Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💚 7. fejezet 💚

Chris a konyhában állt, amikor leértem. Nem húztam fel egyik ruhát sem, úgyis a szomszédba lakom.

-Ülj csak le - vett észre. - Mindjárt kész lesz.

Körbenéztem. Sehol egy kép vagy bármi emlék a családjáról.

- Egyedül laksz itt? - tettem szóvá.

- Igen - rakta le elém a finom illatú tojást, és leült velem szembe.

- Hol vannak a szüleid?

- Virginiába - válaszolta egy kis idő után. - A mamám lakott itt. De aztán rejtélyes módon meghalt, és enyém lett a ház.

- És eljöttél mindent ott hagyva?

- Igen. Miért, olyan hihetetlen ez?

- Nem, csak meglepő. Nem mindenki szokott csak úgy lelépni ilyen fiatalon.

- 20 éves vagyok. Elég idős ahhoz, hogy bármit megtegyek. De nem hiszem, hogy nagyon zavarta őket.

- Nem az igazi szüleimmel élek - nyíltam meg előtte. - Örökbe fogadtak. A vérszerinti családomnak nem kellettem.

Elmondtam neki valamiért. Megbíztam benne.

- És azt tervezed, hogy lelépsz?

- Honnan veszed ezt? - néztem rá meglepődve.

- Szinte rád van írva, hogy amint lehet, eltűnsz ebből a városból. Az este mégis úgy tűnt, hogy te a legszebb éveidet éled.

- Aha. Lehet színész leszek majd - mosolyodtam el.

Szóval akkor a körülöttem lévők mind azt hiszik, hogy boldog vagyok. Chris mégis belátott az álcám alá. Volt benne valami. Mintha teljes mértékben megértene.

- Legalább leérettségizel előtte? - kérdezte Chris.

- Valahogy kell egy jó munkát találnom. És azt nyolc osztállyal plusz egy félbehagyott gimivel nem fogom elérni.

- És mit csinálnál utána?

- Még nem találtam ki. Miért pont ezt a várost választottad? Mármint oké itt ez a ház. De nem hiszem, hogy egy öreg épület miatt jöttél, és kivágni a fákat.

- Igazad van. Okkal jöttem pont ide. Valójában, rá kell jönnöm egy régi családi titokra. És arra itt van a legtöbb lehetőségem.

- Valami el volt rejtve a fa alá? - kérdeztem, de egyáltalán nem gondoltam komolyan.

Viszont Chris arca arról árulkodott, hogy ez az igazság.

-Jó, mindegy. Nem kell elmondanod. Amúgy is már mennem kéne - hadartam mindenfélét. - Majd még beszélünk - nyitottam ki az ajtót.

Chris csak bólintott, és hagyott elmenni. Valami nagy titok lehetett, ha egy fa alá ásták el az igazságot. Viszont csak három napja ismerem Christ. Nem faggathatom ki erről. Majd ha szeretné, akkor elmondja.

- Hol voltál? - jelent meg előttem Ryan, amint beléptem a házba.

- Még csak két napja vagy az öcsém, és már így aggódsz értem - próbáltam elterelni, hogy ne kelljen neki elmondanom, valójában hol voltam. Tegnap este Wesley-vel együtt bulizott, szóval nem tudtam, mennyire nyílhatok meg ebben a témában előtte.

- Miranda aggódott. Amint hazaértem, téged keresett. És kiakadt, hogy miért nem velem voltál.

- Hát, majd a jövőben hívlak a lányos pizsipartikra is.

- Ne aggódj, megvédtelek. Elmondtam, hogy kanbuli volt.

- Ja, lányokkal, mi? - húztam fel a szemöldököm. Mindenki tudta, valójában mi van ezeken a bulikon. Itt nem számított, kinek van kapcsolata, mert úgyis lefekszik az este valakivel, aki nem a barátnője. És Wesley folyamatosan ment.

- Nem valódi a buli lányok nélkül.

- Hát persze.

- Megígértem, hogy figyelem neked a pasidat. Megtettem. És nem a leghűségesebb barát - tanulmányozta egy darabig az arcomat, aztán folytatta. - De te ezen nem lepődtél meg.

- Ismerem őt.

- Tegnap azt mondtad megbízol benne. És mégis tudod, hogy megcsal.

- Aztán visszajön hozzám - fordultam el tőle, és megindultam a szobámba.

- Ez téged nem is zavar? Te is megcsalod őt, vagy mi?

- Nem. És igen zavar, de mit tehetek ellene?

- Talán szakíthatsz. Lehet azzal nem tiporná földbe a megmaradt önbecsülésedet.

- Nem tehetem.

- Mert szereted?

- Nem, hanem mert szükségem van rá. Szükségem van valakire, aki itt van mellettem.

Igazából szükségem volt valakire, aki megfelel a tökéletes álcámhoz.

- Hát én nem látom most sehol. És ahogy az este megismertem nem állna ki melletted soha.

- Igazad van. De régen nem ilyen volt.

- Miért, régen tisztelt?

- Ryan, te nagyon jó fiú tesó leszel - mosolyodtam el. Jól esett, hogy megvédett, és ő mellettem állt. Szembesített a szomorú igazsággal, hiába volt fájdalmas. - Szakítok vele. Ha nem leszek már ennyire másnapos - nyilallt belém a fejfájás.

- Köszönöm. És Daniel jó fej. És szerintem oda van érted.

- Tudod, hogy ezeket nem kéne nekem elmondanod, ha haverjuk szeretnél lenni.

- Ja, lehet. De még csak most jöttem ki az árvaházból. Nem várhatják el tőlem, hogy ilyen gyorsan be is illeszkedjek - húzta félmosolyra a száját.