Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Kivezetés

Liam épségben hazatért tíz nap elteltével, de az öröm nem tarthatott sokáig, már a következő héten újabb hadműveletre hívták. Minden alkalommal egyre nehezebb szívvel hagyta ott az ő hollóhajú szerelmét, aki minden alkalommal egyre nehezebben tett úgy, mintha ez nem viselné meg. A sok aggódás és félelem lassan kezdte felőrölni az idegeiket, ezért a nyár közepén úgy döntött, más módon is tudja szolgálni a hazáját. Olyan módon, amivel nem sodorja magát újabb és újabb életveszélyes helyzetekbe. Július végétől kiképző tisztként funkcionált az Angol Királyi Haditengerészet dorseti bázisán. Bár hét közben így sem tudott hazamenni, a hétvégéi szabadok voltak és már péntek délután indulhatott Zaynhez, aki forró csókokkal és még forróbb szerelemmel várta haza. Augusztusban a fiú letette a vizsgáit, megkapta a bizonyítványát, és nekiláthatott annak, hogy a terveit megvalósítsa...

- Szép jó reggelt kívánok a mélyen tisztelt egybegyűlteknek! Igazán boldoggá tesz a tudat, hogy alig fél órával a kihirdetett kezdés után végre a teljes szakasz felsorakozott és el is kezdhetjük a mai kis szeánszunkat... Ha valaki van olyan szerencsés, hogy még nem ismerne, Liam James Payne őrnagy vagyok. Örülök a széles jókedvüknek, de tájékoztatásul közlöm, hogy láttam a Payne őrnagy című filmet és ismerem az összes Payne őrnagyos viccet, amit a nevem összecsengése miatt az újoncok kitaláltak. A helyükben inkább a vigyázzállást gyakorolnám a szabadidőmben, mert attól, hogy maguk híradósok lesznek, még nem árt, ha tudnak sorakozni. Nem kívánok minden reggelt azzal kezdeni, hogy a soraikat igazítom. Masters!

- Jelen! - lépett előre egy testes barna férfi a neve hallatán.

- Információim szerint maga katonai középiskolából érkezett közénk.

- Igen, uram!

- Akkor nyilván van némi fogalma arról, mi a rend és a fegyelem. Megkérdezhetem, hogy mégis mi olyan halaszthatatlan hajnali kettőkor, hogy a beléptető kamerák kereszttüzében kótyagosan térjen vissza a bázisra?

- Jelentem uram, hibáztam, nem fog többet előfordulni!

- Azt nagyon remélem! És hogy biztosan az eszébe véssük a tanultakat, húsz kör futás a salakos pályán. Indulhat!

- Igen, uram! - tisztelgett Masters, majd nekilátott letölteni a büntetését.

- Claridge!

- Jelen! - lépett elő a megszólított fiatal szőke fiú.

- Miért van sportcipőben? - a fiú a füle tövéig elpirult zavarában.

- Jelentem, a bakancsom... öhm... nagyon szorítja a lábam.

- Ó igen? Akkor még véletlen sem arról van szó, hogy néhány tréfás kedvű társa kutyaszarral tömte tele őket, ugye? - a fiú arca ennél vörösebb már nem lehetett volna, de lehajtott fejjel hallgatott.

- Claridge! A betyárbecsületet díjazom, a hülyeséget azonban nem. Ha nem kívánja megnevezni a társait, elfogadom, de ez esetben maga lesz az, aki csatlakozik Mastershez a futópályán. Ha már úgyis sportoláshoz öltözött.

A sorok közül néhányan felnyihogtak, ám Liam még nem fejezte be az eligazítást.

- Delgado és Cooper! Ez a kis ajándék a maguké. - mutatott a mellette lefektetett két hátizsákra. - Lépjenek elő és vegyék a vállukra! - a két meglepett újonc azonnal tette, amire tekintélyt parancsoló felettesük utasította őket. Felnyögtek, mikor a zsákok súlyát megérezték, és elfintorodtak, mikor a szúrós szag az orrukba kúszott, de hallgattak, mint a sír.

- Gondolom, nincs kifogásuk egy kis tréfa ellen akkor sem, ha maguk a szenvedő alanyai. Ez a huncutság az én ajándékom, a szag pedig a két kutyaszaros bakancsból jön, amit a tíz kiló nedves homok tetejére csempésztem. Kicsit ástam még hozzá, önszorgalomból, tekintsék ezt a személyes ajándékomnak! Fogadják szeretettel! Most pedig indulás és húsz kör a zsákokkal a hátukon! Egy- kettő! - Liam sok mindent elnézett, ő is volt fiatal, de a kiközösítést és az aljas „csicskáztatást" sosem szenvedhette. Mikor látta a két férfit előző nap a homokban ürüléket keresni, már tudta, mire készülnek, csak arra nem, hogy ki ellen. De reggel, mikor a vézna szőke fiút sportcipőben látta, már minden világos volt.