egészen addig, amíg Wesley valami csodával határos módon rájuk nem nyitott. Azóta nem beszélt Daniel-lel, és nem nagyon tudta, hogy mit csináljon. Ennyire tehetetlennek még nem láttam. Mindig nagyon magabiztos volt, és mindig, tudta mit akar. Nekem adta a tanácsokat, hogy mit lépjek. De most ez megfordult. Én segíthettem végre neki.

Daniel imádta, ha egy lány tisztában van azzal, hogy mik a szándékai. Ezért elküldtem Chelsea-t Daniel-hez. El akartam kísérni, de Chelsea inkább egyedül ment. Meg is értettem őt. Nehéz kimondanod az érzéseidet az érintett felé. Sőt ha még nézőközönség is van, úgy még rosszabb.

Ez egy kicsit rövidebb rész lett, de azért remélem tetszik.