Megtörhetetlen jégszív /BEFEJEZETT/

💙 32. fejezet 💙

Nem igazán sikerült feldolgoznom, hogy ez eddigi életemet teljes tévhitben éltem. Tényleg nem a legjobb nevelő szülők volt Miranda és Harry, de ezt nem gondoltam volna róluk. Azt hittem, ha hazaérek, akkor biztonságban vagyok, közben ott voltam a legnagyobb veszélyben.

Most hálásnak kellett volna lennem Chris-nek, hiszen nyugodtan elmehetek a városból. De nem voltam az. Sokkal inkább dühös. Mert titkolta az egészet, és hazudott nekem. És képes megint itt hagyni egy újabb várost, egy másik titokkal.

Ültem a konyhában, és ezen merengtem. De aztán rájöttem, hogy mennyire szánalmas is vagyok. Egyedül vagyok Chris óriási házban, és sírok utána. Ahelyett, hogy a barátaimmal lennék, vagy elmennék bulizni. Úgyhogy összekaptam magam. Lemostam a kisírt szememen lefolyt szempillaspirált, és feltettem egy új sminket. Egy sokkal kihívóbbat. Begöndörítettem a hajamat, és kerestem egy bulizós ruhát, aztán már készen is voltam.

Útközben írtam Chelsea-nek, hogyha akarnak jönni, akkor hozza a bandát. Most az se érdekelt, hogy esetleg Wesley is jön. Amint beléptem a Pub épületébe, célba is vettem a pultot. Szerencsétlenségemre pont Liam volt munkaidőben.

- Ella? - jött oda hozzám a pult másik oldalán. - Mit keresel te itt?

- Gondoltam kicsit kikapcsolódom - mondtam érzelemmentesen.

- Olyankor sétálnak egyet az emberek vagy beülnek valahova a barátaikkal. Nem egy bárba jönnek leinni magukat, és egy rövid ideig elfelejteni mindent.

- Ne aggódj emiatt. A barátaim nem sokára jönnek.

- Elolvastad a levelet, igaz?

Nem válaszoltam neki, inkább megnéztem a telefonomat, hogy mit írt vissza Chelsea.

Chelsea: Jó ötlet

Chelsea: Daniel mindjárt itt lesz értem, aztán megyünk is

Ahogy elolvastam a levelet, elmosolyodtam. Tudtam, hogy Chelse-re számíthatok, ha az ivásról van szó.

- Ella - mondta Liam, amire felkaptam a fejemet. - Nem is figyeltél rám?

- Lehet. Mit is mondtál?

- Mindegy. Csak menj haza.

- Most megsértődtél? - hátat fordított, és ment volna a másik rendelőhöz, ezért folytattam. - Nem kell velem törődnöd amiatt, mert Chris megkért rá. Nem tartozol neki semmivel, és nekem se.

- Ha tudnád milyen sokkal tartozom neki - nézett újra a szemembe. - Fogalmad sincs arról, hogy mi is történik körülötted.

- Hát akkor mondd el. Elegem van már a titkokból. A titkaitokból.

- Nem lehet - fordult el újra, csak most el is ment a pult másik végébe.

- Mit adhatok? - jött Liam helyére egy másik pultos.

- Valami erőset. Legyen egy tequila.

- Inkább kettő - szólalt meg egy hang mellőlem, és lecsapta a pultra a két ital árát.

A pultos csak bólintott, és már töltötte is ki nekünk.

- Tudok magamnak venni italt - mondtam, mert azonnal felismertem Wesley hangját.

- Tudom, de mindig jobban szerettem, ha én fizethetek - válaszolta. - Apámtól tudom, hogy a szüleid börtönben vannak - váltott komollyá az arca.

Wesley apja a városban az egyetlen bíró volt, aki számított is. Minden tárgyalásra neki kellett mennie, ezért értesülhetett erről Wesley is.

- Ők nem a szüleim - jelentettem ki automatikusan. Eszembe se jutott, hogy erről Wesley nem is tud. - Gondolom azt is tudod, miért - tereltem azonnal a szót a hirtelen tett kijelentésemről.

- Hogy érted, hogy nem a szüleid? - életében először figyelt rám. Pont ilyenkor kellett neki, amikor abban bíztam, hogy nem.

- Sosem törődtél velem. Hát ne most kezd el - fogtam meg a poharamat, és elindultam megkeresni Chelsea-t.

De Wesley nem adta fel, jött utánam. Amint utolért, megfogta a derekamat, és magához húzott. Így hátam nekiütközött a mellkasának.

- Mindig is figyeltem rád - mondta, közvetlen a fülem mellett. Régen ettől áramcsapásként futott át rajtam a bizsergés, de most nem történt semmi.

- Csak nem arra, amit mondok - fordultam felé, és egy kicsit ellöktem, hogy elengedjen.

Megláttam Celsea-t a táncolók között. Hát persze, hol máshol lenne. Vagy ott, vagy a pultnál.

- Ella - kiabált már messziről, amikor észrevett. - Gyere, táncolj velünk - húzott oda hozzájuk.

Itt volt Chelsea-n kívül Daniel, Ryan és Kiara (Ryan barátnője).

Gyorsan megöleltem őket, bármennyire is lehetséges ez, egy ugráló tömegben.

- Találkoztál Wesley-vel, ahogy láttam - mondta Daniel.

- Sajnos, de legalább vett nekem piát - néztem a jó oldalán.

Gyorsan lehúztam, és én is táncoltam velük. Közben idegenekkel is, amikor Daniel Chelsea-vel, Ryan pedig Kiará-val táncolt. Közben már éreztem, hogy ki kéne mennem a mosdóba. Általában sosem megyünk egyedül WC-re, de most bárhol kerestem őket, eléggé eltávolodtam tőlük. Így bárhova néztem, nem láttam őket, úgyhogy egyedül kellett mennem.