Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💙 13. fejezet 💙

Sokáig beszélgettünk Chris-szel, és úgy tűnt igaza lehet a nagymamájával kapcsolódóan. Én is elolvastam a naplóját, és egyértelműen lejött, hogy félt. Félt valamitől, de ő sem tudta, pontosan mi az. És senki nem volt itt mellette, akiben bízhatott volna.

De aztán nekem el kellett mennem, dolgozni az első napomra, szóval Chris hazament. Én meg munkába.

Beérve a kávézóba ismerős illat csapta meg az orromat. Amikor múltkor is itt voltam, megjegyeztem ezt a nagyon jó kávé illatot. Caitlin azonnal észrevett, és végig mutogatta, hogy mit kell majd csinálnom. Megtanultam, melyik gép mire való, és hogyan kell használni. És utána már be is álltam, és fogadtam a vendégeket. Fárasztó és unalmas munka volt, de élveztem.

Aztán egy hangos csapat jött be az ajtón. Azonnal összeakadt a pillantásom az első emberrel, Wesley-vel. Egy számomra ismeretlen lányba karolt bele. Úgy jöttek rendelni.

- Ella? - szólalt meg Wesley. - Nem tudtam, hogy itt dolgozol.

- Mától, itt - válaszoltam gyorsan, de nem akartam nagyon erről beszélni, szóval megkérdeztem azt, amit egy jó eladónak meg kell. - Mit adhatok?

- Egy kapucsínót sok tejjel, és salátát - mondta a mellette álló lány.

- Ülj csak le Mandy, majd én odaviszem neked, ha kész lesz - küldte el Wesley. Akkor ezek szerint Mandy vett rám egy futó pillantást, aztán elment. - Tudunk beszélni? - nézett rám.

- Bocsi, de most dolgozok. És mögötted sor áll, szóval kéne mondanod, mit kérsz.

- Kávét, és nachost. Tudod, hogyan szeretem - mosolyodott el.

- Aha - mondtam unottan. - Mindjárt hozom - fordultam el, hogy összekészítsem neki, amit rendelt.

Amikor kész lettem felé toltam a tálcát, de mielőtt elvette volna megszólalt:

- Sajnálom, ami történt. Én nem akartam, hogy így legyen vége.

- Én sem. Mégis ez lett. De most menj már, mert nagyon sokan vannak mögötted, és lejár nem sokára a munkaidőm - néztem a mögötte álló nagy tömegre.

Mire hazaértem a munkából, annyira elfáradtam, hogy fürdés után azonnal bedőltem az ágyba, és el is aludtam.

..................

Másnap suliba beérve James jött velem szembe.

- Letöröltettem vele a videót - mondta, amikor már közel volt hozzám, hogy halljam.

- Köszönöm - néztem rá hálásan.

- És sajnálom, amiket tegnap mondtam. Sosem hittem el rólad, hogy olyan vagy, amilyennek a pletykák mondanak. Csak könnyebb volt bemagyarázni magamnak, mint tudni, hogy valójában mennyire jó ember vagy még mindig.

Ránéztem, hogy mondjak valami választ neki erre, de a válla felett megláttam a barátnőjét.

- Jön a barátnőd - mondtam ahelyett, hogy válaszolnák neki. James hátranézett, hogy ő is meggyőződhessen róla. Még mielőtt mondott volna bármit is, inkább én szólaltam meg. - Majd még beszélünk. Most amúgy is mennem kell.

Amint beértem a terembe Chelsea ült le mellém.

- Audrey Zorel nekem magyarázta mennyire ki van akadva, azért mert a pasija másik lánnyal lelkizik - szólalt meg.

- És ki az az Audrey Zorel? - kérdeztem. Fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet az és, hogy ehhez nekem mi közöm.

- James Olsen barátnője.

- Hát, akkor elmondhatod neki, hogy én régebb óta ismerem, mint ő, és ne aggódjon, mert nem lesz köztünk soha semmi - mondtam, és komolyan is gondoltam.

Tegnap rájöttem, hogy nem voltam soha szerelmes James-be. Csak ő volt mellettem akkor, amikor legnagyobb szükségem volt valakire. De barátságnál többet soha nem éreztem. De akkor még, 13 évesen nem voltam tisztába az igazi érzéseimmel.

- Gondoltam. Te inkább a pultos srácért vagy oda - jelentette ki.

- Mi? - próbáltam rejteni a meglepődöttségemet, de nem sok sikerrel.

- Láttalak - nézett rám mindentudóan. - Először pénteken a buliba. Nagyon figyelt téged egész este, és te is őt. Utána meg hétfőn. Egész végig csak veled foglalkozott. Te meg csak kérted tőle a vizet, amit mellesleg otthon is tudsz inni.

- Nem. Nincs közöttünk semmi - tagadtam, nem mondhattam el neki, hogy a nagymamája után nyomozunk együtt.

- Igen? Nekem valahogy nem úgy tűnt. Rendesen szikrázott közöttetek a levegő. És az összes másik srácot elhajtotta, aki beszélni akart veled.

Elmosolyodtam ezen a kijelentésén.

- És honnan is ismered? - kérdezte Chelsea. - Mert azt nem hiszem el, hogy nem.

- A szomszédom - vallottam be neki. - Pár napja költözött oda.

Chelsea nem mondott erre semmit, csak sunyi mosolyra húzta a száját.