Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💛 15. fejezet 💛

Újabb két hét telt el anélkül, hogy beszéltünk volna Chris-el. Egyértelműen került engem. De az utolsó beszélgetésünk óta én is őt. Csak éltem tovább az unalmas hétköznapjaimat. A Pub-ot messziről elkerültem, és nem is mentem bulizni.

- Szia, Ella - ült le mellém Daniel.

Egyedül ültem az ebédlőben, mert elég hamar végeztem. Éppen azt figyeltem, ahogy áramlanak be az éhes diákok.

- Jössz este? - folytatta.

- Hova? - kérdeztem. Nem tudtam semmiről, ami ma lett volna. Hétfőn amúgy is, mi lehetne?

- Seb egy bulit rendez. Nem is tudtál róla? - lepődött meg. - Pedig Chelsea mondta, hogy szólt.

Sebastian, becenevén Seb egy végzős volt, ugyanúgy, mint mi. Csapattag a focisták között. De ő nem nyertes meccsek utáni bulikat rendezett, hanem csak úgy random meghívta az embereket. Az ikertesója miatt - aki egy másik suliba járt - sok ismeretlen is jött. Így lehetőség volt új embereket megismerni.

- Ja, lehet. De miért pont ma?

- Holnap nem lesz suli. Tudod, ugye? - válaszul csak beleharaptam a szendvicsemben. El is felejtettem teljesen. - Mostanában nem igazán vagy itt. Már kívülről sem látszol életvidámnak.

- Ezt hogy érted?

- Tudom, hogy általában csak megjátszod a mosolyokat, az öleléseket, a pillantásokat. És azt is, hogy csak öt éve vagy itt. A szüleidet, akik nem azok igazából.

- Honnan? - teljesen elvesztem. Azt hittem, mindent jól titkolok, de úgy néz ki, nem.

- Nyugi, senki nem vette észre rajtam kívül. Csak magukkal vannak elfoglalva.

- Nem tudom, hogy honnan jöttél rá, de nem akarok erről beszélni. Nem véletlenül nem mondom el senkinek...

- Hazudsz mindenkinek - vágott bele a mondatomba.

- Lehet - vettem egy nagy levegőt, és folytattam. - Jó lenne, ha te se terjesztenéd mindenkinek. Megvannak az én titkaim nélkül. Most mennem kell. Még tanulnom kell - kamuztam, és kisiettem a folyosóra.

Valójában csak el akartam menni. Tudom, hogy csak segíteni akart, de nekem nem rá volt szükségem. Magamnak se vallottam be, de hiányzott Chris. Valahogy egy hét alatt sikerült úgy megismernem, mintha már régóta ismerném. De ez csak egy hét volt, meg kettő, amiben csak hiányoltam.

Kifelé úgy siettem, hogy észre sem vettem a velem szembejövő Chelsea-t. Amíg neki nem mentem.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Persze.

Mostanában, ha valamire „nem" lenne a válaszom, akkor azt mondom, hogy persze. Így nem kell több aggódó kérdésre felelnem. De Chelsea sajnos elég jól ismert ahhoz, hogy tudjak neki hazudni.

- Nem, nem vagy jól - kereste a szemeivel a tekintetem, de én csak a földet pásztáztam, hogy ne tudjon semmit se kiolvasni az arcomból. - Mit nem mondasz el?

Felnéztem rá, hogy válaszoljak, de megakadt a pillantásom mögötte álló ismerős alakon. Chelsea válla fölött elláttam a bejárati ajtóra, és éppen ott lépett be Chris.

Túl sokáig figyelhettem, mert Chelsea is odakapta a fejét, hogy megtudja, mit nézek ennyire. De Chris nem vett észre, sőt el is ment a másik irányba.

- Mi történt köztetek? - fordult vissza felém, amint eltűnt a folyosó másik oldalán.

- Semmi - mondtam neki őszintén.

- És pont ez a baj, igaz?

- Eltűnt egy hétre, azt mondta a családjához ment - kezdtem el magyarázni. - De láttam rajta, hogy hazudik. És utána egy seggfej volt velem. Átmentem hozzá, megkérdezni, mi baja. Nem mondott semmit, és az óta nem beszéltünk.

- És ez mikor volt?

- Két hete.

- Uhh, az hosszú idő. Még egy szia sem volt - kérdezte.

- Nem. Kerül engem. Mondjuk, jobb lenne, ha tudnám, miért.

- Gyere el ma este - vetette fel az ötletet. - Sebastian bulijába. Jó lesz, amúgy is már régen jöttél velünk bulizni. És kicsit elfelejtheted ezzel ezt a seggfejet. Hidd el, élvezni fogod. Majd keresünk valakit, aki ebben segíteni fog - mosolyodott el. - Biztos lesznek ott helyesek, és találsz egy majdnem tökéleteset.

- Igazad van - értettem vele egyet. - Elmegyek, ha elviszel kocsival.

- Majd szerzek egy fuvart. Nem várhatod el tőlem, hogy ne igyak.

- Ella, haza kell mennünk - jött oda hozzánk Ryan. - Miranda hívott, hogy azonnal legyünk otthon - próbálta utánozni a hangszínét, és nagyjából el is találta. - Szó szerint idéztem.

- Jó, menjetek csak - mondta Chelsea. - Úgyis beszélnem kell még Seb-bel.

- Nem mondta, miről van szó? - fordultam Ryan felé, amikor Chelsea már hallótávolságon kívül volt.

- Nem, csak azt, hogy siessünk.