Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Harminc

- Harry?

- Hm?

- Voltál már annyira boldog, hogy úgy érezted, le tudnád győzni az egész világot? - Louis és Harry a reggeli közös kávézás után egy szintén közös zuhanyzást is beiktattak a napirendjükbe, ami természetesen egy újabb csodálatos szeretkezésbe torkollt. Már nem volt szükség apró játszmákra, kertelés és szégyen nélkül osztották meg egymással legtitkosabb vágyaikat. Végre Louis is képes volt elengedni magát és csak a gyönyörre figyelni, amit egymásban leltek meg, Harryt pedig lenyűgözte a fiú gyengéd, odafigyelő törődése, hiszen ez volt az, amire mindig is vágyott. Lou karjaiban igazi kincsnek érezte magát, akit óvnak, akire vigyáznak, akit becsülnek és akit nagyon nagyon szeretnek.

Lou ágyán feküdtek és átadták magukat a henyélésnek, lévén, hogy szombat reggel senki sem kérhette őket számon, miért is nem kapkodják magukat az iskola felé. Késő este Harry hazatelefonált és elmondta az édesanyjának, hogy nem tölti otthon az éjszakát. Anne persze sejtette, milyen hirtelen program jöhetett közbe egyetlen fiának, de nem tette szóvá és erre minden bizonnyal az volt az oka, hogy Donald hallótávolságon belül tartózkodott.

- Eddig még soha – felelte Harry teljes meggyőződéssel. Lou ragyogó szemei kissé mintha a fényüket vesztették volna hirtelen, ám Harrynek volt még mondanivalója.

- Most érzem először – fordult kedvese felé, akinek már felfelé görbültek az ajkai és gyorsan le is csapott velük Harryéire, hogy kifulladásig csókolja.

Talán meg sem hallották volna a telefoncsörgést, ha nem épp akkor válnak le egymásról. Lou arca édes grimaszba húzódott, de azért válaszolt a hívásra, mivel a kijelzőről bátyja, Lionel mosolygott vissza rá.

- Hi Lio! Mondd!

- Hi Lou! Mondom! 5 perc múlva otthon vagyunk, addigra szedjétek össze magatokat, mert beszélni fogunk! - Lionel indulatoktól terhes hangja aggodalommal töltötte el Louis-t.

- Oké, de...

- Semmi de! Öltözzetek fel és ha jót akarsz, felraksz egy kávét. Liam is jön. - ezzel Lionel bontotta a vonalat. Lou egy darabig tanácstalanul meredt a sötét kijelzőre. Elképzelése sem volt, min húzhatta fel ennyire magát a testvére és főleg, hogy mi köze az egésznek Liamhez. Sebtében otthoni ruhát öltött, Harry pedig visszavette az előző napi viseletét, hiszen nála nem volt váltás, délelőtt még egyikük sem tudhatta, hogyan is fog alakulni az éjszakájuk. Maximum remélhették.

Néhány perc múlva meg is érkezett a három fős indulatos társaság. Lionel tűnt a legmérgesebbnek, Niall inkább csak feldúltnak, Liam viszont szótlanul követte a két férfit és csak a megfeszült vonásai árulkodtak a lelki állapotáról.

- Mi történt veletek? - kérdezte Louis gyanútlanul, miközben kiosztotta a kávékat, amire úgy látszott, nem igazán volt már szükségük.

- Érdekes dolgokat csicseregnek a madarak – kezdte Lio – egy bizonyos Zaynről, avagy Zebráról. Van valami ötleted, miféléket? - Lou elvörösödve vetette le magát a legközelebbi székbe és vádlóón nézett Niallre.

- Ne őt fixírozd, nem Niall bántott! - rivallt rá a bátyja – Elárulnád, miért kellett ezt titkolni előttünk?

Lou felsóhajtott, Harry pedig bátorítólag szorította meg a vállát.

- Nem akartam feszkót és tudtam, hogy abba fogja hagyni – mondta csendesen.

- Persze, mert azt hitted, a fiúja vissza fog menni hozzá. De nem tette, ez egyértelmű. Mi lett volna, ha nem nyugszik bele és újra neked esik? Hm? Hova ment volna akkor Ni érted? A sebészetre? Vagy a hullaházba? - Lionel minden mondata egyre hangosabban hagyta el az ajkait és Lou már azt sem tudta, hová nézzen. Húsz év alatt bátyja egyetlen egyszer sem kiabált így vele.

- Nem lett semmi baj, Zayn lenyugodott. És bocsánatot kért – szabadkozott.

