Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Harminckettő

Zayn a vasárnapot teljes apátiában töltötte. Fel sem kelt az ágyból, csak a plafont bámulta egész nap, gondolatban ezer és egyféle módon újraírta az előző nap történteket, de minden alkalommal, mikor egy kis időre magához tért és beengedte a külvilágot, újra és újra szembesülnie kellett a sötét valósággal. Liam elhagyta őt.

Már ha lehet ezt elhagyásnak nevezni, hisz sosem mondták ki, hogy ők ketten együtt vannak. Nem is volt szükségük címkékre, szép volt és jó és...tökéletes. Miért kell mindennek elszaródnia egy pillanat alatt? Miért nem lehet Liam csak egyszerűen egy jó pasi, aki csodásan néz ki, isteni az ágyban, akivel megoszthatja a gondolatait, de főleg az érzéseit minden félelem nélkül, mert tudja, hogy nála jó kezekben van... Nem... Liam Kibaszott Paynnek pont Louis bátyjának kell lennie, aki oroszlánként védelmezi az öccsét. Szívás...

Szerencséjére Wal a barátnőivel töltötte a napot és csak késő este keveredett haza holtfáradtan, így nem kellett magyarázkodnia, hogy miért ilyen levert. Trisha pedig... ő csak aludt egész nap, mintha ez lenne az életének egyetlen célja mostantól. Talán az is volt..

A hétfő azonban nem kegyelmezett, kérés nélkül is eljött, sokkal gyorsabban, mint szerette volna és nem sokkal kilenc előtt ott találta magát az osztályterem előtt, karikás szemekkel, csapzottan, és senkivel sem akaródzott beszélgetnie. Miss Willans egy fél szekundumig sem tudta lekötni a figyelmét, amúgy sem volt erőssége a kémia, sokkal jobban szerette a kreatív tantárgyakat, mint a zene vagy a rajz.

Álmodozva, irigyen tekintgetett Harryék felé, akik tökéletes harmóniában ültek egymás mellett, észrevette a lopott kis pillantásokat, érintéseket, amiket váltottak és amikre egyre inkább úgy érezte, neki is szüksége lenne. Hetekkel ezelőtt totális giccsnek gondolta volna ezeket, most azonban bármit megadott volna azért, hogy Liam így nézzen rá, így érjen hozzá. Még mindig érezte a gerince vonalán a férfi utolsó gyengéd simogatását, mikor megemlítette, hogy Zebra a beceneve. Mielőtt elszabadult a pokol...

- Zayn Malikot várják az igazgatói irodában! Figyelem, Zayn Malik sürgősen fáradjon az igazgatói irodába! - a hangosbemondó zajára figyelt fel hirtelen, miközben húsz érdeklődő tekintet szegeződött rá. Fogalma sem volt, miért hívatják, hisz egy ideje nem követett el semmit, azoknak az időknek már rég vége, mikor a haverjaival szünetekben trollkodtak az iskolai WC-ben, vagy a folyosókon. Mindenesetre fogta a cuccait és „lefáradt" Mr Godfrey irodájába, ha már ilyen szépen kérte...

¤¤¤¤

Harry és Louis kézen fogva várták a gimnázium előtt, hogy Niall felvegye és hazafuvarozza őket. Harry a legtöbb időt már náluk töltötte, szinte csak aludni járt haza, néha még azt sem. Lou magához húzta Harryt egy ölelésre, élvezte a fiú hajának illatát, a szuszogását a nyakában. Mást nem tehettek, hisz nyilvános helyen voltak, bármennyire is szerette volna megcsókolni kedvesét, várniuk kellett, míg becsukódik mögöttük a szobaajtó.

- Te sem láttad Zaynt, mióta kihívatták? - kérdezte Lou.

- Nem. Felszívódott, pedig annak már legalább öt órája, ilyen sokáig semmi sem tart.

- Rossz érzésem van – sóhajtott fel Louis – Mi van, ha ...

- Megfordult a fejemben, de... nem tudom, tényleg nem – felelte Harry. Niall végre megérkezett, Lionellel együtt, el is felejtették, hogy a férfi ma szabadnapos. Beültek a hátsó ülésre és alig várták, hogy hazaérjenek.

- Mi a helyzet, srácok, minden okés volt a suliban? - kérdezte Niall a visszapillantóból tekintve rájuk.

- Aha, semmi extra. Viszont Zayn...