Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Huszonegy

Másnap este már nem kellett könyörögni Louis-nak, hogy Lionelékkel tartson a vacsoránál. Az előző napi kis fortély annyira bevált, hogy Lou egyszer még a nap közepén is lesétált az éppen a vizsgáira tanuló Niallhez egy kis beszélgetésre. Nem volt különösebben mélyen szántó eszmecsere, többnyire a szakosodásáról kérdezte az ír fiút, aki elmondta neki, hogy leginkább a gyerekgyógyászat érdekli, de mégiscsak nyitás volt, amit Niall nagyon értékelt és boldogan írta meg a fejleményeket Lionak és Claire-nek is.

Aznap este kínait ettek. Kilenc illatú csirkét, szezámmagost, királyrákos chow meint, vegyes zöldségeket és az elmaradhatatlan csípős marhát, ami Lionel kedvence volt.

-Ugye azt tudod, hogy a mai éjszakádnak ezzel annyi? - kérdezte Niall pimaszul.

- Meeeeert? - nézett döbbenten rá Lio.

- Hát csak nem képzeled, hogy a lángoló szádba megengedem, hogy bevedd a ...

- Héj, héj, ugye ezt nem előttem akarjátok megbeszélni? - szólt rájuk félig feddően, de széles vigyorral Louis. A két fiú elnevette magát, aztán folytatták a vacsorát. Egészen addig, míg meg nem szólalt a csengő. Niall nyitott ajtót, hisz ez az ő háza volt, bár a látogatók többségét Lio családja tette ki. Neki ugyanis minden rokona Írországban maradt.

Lio és Lou nem tudták pontosan kivenni, kivel és mit tárgyalt Niall, de abban már biztosak voltak, hogy nem egy ismerős állt odakint.

- Lou! Egy lány van itt és veled akar beszélni – mondta Niall, visszatérvén az étkezőbe.

- Egy lány? Velem? - kérdezte meglepetten Louis.

- Meglepő, mi? - kacagott fel Niall. Több idejük azonban nem volt a poénkodásra, mert a leányka megunta a várakozást a bejáratnál, és becsörtetett az étkezőbe.

- Lou! Louis! - kiáltotta volna, de a hangja elcsuklott, mikor szemben állt az ő hősével.

- Wa...Waliyha? - Lou szeme a döbbenettől hatalmasra tágult. Három éve nem látta az akkor még épp csak serdülő kislányt, aki azóta gyönyörű fiatal hölggyé érett. Pillanatok műve volt az egész. Az egyikben Liyha még a helyiség közepéről bámulta Lout, a másikban már a nyakába borulva zokogott.

- Én hősöm! Én drága hősöm! - kántálta, Louis pedig a dereka köré fonta a karját és csak szorosan ölelte, szíve beleremegett a viszontlátás örömébe.

¤¤¤¤

- Ho...hogy találtál mmmeg? - kérdezte hosszú percek múlva, mikor már újra meg tudott szólalni.

- Elmesélek mindent, de nem mehetnénk valahová félre? - kérdezte Liyha.

- Ddehogynem, ott a sssszobám az emeleten – terelte a lépcső felé Lou a lányt. Niall értetlenül nézett Liora, aki nem értette jobban a jelenetet nála. Waliyha észrevette az érdeklődő tekinteteket és visszafordult.

- Ő mentette meg az életem – mondta, aztán követte Louis-t a szobájába.

- Ccccsüccsenj le – mutatott az egyik kényelmes fotelre Lou, de Liyha nem akart távol lenni tőle most, hogy végre megtalálta, ezért mellette foglalt helyet az ágya szélén.

- Ha tudnád, mennyit gondoltam rád – bújt újra hozzá. De soha semmit nem hallottam felőled a történtek után. Nem mehettem be meglátogatni, mert nem voltam még tizennégy, aztán mikor kiengedtek, nem tudtam, hol keresselek.

- Nnos igen, mi... én... eeeléggé... szóval nnem akartam látni ssssenkit – sütötte le a szemét Lou.

- Ezt megértem, valószínűleg én se akartam volna – felelte Liyha.