Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Negyvenkettő

Liam a kanapéra fektette Zaynt, feje alá egy puha párnát dugott, lefejtette róla a köré tekert kiskabátot és a hálóba indult egy vastagabb takaróért, amitől azt remélte, hogy gyorsabban átmelegíti majd a fiút. A termosztátot is magasabbra állította, mert most, hogy az első sokkon túl volt, saját magán is érezte, mennyire átfagyott a teste. Felhúzott egy thermo pulóvert, a barna plüss pokrócot pedig Zaynre terítette. El nem tudta képzelni, hogy lehet valaki olyan szívtelen, hogy az utcára dobja a fiút egy szál rövid ujjú ingben. Hisz odakint fagypont körüli a hőmérséklet, pillanatok alatt kihűlhetett volna!

Zayn meg sem moccant, mialatt Liam elrendezgette a testét és gondosan betakargatta. Vigyázva, hogy ne ébressze fel, tűrte be a pokrócot minden oldalon, hogy a leghatékonyabban melegítsen. Csak futó pillantást vetett a karjára, de rögtön meg is állt a mozdulatban, mikor feltűnt neki a tűnyom a vénáján és a halványuló zöldes-lilás foltok körülötte. Ne Zayn... kérlek, mondd, hogy nem drogozol! Nyüszített fel magában. Képtelen volt megvárni, míg a fiú felébred, azonnali választ akart, ezért rázogatni kezdte.

- Zayn! Kelj fel, hallod? Ébredj!

- Miiiiivaaaan??? - zúgolódott Zayn a párnába bújtatva az arcát.

- Drogozol? Válaszolj! Drogozol? - kérdezte ingerülten.

- Neeeeemmmmhhh... - motyogta Zayn, aztán már csak a hortyogását hallotta. Nem tartotta elég meggyőzőnek a fiú válaszát, ezért lefotózta a karját és elküldte üzenetben Niallnek.

Liam: Cső, Ni! Mondd, ez szerinted egy drogos vénája?

A férfi fel-alá járkált a lakásban, amíg a három kis pötty ugrált a telefonja kijelzőjén, jelezvén, hogy Niall a válaszát pötyögi. Végre úgy öt perc múlva pittyent a készülék, mikor már azon volt, hogy felhívja, mi tart ilyen sokáig.

Niall: Nem hinném. Csak egy szúrásnyom van, amivel lehet ugyan, hogy drogot vittek be, de maximum egyszer. És azt sem most, mert a tűnyom már majdnem begyógyult. Én inkább arra tippelnék, hogy infúziót vagy vért kaphatott, és a balfasz doki szétcseszte a vénáját.

Liam: Infúziót? Vért? De miért? Mikor?

Niall: Honnan tudjam, basszus? Azt se tudom, kié ez a kar! Rázoomoltam, annyit tudok mondani látatlanban, hogy a seb minimum tíz- tizenkét napos, lehet több is. A véraláfutások nehezen gyógyulnak, azoknak már el kellett volna tűnniük ennyi idő alatt, ezért hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy vérhígítót kapott az alany, tehát vagy eltört valamije, vagy műtötték. Ezt azért adják, hogy megakadályozzák a vérrög képződést, ami jó, de ugye ezeken a bevérzéseken meg pont lassítja a gyógyulási időt. Elég kimerítő a válaszom, vagy csatoljam az orvosi kézikönyvem vonatkozó bekezdéseit? Amúgy kié ez a kar?

Liam válaszra sem méltatta leendő sógorát, nyomban kitakarta az alvó Zaynt és kigombolta az ingét. Tudni akarta, mi történhetett a fiúval a távollétében. Abban biztos volt, hogy nem tört el semmije, de ha műtötték, akkor miért??? A temérdek zúzódással nem is foglalkozott, bár észrevette őket és el is borzadt rajtuk, ám ő most másra volt kíváncsi. Sebhelyet keresett a testén, amit meg is talált a jobb oldalán. Nem volt túl nagy, Liamet mégis halálra rémítette. Katonaként ezer meg egy lőtt sebet látott, bármikor kiszúrta, ha a szeme elé került egy. És az ott az volt Zayn oldalán, és bár nem volt túl jó anatómiából, azt meg tudta ítélni, hogy irtó közel a májához.

Istenem, Zayn... mibe keveredtél???

Elnézte az alvó fiú mozdulatlan testét. Zaynnek csak a mellkasa emelkedett és süllyedt egyenletesen, Liam szíve pedig összefacsarodott. Mi mindenen mehetett keresztül az ő Zaynie-je, míg nem látta?