Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💜 45. fejezet 💜

Ella

- Ébren vagy? - tárta ki Chelsea reggel a szobám ajtaját, nem foglalkozva azzal, hogy éppen alszok még. - Pattanj ki az ágyból. Megyünk bulizni.

- Délelőtt 9 óra van - néztem az órára. - Mégis milyen buliba mennénk most?

- Egyetemi nap van - látva az értetlen arcomat, tovább magyarázta. - Megyünk segíteni, körbevezetni az embereket. Tudod, úgy nagyjából két napja jelentkeztünk segítőnek.

- Aha, biztos - feleltem még mindig kómásan. - Nem is tudom, akkor mi jött ránk éppen. Mégis ki az, aki azon a napon, amikor nem muszáj, bemegy az egyetemre?

- Mi leszünk azok. És este a kampuszon lesz egy buli.

- Az feltűnt, hogy nem a kampuszon lakunk?

- De ismerek embereket. Vagyis Daniel ismer - gondolkodott el. - De most nem ez a lényeg. Öltözz fel és tíz perc múlva legyél készen lent - utasította, mielőtt még kiment volna.

Nem tudom, miért akartam én egyáltalán segíteni ezen az egyetemi napon. Ma nem igazán volt sok kedvem idegen emberekre mosolyogni, és kedves lenni velük.

Tíz perc múlva már menetkész voltam, de Chelsea még nem volt itt. Pedig ő papol nekem mindig arról, hogy sokat kések. Liam volt csak egyedül lent a konyhába.

- Erre tuti szükséged lesz ma - nyújtott felém egy müzli szeletet.

- Köszi - vettem el tőle, és töltöttem magamnak kávét. - Hogyhogy ébren vagy már?

- Megyek én is erre... valamire. Daniel rángatott bele, hogy ne legyen egyedül.

- Bárcsak én is mondhatnám, hogy belerángattak. De sajnos magamtól jött ez a borzasztó ötlet.

- Nézd a jó oldalát.

- És mi az?

- Este buli lesz - lelkesült fel.

- És ennek te örülsz a legjobban, pedig saját bárod van.

- Ez az életem - rántotta meg a vállát.

- Na, mehetünk - jelent meg Daniel, mögötte Chelsea-vel.

Beérve az egyetemre azonnal megkaptuk a saját feladatainkat. Liam és én kerültünk párba. A feladatunk az volt, hogy üljünk a bejáratnál, és segítsünk az érkező embereknek. Ami amúgy nem lett volna nagy gond, mivel nem kellett ezerszer körbejárni, és bemutatni az egyetemet. De nagyon unalmas volt, mivel az első egy órában jöttek sokan, utána meg már csak elvétve egy-ketten.

Mondjuk Liam hozta a formáját. Magyarázta a hülyeségeit nekem, ahogy általában szokta. Amiért most nagyon hálás voltam. Elterelte a gondolataimat a tegnapi vacsoráról. Jobban mondva a tegnapi váratlan vendégről.

Aki most éppen felénk sétált.

- Sziasztok - állt meg előttünk Emily. - Ella és Liam, ugye? Emily vagyok. Tegnap ott voltam nálatok.

- Áh, te vagy Chris... - hagyta Liam befejezetlenül a mondatát.

- Barátnője - fejezte be a lány.

- Tegnap nem volt időnk beszélgetni egymással - vettem fel a gimiben tanult álmosolyomat. - Amúgy, mit csinálsz itt?

- Ide szeretnék járni jövőre. És gondoltam, mivel nyílt nap van, eljövök és megnézem, hogy... - válaszolt volna.

- Középiskolába jársz még? - vágott közbe Liam.

- Igen. Végzős vagyok. Miért?

- Csak meglepődtem. Tudod, Chris haverja vagyok, és nem igazán járt még... ilyen fiatal lánnyal.

- Én is ugyanennyi voltam - böktem meg Liam-et, hogy fogja vissza magát. Nem kellett volna már ilyen korán kiidegelni szegény lányt.

- Ti is jártatok? - kérdezte tőlem Emily.

- Nem igazán mondanám én azt járásnak - mosolyodtam el.

- Azt hittem ti ketten... - mutatott kettőnkre. - Együtt vagytok.

- Lehetnénk - húzott magához közel Liam.

- De nem vagyunk - toltam el magamtól. Belenéztem a szemébe, és ezzel rontottam el mindent. Mert, ahogy eltávolodtam tőle, hiányoltam az érintését. Ahogy a zöld szemei engem vizslattak, képtelen voltam elfordítani a fejemet. Valami hirtelen megváltozott. Olyan érzésem lett, amit eddig még nem éreztem Liam közelében.

- Én azt hiszem, hogy megyek körbenézni - szólalt meg Emily, ezzel kényszerítve, hogy felé forduljunk.

- Oké - válaszolt neki Liam, és aztán újra felém fordult.

Emily már elég kínosan érezhette magát, mert nagyon sietősen ment el. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy hallótávolságon kívül van, Liam-re néztem.

- Mi volt ez az előbb? - kérdeztem tőle. Pedig inkább magamtól kellett volna megkérdeznem. A különbség csak az volt, hogy Liam talán tud valami választ adni, de én saját magamnak nem.

- Csak nem akartam egy féltékenységi harcba kerülni - hazudta. - Ha azt hiszi, hogy valami alakul köztünk, akkor nem fog aggódni, hogy lenyúlod a pasiját. Aki történetesen az exed.

- Elég jó lennél színésznek - mondtam szarkasztikusan. - Csak az a baj, hogy a szívverésed teljesen másról árulkodott.

Liam már nyitotta volna a száját, de persze pont most kellett jönniük segítséget kérni.