Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Negyvenhat

Liyha: Zayoooo! Valami van anyával, haza tudsz jönni?

Zayn: Mi van? Baszki, baj van????Persze, mindjárt ott vagyok!

Liyha: Semmi baj nincs, sőt, pont, hogy valami nagyon jó dolog történik és szeretném, ha látnád!

Zayn: Megyek. Illetve megyünk, pár perc. Kitartás, Pipi :)

- Szívem, haza tudnál vinni hozzánk? - kérdezte Zayn Liamtől a fenséges korai vacsora után, amit nemrég fogyasztottak el.

- Hogyne - puszilta meg szeretettel Zayn halántékát a férfi. Ez valami családi vonás lehetett a Payne/Tomlinson fiúknál, hogy a szerelmük legékesebb bizonyítéka (többek között) a halántékpuszi volt. - De miért ilyen hirtelen? Baj van?

- Nincs - mosolyodott el Zayn - Csak szeretnélek bemutatni az anyukámnak.

- Hűha, akkor húzzak frakkot? Jaj Istenem, hol a láncos aranyórám? - tapogatta meg a zsebeit drámaian a férfi. Ami azért volt vicces, mert nem is viselt semmit a felsőtestén.

- Hülye! - kacagott fel Zayn. Csak fedd el valamivel az érzéki testedet, nehogy a családi asztalnál kedvet kapjak a mellkasod nyalogatására...

- Mert miért? Én kifejezetten szeretem, ha nyalogatsz...bárhol, ha már itt tartunk - húzta még kicsit Liam.

- Anya biztos díjazná - gondolkodott el Zayn. Élvezte a kis évődésüket a kedvesével, ugyanakkor siettette volna is Liamet, hogy induljanak már, mert fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy mi történhetett Trishával. Hetek óta nem látta az anyját, mikor hazament, az asszony vagy dolgozott, vagy aludt. A bevásárláson kívül semmit nem intézett, a csekkjeikről fogalmuk sem volt, hogy be vannak-e fizetve, hetek, de talán hónapok óta, hogy nem is beszélgettek. Mire Liam összekészült és fogta a kocsikulcsot, Zayn már az ajtóban várta türelmetlenül.

Nem laktak túl messze egymástól, talán negyed órányira autóval, még épphogy felmelegedett a kocsi légtere a kinti fogcsikorgató hidegtől, mikor már parkoltak is a kis bungaló felhajtóján. Lelkesen szálltak ki és nyomták meg a csengőt, hogy végre megejthessék ezt a fontos találkozót. Liamben még felsejlett a legutóbbi látogatásának emléke, ami után Zayn elzavarta, ezért most szorosan megragadta a jobb kezét és egy pillanatra sem engedte el. Waliyha már az üdítőket töltötte a konyhában, mikor a fiú jobbja még mindig Liam vasmarkában raboskodott. Nem mintha tiltakozni akart volna ellene...

- Mesélj, hugi! Mit kell tudnunk? És mik ezek a hangok?

- Ez anya - mosolygott önfeledten Wal - Énekel. A zuhany alatt. Ma délután így jött haza. Mosolygott, dudorászott, szétpakolta a ruhás szekrényét, ha nem próbált fel húsz különböző cuccot, akkor egyet se. És a sminkjeit is kikészítette.

- Wow... és mit mondott, hová készül? - lelkesült fel Zayn is.

- Gondolom, randira. De nem mondta.

- Hogyhogy nem mondta, nem kérdezted?

- Dehogynem! De csak mosolygott és álmatag tekintettel folytatta, amit elkezdett.

Liamnek viszketni kezdett az orra, de egyelőre nem akart ünneprontó lenni. Ritkán csalt a radarja, de azért előfordult már épp Zaynnel szemben, és feleslegesnek tartotta az ördögöt a falra festeni, hisz nem ismerte a Mrs Malikot. Eddig. Most azonban nyílt a fürdőszoba ajtaja, és egy rózsaszín frottírköpenyt viselő, meglehetősen vonzó negyvenes hölggyel nézett farkasszemet, aki vidáman kuncorászott, de az arcán látszott, hogy keményen megviselte már az élet. Liam felállt, hogy üdvözölhesse az asszonyt, ugyanígy tett Zayn is, aki a napját se tudta volna megmondani, mikor látta az anyját nevetni.