Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Huszonnyolc

A másnap délután ugyanúgy Louis szobájában sötétedett Harryre, mint az előző nap. Az iskolában viszonylag kevesebb idejük jutott egymásra, köszönhetően Harry emelt szintű biológiájának és a dupla testnevelés órának, amit érthető okokból Louis kihagyott. De hazafelé már együtt sétáltak és ha valaki rájuk nézett, nem látott mást, csak két vidám fiatalt akik nem tudják levenni a szemüket egymásról.

Niall és Lio odalent beszélgettek, mikor a két fiú megérkezett. Úgy tűnt, nagyon tervezgetnek valamit, de sem Lou, sem Harry nem kívánt hosszabban belefolyni a diskurzusba, hamar eltűntek a pácolt fa ajtó mögött, hogy végre kettesben lehessenek.

Mindketten a sarokba hajították a jobb sorsra érdemes táskáikat, a következő pillanatban pedig már egymás ajkán csüngtek, mintha eleve oda tervezték volna őket.

- Egész nap erre vártam – mosolyogta Harry.

Louis gyengéden fogta a kezei közé Harry arcát, hüvelykujjaival a járomcsontját simította végig, a többivel a nyakán át a dús, göndör hajba túrt. Imádta a folyékony bársony érintését az ujjai közt, miközben az édes ajkak íze a nyelvét kényeztette. Hosszan, nagyon hosszan csókolta Harryt, aki örömmel viszonozta minden mozdulatát. Mindketten remegtek, mire el tudtak szakadni egy pillanatra egymástól. Harry zihálása és fátyolos tekintete szinte szárnyakat adott Louis-nak, aki nem is várt tovább. Az ágy felé terelte Harryt és mikor a fiú leült a matracra, szorosan mellé helyezkedett el. Fél lábán térdelt, hogy magasabb lehessen kicsit. Harry várakozva és egyben vágyakozva tekintett fel rá, Lou pedig ha akart volna, se tudott volna ellenállni. Visszahajolt az érzéki ajkakra és újra birtokba vette őket.

- Mmmm... - morgott a csókba Louis – annyira finom vagy... - Harry apró, halk sóhajai betöltötték az elméjét, a világ egészen apróra zsugorodott körülöttük, csak ők ketten léteztek és a szerelmük, ami végül kibírta a legnagyobb próbatételt, amit eddig elképzelni tudtak. Louis ajkai Harry arcán át csúsztak a hosszú, kecses nyakára, bőrének és hajának illata euforikus hangulatba hozta.

- Lou... - suttogta Harry, de nem folytatta, vagy nem is akart semmit mondani, vagy hirtelen elfelejtette, mikor a kék szemű fiú fogai a lüktető erébe fúródtak. Beszéd helyett inkább a tettekre koncentrált, ujjaival Louis pulóvere alá siklott és a forró bőrön csúsztatta fel a tenyerét, kitapintva a megfeszülő izmokat.

Lou is felbátorodott, Harry kulcscsontjáról a mellkasára simított, tenyere alatt szinte izzott a göndör fiú bőre. Felemelte a fejét, hogy a smaragdokba nézhessen, várva egy jelet, hogy Harry esetleg meg szeretne állni, de pont az ellenkezőjét tapasztalta. A zöld szemek éhesen tekintettek vissza rá, pupillái szinte elnyelték az íriszét. Hevesen zihált és a következő percben elhúzódott egy picit. Épp csak annyira, hogy a V nyakú pólóját megragadja és a feje felett áthúzva a táskáik mellé hajíthassa a sarokba. Louist letaglózta a látvány. Most először ült előtte Harry félmeztelenül. Göndör, gesztenyebarna haja a vállára omlott, hibátlan, egészséges bőre enyhén rózsapír árnyalatot vett fel az izgalomtól, mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt. Annyira szép volt...annyira gyönyörű...annyira tökéletes...

Harry Louis pulcsijáért nyúlt, tudta, hogy neki kell egy kicsit kezdeményezőbbnek lennie, lesegítette hát róla is a felsőt így most már bőr a bőrrel érintkezhetett, ami mindkettőjük leghőbb vágya volt.

Szoros ölelésben, mellkas a mellkason reszketett, ajkaik újra megtalálták egymást, nyelveik gyönyörtáncot jártak, Louis megdöntötte Harryt a párnája felé, a könyökén támaszkodva csókolta tovább a cseresznye ajkakat. Finom kezei a fiú oldalát simogatták, Harry pedig önkéntelenül fellendítette a csípőjét, hogy kifejezze végtelen vágyát.