Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Tizenkilenc

🔞

Zayn megbabonázva követte az ismeretlen férfit a kevéssé forgalmas utcán. Ha akart volna, se tudott volna szabadulni, mert a vasmarok, amivel húzta maga után erősebben szorította, mint amit valaha tapasztalt. Egy kihalt kis utcácskába rángatta be és rögtön a ház falának csapta arccal a fal felé. Zaynnek fogalma sem volt, mit gondoljon erről az egészről, ő csak egy kalandot szeretett volna, egy alkalmat, amikor végre leteheti a terheit egy időre és átadhatja az irányítást ennek a karizmatikus férfinek. Ő azonban nem úgy tűnt, mintha el akarná csábítani, sokkal inkább támadásnak vélhette, amit a fiú készült ellene elkövetni. Már csak azért is, mert első dolga volt megmotozni a most már halálra rémült Zaynt, s mindeközben fennhangon vallatta, mit is akar tőle.

- Ki vele, ki küldött? - ordította Zayn fülébe.

- Senki, esküszöm, én csak...

- Te csak mi? Mit akarsz tőlem? Csak azt ne mondd, hogy fel akartál szedni!

- Pedig de, én...Istenem, nem fordulhatnék meg? Nem akartam semmi rosszat, tényleg, esküszöm! - könyörgött Zayn. A férfi nagy nehezen végül eltávolodott tőle annyira, hogy megfordulván szembe nézhessen vele. A férfi monstrumként magasodott fölé és Zayn meg volt győződve, hogy soha életében még ilyen szépet nem látott, de a haragtól izzó karamell szemek a lelket is kiijesztették belőle.

- Kérem, én tényleg csak... én azt hittem, azt reméltem...- dadogta zavartan.

- Nem úgy nézel ki, mint egy passzív kismókus – állapította meg tényszerűen az idegen – és láttam, milyen dühösen csaptál a pultra, mikor kijöttem. Mit szalasztottál el, hm? Rotherow küldött? Ő engedett a nyakamba?

- Ki... ki az a Rotherow? Fogalmam sincs, miről beszél. Én Zayn Malik vagyok, csak egy helyi srác, nem küldött senki, se Rotherow, se más, higgyen nekem! - kérlelte Zayn.

- Nos ezt hamar kideríthetjük – mondta a férfi, majd újra a falnak vetette a fekete fiút, de most szemben magával. Egyik kezével szorosan tartotta, a másikkal a vékony bőrdzsekije alatt kutakodott. Mikor megtalálta, amit keresett, Zayn tárcáját, fél kézzel nyitotta ki és az okmányait ellenőrizte pillanatok alatt. Látván a nevét és a születési dátumát, amiből egyértelművé vált számára, hogy a fiú alig múlt tizenkilenc, némiképp lenyugodni látszott.

- Rotherow sose kezdene ilyen zöldfülűekkel, akik összeszarják magukat egy hangosabb szóra. Szóval tényleg csak egy kis szexet akartál?

- Én... igen. Sajnálom... - hajtotta le a fejét Zayn. Sok mindennek nevezték már életében, de beszarinak nem. Igaz, nem is volt soha dolga nála erősebbekkel. Kezdte megbánni, hogy olyasmibe kezdett, ami felett nincs hatalma, de az idegen még mindig annyira vonzotta, hogy nem tudott tisztán gondolkodni. A félelemmel vegyes vágyakozás eluralkodott rajta és bármit megadott volna azért, hogy magához húzza és kikefélje belőle a jövő hetet is. Ugyanakkor mozdulni sem mert, nehogy még inkább felhergelje ezt a csodálatos hústornyot.

- És miért voltál annyira ideges, mikor kijöttél?

- Mert... én csak...nagyon szerettem volna. Én még sosem... én mindig...

- Nehéz kihámozni, mit zagyválsz itt össze, te fiú. Mondd, miért nem a saját súlycsoportoddal kezdesz? Korodbeliekkel, ha? Mert látom, tetkó az van, meg cigi, meg bitang nagy arc, de egyből kiscica leszel, ha a falnak nyomnak. - Zayn most először vett észre a férfi arcán némi változást. Mintha tényleg érdeklődne, a karamell szemek hosszan méregették, ugyanakkor érzelmet nem sikerült kiolvasni belőlük.

- Vagy netán pont ezt szeretnéd?

- Igen, azt hiszem... igen – nyelt nagyot Zayn.

- Akkor hozok neked egy pamutgombolyagot – felelte a férfi gúnyosan, aztán elengedte.