Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Tizenöt

- Tudod, Lou, nagyon boldog vagyok, hogy nem rontottál ajtóstól a házba tegnapelőtt - mondta Harry. A fiú szobájában az ágy támlájának dőlve pihentek, ujjaikat összefonva, mélységes békében. Azt az ominózus csókot még sok-sok követte, finomabbak és szenvedélyesebbek, de Louis nem próbálkozott semmi többel és ez Harryre igen mély benyomást tett.

- Nnnem a stílusom – felelte a kék szemű halkan. Nem volt teljesen igaz, amit mondott. Persze hazugságnak sem nevezte volna, mindössze még nem tartottak ott, hogy mindent átbeszéljenek a kapcsolatukról, és Lou legnagyobb félelme az volt, hogy miután ez megtörténik, már nem is lesz miről beszélniük.

- Tudod...nekem eddig csak Zayn volt. És ő...annyira más. Kis pisis tizenhat éves hülye voltam, aki a nagy és menő Zayn Malikról álmodozik, és amikor egyszer randira hívott, azt se tudtam, hova legyek örömömben. És rendes volt, tényleg, de teljesen más, mint te. Vele bulikra, banzájokra jártunk, bevitt az életbe. Jó volt, élveztem, és ... azt is vele éltem át először. Illetve eddig csak vele. Túl későn vettem észre, hogy részéről csak ennyi volt. Túl mélyen benne voltam ahhoz, hogy meglássam, nem jelentek többet neki ennél. Én...

- Zzzzayn egy fasz – szögezte le Louis, amin Harrynek fel kellett nevetnie, mert sosem hallotta eddig káromkodni a fiút.

- Hát igen... de pont ezért nem is értem, mit akar most, miért próbálkozik még mindig.

- Mmmert mmmost jött rá, hogy mmmit veszített – mondta Lou szomorúan. Félt. Nagyon félt, hogy ő ezt sokkal hamarabb meg fogja tapasztalni, mint Z.

- Nem tudom – bizonytalankodott Harry - eddig azt gondoltam, én nem voltam elég neki. Hogy kevés neki az, amit tőlem kaphatott.

- Aaakkor meg mmmégnagyobb fasz – nyugtázta Lou és puhán megcsókolta Harryt. Elég szépen belejöttek az utóbbi két napban, már ismerték egymás ízét, tudták, mit hogyan szereti a másik igazán, legnagyobb megelégedettségükre hamar megtalálták a közös hangot és nagyon kellemes perceket töltöttek el egymás ajkain.

- Neked milyen ... kérdezhetem így...kapcsolataid voltak eddig? - kérdezte a göndör, mikor sikerült leválasztani magukat egymásról.

- Ccccsak egy, Brian. Ő ... ő elment, mikor...

- Hé...nem muszáj beszélned róla, ha nehéz – vágott közbe Harry, mikor látta elborúsodni Lou tekintetét. - De legalább tudom, hogy nem Zayn az egyetlen fasz a városban – mosolyodott el, amivel Lout is sikeresen kirángatta a sötét gondolataiból.

¤¤¤¤

Már nem volt kérdés, hogy kézen fogva menjenek be a gimnáziumba, olyan természetes lett, mintha mindig így csinálták volna. Az első nap meglepett tekintetek tömkelegével találkoztak, a másodikon már egyáltalán nem volt olyan vészes, ma, a harmadikon pedig úgy tűnt, mindenki elfogadta az iskola új párocskáját. Persze azért akadt, aki nem nézte jó szemmel, de egyelőre hallgatott.

A harmadik órán Harry izegni-mozogni kezdett a székén, mint aki nagyon ki szeretne szabadulni, Lou nem nagyon értette, mi baja a fiúnak, csak annyit látott, hogy hirtelen elsötétíti a telefonja kijelzőjét. A szemeit forgatja, és többször az arcához kap, mintha az izzadtságot szeretné letörölni. De mikor rákérdezett suttogva Miss Willans háta mögött, Harry csak annyit felelt, hogy semmi, ki kell ugrania szünetben egy percre, de siet vissza. Nem is várta meg, míg Lou összeszedi magát, lefutott a lépcsőkön, ki az iskola előtti parkoló felé. És amint ígérte, alig tíz perccel később már vissza is ért. Lou nagyon szerette volna tudni, mi volt ilyen sürgős és főleg miért lett ennyire ideges a kedvese, de az láthatóan kerülni szerette volna a témát, Lou pedig nem erőltette. Hisz neki is vannak titkai, igaz, biztosan más jellegűek, de pont emiatt nem is akart teljesen Harryre telepedni.