Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Egy

- Louis, kérlek! Muszáj elmennünk a nyitóbálra, ott lesznek a leendő osztálytársaid, a tanáraid, érdemes lenne kicsit ismerkedned velük, mielőtt hétfőn beülsz az iskolapadba... - Claire mintha sosem akart volna kifogyni az ötletekből, ha legfiatalabb gyermeke reintegrációjáról volt szó. Vagy inkább nevezzük reszocializációnak. Egyik szó sem létezik? Nem probléma, Claire ilyen apróságokon sosem akadt fent. Ő csak azt akarta, hogy Louis végre visszatérjen, ha nem is a régi, de legalább valami ahhoz hasonló életbe. Három éve már, hogy árnyéka önmagának, szinte csak vegetál. Az első év a kórházban, a rehabilitáción, aztán a következő magántanulóként, hogy egyáltalán visszazárkózzon a kortársaihoz a tanulás terén. Tavaly már bejárt az iskolájába, de sajnos a régi osztályába már nem mehetett, az az évfolyam már elballagott, neki pedig két évvel fiatalabb volt iskolatársaival kellett együtt koptatnia a padot.

Ha hajlandó lett volna beszélni, akkor sem lett volna közös témájuk, így mindig különcnek, számkivetettnek érezte magát. Eleinte próbálkozott. Odacsapódott kisebb brancsokhoz, szeretett volna belefolyni a beszélgetésbe, de amint az első mondat elhagyta az ajkait, az addigi vidám terefere gúnyos kacagásba csapott át, Louis szíve pedig minden ilyen alkalommal egyre több darabba tört.

Különleges igazgatói engedéllyel a feleleteit megejthette írásban, a testnevelés alól pedig amúgy is felmentést kapott...egész életére...

Claire-nek feltűnt, hogy Louis nemhogy kivirult volna attól, hogy újra társaságban lehet, de még inkább bezárkózott, már hozzá és a testvéreihez is alig beszélt, pedig velük már elég szépen ment, csak akkor kezdett dadogni, ha a családján kívül mások is jelen voltak. Ezért mothertiger akcióba lendült és egy teljes hónapot szánt arra, hogy London összes középiskoláját tanulmányozza. Keresése során nemcsak az oktatás színvonala jutott döntő szerephez, hanem az elfogadó környezet, a családias légkör is előtérbe került. Hosszas hezitálás és személyes látogatás, beszélgetés az igazgatóval előzte meg a döntését, ami végül a croydoni Queen Victoria Gimnáziumnak kedvezett.

Louis utolsó évesként kezdi majd a tanulmányait az intézményben, előbb azonban, mint minden évben a nyári szünet utolsó napján egy évnyitó partit rendeznek, ahol az összes diák és tanár, sok szülő és egyéb munkatárs részt vesz. Zenés-táncos mulatság ez, rend szerint igen jó hangulatú nyárbúcsúztató.

- Anya... tudod, hogy én nem...- kezdte erőtlenül Louis, bár tudta, hogy felesleges. Édesanyja már döntött.

- Nem kell táncolnod, kicsim, de legyél ott, ismerkedj, szerezz barátokat!

- Ki fognak nevetni...

- Nem fognak. Beszéltem az igazgatóval, és...

- Anyaaaa... attól, hogy figyelmeztetik őket előre, még nevetni fognak. Max magukban, míg hátat nem fordítok. Kérlek, anya...nem akarok...

- A kék ingedben gyere, az kiemeli a szemeid színét - zárta le Claire a beszélgetést. Lou visszahanyatlott az ágyára és dühösen fújtatott. Tudta, hogy ezt nem ússza meg.

¤¤¤¤

Harrynek semmi kedve nem volt bálozni. Igazából semmihez nem volt kedve, aminek bármi köze is van az iskolájához és az osztályához. Különösen egyvalakivel nem akart egyáltalán összefutni, de egészen biztosan kénytelen lesz. Zaynnel.

Pár nap híján egy évig jártak és ha lehetne az iskolának meleg álompárja, akkor ők kétség kívül azok lettek volna. Csak hát azok a fránya ajtók...nem nyikorognak eléggé. Ezt Harry akkor szögezte le magában, mikor sikerült olyan csendben benyitnia Zayn szobájába, hogy a fiú észre sem vette. És a másik fiú sem, akit épp a matracba döngölt. Így lett vége a kapcsolatuknak, az előző tanévnek és így lettek álompárból rémálompár...