💛 43. fejezet 💛

2K 100 1
                                    

Amikor észbe kaptam, és felültem, Wesley már a földön feküdt és Chris állt fölötte. Csak ütötte és ütötte, míg Wesley-nek már nem volt ereje visszavágni. Feladta és hagyta, hogy Chris újabb ütéseket húzzon be neki.

- Chris - próbáltam leállítani, hiszen meg is ölhette volna. De nem hagyta abba. Felpattantam, és megfogtam az éppen induló karját. - Elég lesz. Már kiütötted.

Olyan volt, mintha most eszmélt volna fel abból, hogy az előbb majdnem megölt valakit.

- Jól vagy? - kérdezte tőlem, pedig itt most inkább a kérdés az volt, hogy ő jól van-e.

- Én jól. De ez róla nem mondható el - néztem a földön ájultan heverő Wesley-re.

- Én csak... meg akartalak tőle menteni - szabadkozott.

- És sikerült is. Köszönöm - mondtam hálásan. - Ezt le kéne mosni - utaltam a kezére száradt vérre.

Némán követett a fürdőbe, ahol a kezét a megnyitott csap alá rakta. Segítettem neki lemosni, de ebből csak az lett, hogy megint túl közel kerültünk egymáshoz.

- Jól vagy? - kérdeztem most én tőle.

- Sajnálom - felelte válasz helyett. - Nem akartam ennyire megverni. De amikor megláttam, hogy mit csinál, egyszerűen nagyon dühös lettem.

- Hé - tettem az arcára a kezemet. - Nem tudom, miken kellett keresztül menned. Miért váltál ilyenné. De itt vagyok melletted, és nem megyek sehova. Mert ha nem is vallod be magadnak, neked is ugyanannyira szükséged van rám, mint nekem rád. Különben most nem lennél itt. Számíthatsz rám, bármi is van.

- Nem akarom, hogy újból csalódj bennem - fordította el a fejét. - Hogy meglásd a szörnyeteg oldalamat. Bérgyilkosok között nőttem fel. Bennem van a gyilkos ösztön. Ha nem állítasz le, akkor már holtan feküdne.

Bármennyire is ijesztően hangzott, nem féltem tőle.

- Ezért vagyok itt, hogy leállítsalak, ha kell.

- Szóval akkor nem haragszol?

- Miért haragudnék, ha csak engem védtél?

- Akkor jó - mosolyodott el.

- És te nem haragszol rám?

- Mit tettél, amiért kéne? - játszotta, mintha nem tudná, miről is beszélek.

- Azt mondtam, hogy nem jelentesz nekem semmit.

- Sajnos nem tudtalak komolyan venni. Azért is vagyok most itt - mutatta meg a féloldalas mosolyát.

- Akkor jó - ismételtem meg a korábbi válaszát, és magamhoz húztam egy ölelésre.

Visszamentünk a szobámba, ahol Wesley még mindig a földön feküdt, de már kezdett magához térni.

Chris leguggolt mellé és elkezdte neki mondani, hogy most mit csináljon.

- Most szépen bemész a kórházba, ahol elláthatják a sebeidet. Felőlem elmondhatod, hogy megvertelek, de akkor az egész sztorit is mondd el. Ja, és többet nem akarlak látni a közelében - biccentett a fejével felém. - Ha meglátlak, akkor nem biztos, hogy le tudok majd állni az ütéseimmel.

Wesley minden szó nélkül kivánszorgott a szobámból, le a lépcsőn és reméljük a kórházba.

****

- Jó reggelt - köszöntem hangosan, miközben mentem le az emeletről.

Lent volt Kiara és Chelsea. Éppen takarítottak, amikor leértem.

- Na, felkelt Ella is - jött ki a konyhából Ryan. - Pedig azt hittem délelőtt már nem is látlak. És velem ellentétben megúszod a takarítást.

Elmosolyodtam Ryan kijelentésén. Nem mintha most csinált volna valamit is azon kívül, hogy magyarázta, ki mit csináljon.

- Hol van Seb, Daniel és Liam? - kérdeztem. - Nem kéne nekik is segíteniük?

- Korán leléptek - válaszolt Chelsea. - De ha minden igaz itt lesznek mindjárt.

- Már telefonon keresztül megfenyegette őket - nevetett Kiara.

- Megjöttünk - kiabálta Seb, amikor kinyílt az ajtó.

Liam és Sebastian mögött jött Chris is. Mit kereshet itt ilyen korán?

Erre a kérdésemre pár másodperccel később meg is kaptam a választ, mert odajött a hátam mögé, és suttogva megkérdezte, hogy jól vagyok-e.

- Igen - mondtam halkan, hogy senki ne hallja. Nem kellett mindenki másnak a szobában tudnia Wesley-ről.

Megéreztem magamon Chelsea tekintetét. Felpillantottam rá, és egy „mi van köztetek?" fejjel nézett rám. Erre csak megráztam a fejemet, jelezve, hogy semmi. Bármennyire is ez volt a valóság, titokban vágytam arra, hogy ne így legyen.

Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now