- Te meg, te kis hülye, mindent megbocsájtottál neki, igaz? - kérdezte Liam, aki most először szólalt meg, mióta megérkeztek. - Honnan veszed, hogy őszinte volt, hm?

- Tudom, hogy az volt, mert amikor kirúgta a lábam és észrevette, hogy...

- Hogy mit csinált? - üvöltötte Liam. Olyan hirtelen pattant fel a székéből, hogy az eldőlt és hangos robajjal csapódott a konyha kövére.

- Öööö...

- A lényeg, hogy Zayn megtudta, ki Lou és hogy mit tett a múltban a gyerekekért. És őszintén bánt mindent, ott voltam, mikor exkuzált Lounak. Aztán később engem is felhívott külön és még azért is elnézést kért, hogy annak idején össze-vissza csalt, igaz, akkor elég részeg volt. - mondta Harry.

- Csalt? Téged? Zayn??? - Liam szemei duplájukra tágultak, bár a két fiú nem értette, mi váltotta ezt ki belőle.

- Iiiigen... együtt jártunk egy évig, a nyár elején szakítottunk. De miért fontos ez? - kérdezte Harry.

Liam egészen közel sétált Harryhez és alaposan szemügyre vette. Kezdve a kissé lányos, de annál bájosabb arcával, a hatalmas zöld szemekkel, folytatva a nyurga alakján, a valószínűtlenül hosszú combjain.

- Ti jártatok? Zaynnel?

- Igen, de...  - ráncolta a szemöldökét Harry.

- Liam, hagyd Harryt, ő már az én párom és ezen nem is kívánunk változtatni. Zayn nincs a képben egyáltalán, épp csak az osztálytársunk. És nem fog nekünk többet ártani. Megígérte – szólalt meg békítő hangon Louis. Kezét Haz derekára csúsztatta és védelmezően kissé közelebb húzta magához.

- Na az biztos! - csattant fel Liam. Fogta a farmerkabátját és kiviharzott a házból. A két fiú összenézett és némán megállapodtak abban, hogy egyikük sem érti, mi folyik körülöttük.

- Reggel beugrottunk Liamért, hogy elvigyük reggelizni és akkor kecmeregtek ki az ágyból a te Zebra barátoddal – tisztázta a kérdést Lionel egyetlen mondattal. Lou és Harry álla a padlón landolt, sok mindent el tudtak képzelni, de erre egyikük sem számított.

- Hogy Zayn és Liam? De hiszen ... nem, ez lehetetlen – találta meg a hangját Harry - Hiszen ő egy igazi alfa. És szerintem Liam is...

- Akkor tévedtünk. Valamelyikük nem az. A látottak alapján van is egy tippem, hogy ki – mondta Lionel, és felhörpintette a maradék kávéját.

Egyszerre jelzett üzenetet mind a négyük telefonja, bejövő üzenetet jelezve. Claire küldte őket.

„Szeretettel várlak benneteket este nyolcra vacsorára, legyetek csinosak, lesz egy extra vendégünk"

¤¤¤¤

Zaynnek csaknem másfél órába telt, míg hazasétált. Mivel a pulóvere és a kabátja Liamnél maradt, az út végére csontig átfagyott a vékony pólójában. Még látta, mikor a három férfi bevágódott Lionelék Toyotájába és elviharzottak. Sejtette, hogy Louhoz igyekeztek és csak remélni merte, hogy Louis majd megerősíti, amit ő is állított, hogy rendezték a kapcsolatukat. Azonban a mai napig nem cseréltek számot Liammel, ezért hiába is várta volna, hogy a férfi felhívja, hogy beszéljék át a reggeli konfliktust. Abban bízott, hogy estére lenyugodnak a kedélyek és akkor felkeresheti Liamet. Rettegett attól, hogy elveszítheti. Végre talált valakit, akivel olyasmiket élhetett át, amikre mindig vágyott és Liam karjaiban az lehetett, aki mindig lenni akart. Teste még emlékezett minden apró érintésre, Liam csókjában a szenvedélyre, az érzésre, amikor belé hatolt és úgy feszítette, hogy majd' szétszakadt, ugyanakkor élete legcsodálatosabb élményeit kapta tőle. Akarta még. Nagyon sokat akart még belőle. Lelke mélyén már a jövőjüket tervezgette, bár ezt soha nem merte volna bevallani még önmagának sem.

Este, igen, este visszatér és mindent megbeszél a gyönyörű férfivel. És Liam majd rájön, hogy hibázott, amikor kidobta. És ő meg fog bocsájtani Liamnek, mert...mert... 

Csók, drágáim!
Ez itt a harminc. Fogadjátok szeretettel.
Gotti
xx