Falling (Larry, Ziam AU ff) BEFEJEZETT

Harmincnyolc

- Olyan fura minden, mióta Zayn nincs itt – jegyezte meg Lou az iskolából hazafelé menet – Túlzás lenne azt állítani, hogy hiányzik, de valahogy ... nem tudom. Pedig velem tette azokat a dolgokat, amiket senki más nem tud megbocsájtani neki.

- Mert nagyon jó szíved van, Lou. De gondolj bele, ha ezeket Zayn valaki olyannal tette volna, akit szeretsz... akkor is megbocsájtanál? Ha mondjuk velem bánt volna így?

Lou gondolkodóba esett és ha nagyon nagyon a lelke mélyébe akart nézni, akkor be kellett látnia, hogy Harry nem a levegőbe beszél. Ha azt hallotta volna, hogy Harryt terrorizálta a fekete fiú, ő sem osztogatná a kegyelmet ilyen bőkezűen.

- Nem. Ha valaki téged bántana, a szívét is kitépném a puszta kezemmel! - vágta rá teljes meggyőződéssel.  Valami azonban mégis tiltakozott benne, valami nem hagyta nyugodni.

- Tegnap, mikor elmentél, anya még jó darabig ott maradt és szóba került Zayn is. Tudod, Lio és Niall meg tudnák fojtani egy kanál vízben, miattam is meg amiatt is, hogy Liam távozásáért is őt okolják. Már lassan egy hónapja, hogy nem tudunk róla semmit és ez felőrli az idegeket. Anya mégis mondott valami érdekeset.

- Mit mondott az anyukád? - fordult Harry Lou felé.

- Azt mondta, szerinte Zaynnek csak egy jó példa kéne. És hogy annak idején, mikor mi kicsik voltunk, ő sosem büntetett minket. Ha valamit elcsesztünk, és volt olyan bőven, elhiheted, felküldött a szobánkba gondolkodni. Aztán néhány óra múlva megkérdezte, tudjuk-e, hogy miért szomorú. Legtöbbször tudtuk. Amikor pedig nem, akkor elmagyarázta. Az a pár óra neki is elég volt arra, hogy megnyugodjon és ne első idegből ordítsa le a fejünket, és nekünk is, hogy átgondoljuk, megérte-e.

- Jó, de ti nem bántottatok senkit! - vágott közbe Harry.

- Igaz. De nem bántottak minket sem. Nekünk senki nem sulykolta a fejünkbe, hogy mindenkit el kell taposni, és az apánk nem vert laposra, ha érzéseket mutattunk. Sőt... Emil, bár csak az én apám volt, Lioékat sem szerette kevésbé nálam, legalábbis nem mutatta, ha így is volt. Mi szeretetben nőttünk fel, Harry. Zaynnek ez nem adatott meg. Én őszintén sajnáltam, mikor odajött a házunkhoz és Niall meg Lio úgy leoltotta, aztán mikor Liam is... komolyan mondom, Harry, fájt érte a szívem. Szerintem ha akkor elfogadják a bocsánatkérését, még lett volna esélye. És Liam is itt lenne. A suliból kicsapták ugyan, ez ellen már nem tehetünk, de talán magán úton befejezhette volna a maradék fél évet. Így csak elkallódik. Pedig nem hülye gyerek.

- Ez igaz. És furcsállom, hogy hetek óta nem hallottunk felőle. Két hete kábé beszéltem Wallel és eléggé el volt keseredve. Azt mondta, hogy Z szinte sosincs otthon és aznap is csak egy SMS-t küldött, hogy egy haverjánál csövezik pár napig. És hogy szerinte rendszeresen iszik meg verekszik, mert gyakran megy haza kék-zöld foltokkal. Azt hiszem, mélyebbre süllyedt, mint ahonnan indult.

- Nem gondolod, hogy fel kéne keresnünk? Beszélni vele? - kérdezte Lou.

- Nem tudom. Eléggé ki volt akadva, mikor elment. De lehet, hogy egy próbát megérne. A hétvégén esetleg átugorhatnánk hozzájuk – értett egyet Harry. Szíve újra csak megtelt melegséggel és büszkeséggel, hogy a szerelme ennyire nagyszerű ember. És hogy ilyen szerető családja van. Bár az édesanyjára neki is csodálatos volt, Donaldről ezt nem lehetett elmondani...

- Kicsit kezdek fázni, tudunk gyorsabban menni? - kérdezte Lou. Még egy jó negyedórányi séta várt rájuk, hisz Niall lényegesen messzebb lakott az iskolától, mint Claire, és mivel a napokban vizsgázik, nem zaklatták azzal, hogy fuvarozgassa őket. A zord kora decemberi időjárás azonban egyre kevésbé mutatkozott alkalmasnak romantikus sétálgatásra.