Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💙 16. fejezet 💙

Miranda már a nyitott ajtóban várt minket. Intett, hogy siessünk.

- Mi volt ilyen fontos? - kérdeztem, amint beértünk a házba.

Nem volt gyakori, hogy otthon lennének nappal, vagy az, hogy láthatom őket úgy, hogy nem hajnali egy van már.

- Ma jönnek megnézni, hogy jó szülők vagyunk-e - válaszolta Miranda. - Szóval rakjatok rendet a szobába - utasította.

- De ha azért jönnek, hogy jó szülők vagytok-e, akkor nem suliba kéne lennünk? - kérdezte Ryan, teljesen jogosan.

- Majd délután jönnek, de valakinek el kell pakolnia, mosogatnia és felmosnia. Nekem vissza kell mennem, dolgozni. Szóval ez a ti feladatotok - húzta fel a kabátját. - Úgy nézzen ki, mintha én takarítottam volna.

- Akkor nem kéne csinálnunk semmit - mondtam szarkasztikusan.

- Erre nem is mondok semmit. Ötre jönnek, arra legyetek kész.

- Mi van? - mondta a Ryan, a most már zárt ajtónak. Mivel Miranda már le is lépett.

Hiába próbáltam az évek alatt az anyámnak tekinteni, nem tudtam. Ilyen húzásai voltak mindig, mikor már azt hittem alakul az anya-lánya kapcsolat.

- Én azt mondom, ne csináljunk semmit - vetette fel az ötletet Ryan. - És akkor rájönnek milyen rossz szülők is ők. Aztán végre elmehetünk innen.

- Lehet, én inkább itt maradnék, és próbálnék nagyjából normális életet élni, mint visszaköltözni az árvaházba.

- Igazad lehet. Úgy várom már, hogy leléphessek, és ne legyek bent a rendszerbe. A saját életemet élhessem.

- Hát igen. Én is nagyon - elindultam a konyhába a sok koszos edényhez. Mi magunk után mindig elmosogatunk, de persze Harry és Miranda sose. Csak nagyon ritkán. Most is az ő koszukat kellett nekünk eltüntetni.

Már a konyha kész volt, a szobákba fel kellett mosni, és a nappali maradt, amikor csengetett valaki. Azt hittem, hogy a gyámhivatal jött korábban, de amikor kinyitottam az ajtót mással találtam szemben magam.