Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Huszonhárom

🔞

Liam ráérősen kortyolgatta a kávéját. Zayn nemrég ment el, mindenféle értelemben, most volt néhány órája, amit magával és a gondolataival tölthetett. Szerette volna megtervezni a jövőjét, immáron annak a függvényében, hogy megtalálta a helyét, azt a hivatást, ami igazán neki való.

Alig múlt tizennyolc, mikor jelentkezett a tengerészgyalogsághoz. Hosszú és körültekintő utánajárás, rengeteg órányi vívódás után hozta meg a döntését, majd jelentette be a családjának. Claire sírva rimánkodott, hogy ne tegye, ne hozza magát ilyen veszélyes helyzetbe, ikerbátyja, Lionel, felpattant az asztaltól és válogatott káromkodásokkal fejezte ki nemtetszését. Egy-két napnál többet sohasem töltöttek külön, és belegondolva, hogy így akár hónapokra is eltűnhetnek egymás szeme elől, Liot kétségbe ejtette, elképzelni sem tudta, hogyan lesz ez kivitelezhető.

Lou volt az egyetlen, aki felállt, mellé sétált és a vállára tette a kis kezét. „Azt tedd, amit a legjobbnak látsz, értünk ne aggódj, megleszünk" mondta az akkor éppen serdülő tinédzser fiú. Pont tőle nem várta ezt a reakciót, azt hitte, Lou fog a legjobban kiakadni, mégis ő volt a legelfogadóbb a döntésével szemben. Látszólag.

Napok kérdése volt csak, hogy kiderüljön, öccse azt tette, amit tennie kellett, de odabent a kis lelkében ezt a meccset magával kellett lejátszania és igencsak vesztésre állt. Míg Claire és Lionel kiadták a bánatukat vagy éppen mérgüket és nem fogták vissza magukat egy pillanatig sem, hogy megpróbálják lebeszélni, addig Lou magába roskadt, naphosszat ült a szobájában a fülessel a fején, még a vacsorához hívó szót sem hallotta meg. De nem is akarta, mindenre vágyott, csak az evésre nem, sokszor épp csak annyit volt hajlandó magába erőltetni, amennyit a betegsége miatt muszáj volt. A tanulást is hanyagolni kezdte és a barátaival sem járt el, pedig igen mozgalmas közösségi életet élt.

Tizenkét éves létére már CsK volt az iskolai futball csapatban, és a diákönkormányzatban is jelentős szerepet vállalt. Édesanyja és bátyjai is értetlenül álltak az eset előtt, nem tudták mire vélni Louis hirtelen változását egészen addig, míg egyszer Liam nem bírta tovább és életükben először hangos veszekedésbe kezdett vele, mivel megelégelte, hogy a fiú minden kérdésre csak a vállát vonogatja. „Basszus Boo, nehezedre esne egyszer normálisan felelni, ha kérdezlek? Mi a fene ütött beléd, hetek óta hozzád se lehet szólni? Tudod, milyen frusztráló?"

„Frusztráló? Tényleg?" vágott vissza Louis. Felpattant az ágyából és közvetlenül Liam arcába fröcsögte a mondani valóját. „És az szerinted mennyire frusztráló, hogy alig pár hét múlva elveszítem az egyik testvéremet? Ha? Nem azért, mert el KELL mennie, hanem mert el AKAR menni! El akar hagyni! Tudod, milyen az, mikor te vagy a fej, van két erős karod, két megbízható, soha cserben nem hagyó végtagod és egyszer csak az egyiket levágják? Csak úgy huss, nincs tovább? Azon vagy kiakadva, hogy vonogatom a vállam? Szerinted én mennyire vagyok kiakadva, hogy elveszítelek, Liam? Ezerszer nézném inkább, hogy vállat vonsz, minthogy egyszer csak az üres széked nézzem a vacsora asztalnál!" Az utolsó szavakat már elfúló hangon, zokogva ejtette ki, Liam pedig csak magához vonta, ölelte a kócos buksit és a feje búbját puszilgatta. „Héj, Babszem...nem hagylak el, eszemben sincs, amikor tehetem, mindig hazajövök majd, meg ott a net, facetime, bármikor dumálhatunk. Ezt akarom csinálni, már rég tudom, hogy a katonaság vonz, de amikor csak lehetőségem lesz, hazajövök hozzátok" Louis hosszú percekig sírt még bátyja karjaiban, mert amit az agya megértett már rég, azt a szíve nem akarta elfogadni.

Eljött a búcsú napja, szem nem maradt szárazon, ölelések, puszik és ígéretek váltogatták egymást, míg a busz motorja fel nem zúgott, jelezvén, hogy ideje felszállnia annak, aki komolyan gondolja, hogy tengerészgyalogos akar lenni. Addig integetett, amíg csak látta őket, édesanyját Emil tartotta a karjaiban, Louis-t pedig Lionel. „Vigyázzatok magatokra, én pedig igyekszem vigyázni rátok!" gondolta magában, ahogy szerettei egyre távolodó alakját nézte.