Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Harminckilenc

🔞

- Ez...ez...Harry... - Lou akkora gombócot érzett a torkában hirtelen, hogy úgy érezte, menten megfullad. Reszkető kezeivel lökte fel magát, hogy szerelméhez szaladjon, de elfeledkezett arról, hogy lecsatolta a műlábát, így kis híján orral a földbe csapódott. Lionel kapta el és ültette vissza az ágyra, láthatóan sokkos állapotban volt, ami nem is csoda. Pár perce még azon aggódott, hogy Harry már nem tartja vonzónak, most pedig azt kívánja, bár úgy lett volna, még azzal is könnyebben megbirkózott volna, mint a tudattal, hogy valaki kezet - jelen esetben lábat - mert emelni az ő szépséges kis hercegére.

- Donald volt? - nyerte vissza a hangját végül, mire Harry csak egy tétova bólintással felelt.

- Megölöm! Én megölöm, esküszöm! - kiabálta magából kikelve.

- Arra egy kicsit várnod kell, Babszi, ugyanis az előbbi félhibbant állapotodban sikeresen eldeformáltad a lábikódat - emelte fel a művégtagot Lionel, hogy Louis is láthassa, milyen kárt okozott - Felhívom Vincentet, hogy ki tudja-e neked kalapálni addig, míg csináltatunk egy másikat. Téged pedig, Harry, beviszlek az ügyeletre és csináltatunk egy röntgent, hogy nincs-e eltörve néhány bordád.

- Szükségtelen, köszönöm, jól vagyok. Fáj, de nem hinném, hogy eltört volna. - mondta Harry szégyellősen. Odakuporodott Louis mellé inkább és a vállára hajtotta a fejét.

- Sajnálom, Loulou. Tudom, hogy szólnom kellett volna, de féltem, hogy hülyeséget csinálsz. Hogy esetleg bosszút akarsz majd állni. Tudom, milyen védelmező vagy, ha a szeretteidről van szó. Mindannyian azok vagytok. És... csak annyi minden történt az elmúlt hetekben... de az meg sem fordult a fejemben, hogy azt fogod hinni, már nem akarlak.

Lou felegyenesedett és maga felé fordította Harryt.

- Miért tette ezt az az állat? - kérdezte fojtott indulattal.

- Beszólt valamit a seggemről. Hogy biztos jól megtöltik, azért nem járok haza mostanában. Én meg felkaptam a vizet és ahelyett, hogy elengedtem volna a fülem mellett, ahogy szoktam, visszavágtam, sorry, erről lemaradtál, de nem álltam meg, mentem a konyha felé. Ő meg fellökött és ahogy estem előre, utánam taposott a bakancsában. Azért ilyen csúnya, mert csak egy vékony póló volt rajtam, a pulcsi jobban megvédett volna.

Louis szája résnyire szűkült, ahogyan a szemei is. Mélyeket lélegzett az kitágult orrcimpáin keresztül, úgy próbálta türtőztetni magát.

- Donald a műfaterod? - kérdezte Lionel, aki közben lefixálta a barátjával, hogy próbál valamit kezdeni a művégtaggal, hogy legalább ideiglenesen hordani lehessen.

- Igen.

- És az anyukád mit szólt ehhez?

-Anya azonnal kiadta Donald útját, de mivel a ház közös, időt kell adnia, hogy elköltözhessen, na meg meghirdetni a házat eladásra, hogy elfelezhessék az árát. Donald nem hajlandó mozdulni, mi pedig nem tudunk, szóval... egyelőre patthelyzet van.

- Na akkor vázolom a helyzetet - vette át a vezető szerepet Lionel - Ott nyilván nem maradhattok, ez vitán felül áll. Beszélek anyával és ha megengedi, ami felől egyébként nincs kétségem, anyukád odaköltözik hozzá. Ti eldöntitek Babszemmel, hogy itt vagy ott akartok lakni. Én pedig ellátogatok hozzátok és kiverem a szart is abból a rohadékból. Ne...ne nézz így, Harry! Azt gondoltad, hogy annyiban hagyjuk? Hát tévedtél. Te már közénk tartozol, ha tetszik, ha nem, s mint olyan, a család védelmét élvezed.

- Ne Lio... én nem akarom, hogy bajba keverd magad miattam! - állt fel Harry ijedten. Ha a rendőrséghez fordul, még te ütheted meg a bokád.

- Ha a rendőrséghez fordulna, amit kétlek, akkor az is ki fog derülni, hogy ő mit tett, szóval nem hinném, hogy ezt megkockáztatja.