Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Harminchét

- Elmondtam már vagy ötvenszer, hogy nem emlékszem, hogy kerültem a földre! Valószínűleg azért nem, mert eszméletlen voltam! Mit nem lehet ezen megérteni, főtörzs? - kérdezte indulatosan Zayn. Alig két órája tért magához a műtét után, az oldala iszonyúan fájt, a draincső kellemetlen volt, mozogni alig tudott, a feje még zúgott, a szája porrá száradt, de nem adtak neki inni, biztonsági okokból.

A köpcös rendőrt viszont beengedték, hogy kihallgassa, arra ezek szerint nem volt protokoll, hogy altatás után mennyi időt kell adni a páciensnek, hogy kitisztuljon az agya.

- Figyelmeztetném, hogy nincs abban a helyzetben, hogy ezt a hangnemet megengedhesse magának, Malik! Jelen pillanatban gyanúsítottja egy emberrablási ügynek, úgyhogy azt ajánlanám, hogy vigyázzon, mit és hogyan mond! - a fakabát a maga felsőbbrendűségével még annál is jobban idegesítette Zaynt, mint a tudat, hogy őt vádolják Lio elrablásával.

- A bandatársai mind hűsölnek, leszámítva azt a hármat, akik megsérültek. Csak hogy tudja, ők már daloltak. Semmi értelme ennek a műsornak.

- Na akkor mindent tud. Tartóztasson le! – nyújtotta a csuklóit pimaszul a nyomozó felé, akinek kezdett vörösödni a feje – Én raboltam el Lionelt, én kötöztem a székhez, én is vertem péppé a fejét. Aztán valahogy oldalba lőttem magam, pedig őt akartam, és most itt vagyok. Történet vége. Lejegyezte? Mert nem mondom el ezt is ötvenszer ...

- Ebből elég volt! Fejezze be, Malik! Tudja nagyon jól, hogy...

- Mi folyik itt? - lépett be a kórterembe Marshall nyomozó – Derek? Mi a probléma?

- Szia Scott. Mr Malik nem tudja, mihez kezdjen a hangjával, a humorát pedig nem díjazom. Az Dr Payne mellett feküdt a földön a rajtaütéskor, mégis azt akarja velem elhitetni, hogy nincs köze a történtekhez.

- Malik? - kérdezte Marshall – Zayn Malik? - nyomta meg határozottan a hangsúlyt a keresztnéven.

- Igen. Ismered? A nyilvántartás szerint nincs priusza – magyarázta a köpcös.

- Hahó, én is itt vagyok ám! - szólt közbe Zayn ingerülten – sokáig baszakodnak még? Mert szeretnék legalább inni egy pár kortyot és hugyoznom se ártana.

- Átveszem, Derek, köszi – terelte ki Marshall a szobából a kollégáját. Mielőtt becsukta volna az ajtót, még kivette a jegyzeteit a kezéből, aztán Zaynhez fordult.

- Mindjárt hívok valakit, aki meg tudja mondani, ihat-e már, és kikíséri a mosdóba – mondta és megnyomta a nővérhívót – A nevem Scott Marshall és én vezetem a nyomozást.

Zaynnek határozottan szimpatikusabb volt ez a tiszt, mint a másik, de sok bizalmat neki sem szavazott első látásra.

- Szóval... azt állítja, hogy nem tartozik Rotherow emberei közé. Jól tudom?

- Jól tudja – húzta feljebb magát az ágyon Zayn.

- Rendben. Akkor...

- Rendben? Nem esik a torkomnak, hogy úgyis tudja, hogy hazudok? - lepődött meg a fiú.

- Nem. Ugyanis véletlenül tudom, hogy igazat beszél. Sőt azt is, hogy maga értesítette a rendőrséget és követte végig a furgont a saját kocsijával. - Zayn kikerekedett szemekkel hallgatta a nyomozót. Alig tudta felfogni, hogy van valaki, aki hisz neki. Marshall elővette a telefonját, valamit pötyögött rajta, aztán hamarosan felhangzott a lejátszóból a rögzített hívás, amin tökéletesen felismerhető volt Zayn hangja. A nyomozó számára azonnal összeállt a kép, mikor Derek megemlítette az ápolt nevét, bár az indítékát nem értette még.