Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Tizenhárom

- Menj, zuhanyozz le, tudod, mit hol találsz! Én addig bevágom ezt a mosógépbe – Niall hangja nem tűrt ellentmondást. Aki nem ismerte, meg nem mondta volna a kis ír manóról, milyen harcias tud lenni. Százhetvennégy centi tömény akaratosság. Lionel annak idején pont ezért szeretett bele. Azt hitte, egy kis gyámolításra szoruló cukorfalat és bár már abban a hitében is odavolt érte és mindenáron meg akarta hódítani, mikor jobban megismerte a harcias énjét, az még tovább tüzelte a vágyát, később a szerelmét. Több, mint két éve tartott már szenvedélyes kapcsolatuk, és nem is tervezték befejezni. Mindketten hosszú távon gondolkodtak és voltak távlati terveik egymással, de nem beszélték még ezt át, egyelőre minden jó volt úgy, ahogy volt.

Louis az elmúlt két évben nagyon megkedvelte Lionel választottját, és tökéletesen meg is értette a testvérét, hogy miért nem akar megszabadulni Nialltől.

- Figyu... légyszi ne hívj fel senkit, amíg ... rendbe szedem magam. És utána se... - kérlelte Louis.

- Ez csak rajtad múlik, bro. Azt megígérem, hogy addig nem teszem, míg fürdesz. Legyen ez egyelőre elég – nyugodtság áradt a fiúból miközben bepakolta a mosógépet és elindította a kívánt programot. Louis az emeletre tartott, hogy vegyen egy gyors zuhanyt és próbálja némiképp rendezni a gondolatait. És az érzéseit. Nem tudta eldönteni, melyik a nagyobb feladat. Túl hamar végzett mindennel, de nem volt bátorsága húzni az időt, most Niall az egyetlen szövetségese, nem veszíthette el a jóindulatát. Mire leért, a kedvenc Yorkshire teája az asztalon gőzölgött.

- Bocs, de nem hoztam diabetikus kekszet, nem számítottam ma rád – szabadkozott Niall.

- Ugyan... amúgy sem vagyok éhes – hajtotta le a fejét Louis.

- Nos, a mosógép adott nekünk két és fél órát a szárítással. Akkor bele is kezdhetnénk, ha elhelyezkedtél. Mi volt ez? Bántott valaki? Zaklatnak a suliban? - Niall kristálykék szemei komolyan meredtek Louis azúrjaiba, tekintete olyan átható volt, hogy Louis még azt is elfelejtette, mit akart hazudni.

- Csak az emlékek – vette fel végül a fonalat.

- Aha... - bólogatott Niall – az emlékek. Ja azok ilyenek, csak jönnek-mennek, rád törnek a gimi vécéjében, miegymás...

- Igen, mert... mert én...

- Mert te?

- Meeert...én...

- Add fel, Babszem, nem megy ez neked! – állt elé Niall és már egyáltalán nem volt nyugodt. Érezte, hogy Louis csak kifogásokat keres, és ettől haragra gerjedt – Idefigyelj! Egy szemétláda sem érdemli meg, hogy védd a seggét, oké? Akármivel zsarol, akármit tett, tudni akarok róla! És felejtsd el a mellébeszélést, mert kezdek feszült lenni!

- Jó oké... - adta meg magát Louis – egy srác az osztályból. Igazából semmi különös, csak a pasija otthagyta, mert ő megcsalta és most velem barátkozik, a fiúnak pedig ez nem tetszik és meg akart félemlíteni, hogy ne reméljek semmit Harrytől. Röviden ennyi. De nincs is jelentősége, mert... már mindegy. Úgy tűnik, kibékültek – tette hozzá szomorúan.

- Mit csinált veled az a fasz? - kérdezte dühösen Niall.

- Cccsak nekinyomott a falnak... - füllentette Lou.

- Az épp elég olyasvalakinek, aki... akit ennyire nem szabadna... jaj baszki. Pont eltalálta, mit kell tennie, mi? - túrt szőkésbarna hajába Niall.

- Ja.

- Ugye tudod, hogy ez nem játék? El kell mondanod az osztályfőnökötöknek. Vagy az igazgatónak. Ez iskolai zaklatás, terror, nem maradhat büntetlen!