Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Hat

Harry még sikeresen tudta tompítani Lou becsapódását, finoman engedte le a földre az alélt fiút, ennek némileg ellent mondott a kétségbe esett zihálása. Elszörnyedve nézte a fiú egyre dagadó arcát, izzadó testét és felületes légzését. Reménykedve nézett körül, hátha valaki a segítségére siet, de néhány arra kószáló alsóson kívül, akik természetesen fülbe dugott headsettel jártak, senkit nem látott. Utolsó reménye Claire volt, remegő kezekkel kapta elő a telefonját és tárcsázta Lou édesanyját.

- Halló, Harry, nahát, minden rendben? - kérdezte a nő vidám hangon.

- Nem! Semmi sincs rendben – hadarta Harry idegesen – Louis eszméletlen! Én... csak ... darazsak jöttek és ... és megcsípték és...

- Harry! Figyelj rám, ez most nagyon fontos! Lou allergiás a darázscsípésre. Nála van a táskája?

- Iiiigen, persze. Itt van.

- Jó. Az első zsebében van két kis neszeszer. Egy nagyobb kék és egy kisebb fehér. Olyan, mint egy tolltartó, csak kisebb. Megvan? - Harry kapkodva kutatta át a táska első zsebét, amiben valóban nem volt semmi más, csak a két tároló, amit Claire említett. Megragadta a fehéret és kinyitotta.

- Meg.

- Az ott egy EpiPen. Kifejezetten anafilaxiás reakciókra. Adrenalin van benne. Be kell adnod neki.

- Micsoda??? Hogy én??? De hát én még ...

- HARRY! - kiabált rá az asszony – Lou élete a kezedben van! Vedd le azt az átkozott kupakot és nyomd oda a hegyes végét a fiam külső combjához! Most!

- Ru...ruhán keresztül?

- Igen. Csak érintsd hozzá. Már úton vagyok. Maradj mellette, kérlek és figyeld, hogy rendesen lélegzik-e. Pár perc és ott vagyok. - Harry úgy tett, ahogy Claire utasította, és imádkozott, hogy sikerrel járjon. Soha még csak hasonlóval sem találkozott, az injekcióktól meg eleve mindig is félt, pláne hogy ő adja be... de ez a kis szerkezet tudta a dolgát, amint hozzáért vele Lou combjához, az adagoló már lőtte is a fiú testébe az életmentő szert. Harry csak térdelt, figyelte a reakciót egyre fogyó türelemmel. Alig egy percet kellett várnia, hogy az első pozitív változást észlelje, ez pedig Louis légzésnek normalizációja volt. Hamarosan a duzzanat is apadni kezdett és az erőteljes izzadás megszűnt. A fiú azonban még mindig nem tért magához. Mély férfihangot hallott a háta mögül, osztályfőnökük, Mr Chambers közeledett futólépésben feléjük.

- Mi történt, Harry? - kérdezte lihegve, mikor odaért. Lou fölé hajolt, majd kérdőn nézett Harryre.

- Allergiás a darazsakra. Alafli...Analfi...lexiás rohama volt, én... beadtam neki ezt a...ezt a... - fogalma sem volt már, hogy nevezte Claire azt az izét, de segített, annyi szent, mert Lou szép lassan visszanyerte a színét és mintha a szemhéja is megmozdult volna. Időközben anyuka is befutott, féltő szeretettel ölelte át a fiát, aki végre kinyitotta tengerkék szemeit.

- Anyu...- suttogta – mi történt? - Claire könnyeit nyelve simogatta Lou arcát.

- Tiszta kótyagos vagyok, hogy kerültem a földre? - Harry döbbenten hallgatta „barátja" folyékony beszédét, azon tűnődött, hová lett hirtelen a dadogása.

- Rohamod volt. A darazsak miatt. Harry mentett meg.

- Ha...Harry? - nézett hatalmasra tágult szemekkel.

- Itt vagyok, jól vagy, haver? - próbált a lehető legkönnyedebbnek hangzani annak ellenére, hogy még mindig minden ízében remegett.

- Jjjjól, kkkösz..köszönöm.

- Haza kell mennünk, Lou most nagyon fáradt lesz és a vércukrát is ellenőriznem kell - állt fel Claire. Chambers most találkozott először a csinos asszonnyal és bár nem ez volt a megfelelő hely és idő, kénytelen volt megállapítani, hogy életében nem látott még ilyen szépet.

- Segítene, kérem? Lehetséges, hogy szédülni fog, én pedig nem bírom el - tekintett kérdően a férfire, aki természetesen azonnal a karját nyújtotta a fiúnak és támasztotta végig, amíg az autóhoz értek.

Harry nem tudott mit kezdeni a rengeteg új információval. Szóval nemcsak sánta és beszédhibás, de allergiás és ha jól vette ki a szavakból, még cukorproblémái is vannak. Ezeket persze Claire elfelejtette megemlíteni, mikor úgymond felfogadta. Becsapva érezte magát. Dühös volt és csalódott.

- Ez annyira igazságtalan! - kiáltott fel, észre sem véve, hogy hangosan kimondta a gondolatait.

- Igen, az – válaszolt Claire - Lou nem ezt érdemelné az élettől, de mikor volt a sors igazságos? - kérdezett vissza, Harry pedig mélyen elszégyellte magát.

- Te jó ég, mi ez a szag? - fintorodott el Claire.

- Reggel véletlen leöntötték kávéval, ami bűzleni kezdett rajta nap közben, aztán gondolom, el akarta nyomni ezzel a parfümmel, nem tudom..

- Parfümmel? Biztosan nem. Lou nem használ semmi ilyesmit, édeskés illatot biztosan nem. Ráadásul ez... - szagolgatta a pólóját – valami olajos és a vállára folyt. Ez vonzotta oda a dögöket. Chambers és Lou is értetlenül állt a dolog előtt egy darabig, aztán Lounak minden tiszta lett. Már tudta, miért ölelgette úgy Zayn, miért simogatta a vállát előszeretettel. Ő kente rá ezt a valamit. Vajon gonosz tréfának szánta? Vagy tudta, mit okozott ezzel?

Csók, drágáim!
Tudom, rövid, ma ennyire futotta. Bocsi🥰
Szeretettel:
Gotti
xx